Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-02 / 31. szám

vánja. Ha nem vesszem figyelembe, hogy azon debreceni közönségnek, a mely most engem hallgat, más lelkiállapotja, más világnézete, más életelvei, nyavalyái és gyötrelmei vannak, mint pl. annak, a mely egykor Hunyadit és Földvárit hallgatta: akkor nem csuda ha tanításaim semmi legkisebb élő hatással nem bírnak. Más eszmék és más érdekek mozgatják már ezen kor fijait, közönyössége és kételkedése más alakot és más fegyvereket vett fel; lelkének sebei folyvást nagyobbak és mélyebbek; — és ha én mindezeket figyelembe nem vesszeim — nem csuda ha némelyik hallgatóm csendesen szunyókál, a másik a dispositiot lesi s a logikát kiséri figyelemmel praeceptori képpel, a harmadik a stylust és a magyarságot, negyedik a hasonlatokat, ötödik a hanghordozást és taglejtést, hatodik csak akkor ébred fel s nyul keszkenőjéhez, midőn nagy emphasissal igy szólok: „szóljatok oh szóljatok ti gyászos özvegyek és elhagyatatott árvák," — a hetedik pedig tüdőm erőlködéseit kiséri helyeslő figyelemmel, mint a kocsis midőn lova jól huz ;... és kimennek a templomból mindnyájan ugy, a hogy odajöttek; — a léleknek pedig, csak egy árva, maradandó értékű mozdulása sincs. Igy jutunk talán ma holnap oda, hogv műveltebbjeink némi titkos mosolylyal néznek reánk és hivatalunkra, s azt kívánják, hogy köszönjük meg ha eltürettetünk; — igy jöhet el az idő, midőn a prédikátor népszerűségének és érdemeinek alapja nem a tudomány és az Ur Krisztus tiszta hirdetése, hanem fatenyésztés, Vidacsekék terjesztése, takarék-magtárak állítása, ügyes társalgás bálokban és bálokon kivül, s a gyűléseken bátor oppositionalis szónoklás s több efféle leend. Hirdetnünk kell tehát magát a tiszta igét, ugy, a mint azt hallgatóink lelki állapotja és szükségei kívánják. A nagy apostol Pál, ugyanazon Krisztust hirdette mindenütt, de másként a zsidóknak mint a görögöknek vagy rómaiaknak, ezeknek ismét másként mint a barbároknak, s csak is igy hordozhatta szét diadalmasan az ige lobogóját. Ha az igehirdetés a maga méltó helyét elfoglalja és rendeltetését hiven teljesíti: kibeszélhetetlen nemes hatalommá lesz az a társadalomban. A parlamentek ajtajai zárva lehetnek, vagy a szónokak elméjét és nyelvét titkos suly tarthatja lenyomva; a sajtó és az irodalom le lehet nyűgözve; — de a keresztyén templomok szószékeiből folyvást zengenek — nem politikai szónoklatok, hanem oly igék. melyek az emberiség legnemesebb érdekeinek hű ápolói és oly védői, melyeknek ellene senki nem állhat. A Krisztus nem hozott e földre politikai programmot, hanem hozott igenis, oly életet és igazságot, melyről ezt mondá: „megismeritek az igazságot; és az igazság szabadokká tészen titeket,C

i A protestantismusnak a végre, hogy az ő legfőbb szövetségesével a tudománynyal életerős egybeköttetésben álljon, két fő eszköze van, t. i. az iskolák és az irodalom. Nem akarom iskoláink szervezetét vizsgálni; nem ítélgetem, hogy vájjon megfelelnek-e azok, szerkezetűkben!, és működésök végeredményében a protestantismus életcéljainak ? Nem vizsgálom még magát a theologiai tanfolyamot sem, hogy t. i. vannak-e abban a tudományok némi öntudattal és célszerűséggel berendezve; nincsenek-e oly lényeges tudományok egészen vagy nagy részben mellőzve, melyekre pl. épen magának a gyakorlati lelkipásztornak is valódi szüksége volna, s hogy vájjon a melyek tanittatnak is, hasznavehetők-e, a művelődés és a gyakorlati élet mezején '? ? ? Mindezeket, mondom, most nem vizsgálom, hanem csak azt vagyok bátor kérdezni hazai protestáns iskoláink tanáraitól és elöljáróitól, hogy midőn a magyar protestáns ifjú, megfutotta már az úgynevezett bölcsészeti tanpályát is, s midőn — tegyük fel — könyvnélkül szavalja már Cicerót vagy Homerust, s el nem tévedne a régi Athenae vagy Róma utcáin; midőn az integrális és differentialis calculusban egészen jártas, s jól ismeri a chemiai elemek vegyülésének abc-jét: vájjon mit tud azon egyházról, annak múltjáról, jelenéről és alapelveiről, a mely azon intézetet, melyben ő tanult és talán ápoltatott, alapította és fentariotta ? ? — A tudomány, legyen mindenkor és mindenütt, tehát a mi körünkben is tudomány, azaz teljesen független minden politikai és egyházi uralomtól; de ne felejtkezzék el mégsem az ő szállásadójáról, sőt tápláló édes anyjáról a protestantismusról, és annak az emberiség szabad fejlődésével megállható érdekeit ne csak ne mellőzze, sőt ápolja minden lehető ponton. — A protestantismus három század óta volt ápolója a tudományoknak, s felköltője és.