Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-08-02 / 31. szám

formatorok vagy más tudósok jussanak birtokába az igazságnak, banem egyszersmind és pedig lényegesen, az is, hogy az egész egyliázi társadalom legyen élő örökösévé a nagy lelkek küzdelmei gyümölcseinek. Nem tudós felekezeti vagy iskolai, hanem merőben társadalmi ügy volt a reformatio. Nem csak a tudósokhoz, hanem a néphez kellett tehát fordulni irodalmi művekkel, és éló'szóval, nyilvánosan. Im itt áll elö' az alsóbb és felsőbb iskolák, a nemzeti nyelv és irodalom, a szabatos és világos előadás, a meggyőző logika, és más, a nyilvános társadalmi működéseknél nélkiilözhetlen tudományok, ösmeretek és lelki ügyességek szüksége. Különféle iskolák, nemzeti nyelvészet és nemzeti irodalom, népszerű egyházi szónoklat állottak elő és fejlődtek a reformatio nyomain és lettek a protestantismusnak erős bástyáivá. Ép en nem dicsekszünk, hanem kétségtelen történelmi igazságot nyilvánítunk, midőn azt állítjuk, hogy a müveit magyar nemzeti nyelv, nyelvészet, nemzeti irodalom és művelődés, legalább e jelen század kezdeteig legnagyobb mértékben a protestantismusnak köszönhetik a maguk létre jövetelét, fenmaradását és fejlődését. Oly jeles történetíró is mint Szalai. kit ez ügyben is bízvást idézhetünk tekintélyűi, nem kételkedik a magyar protestantismusról igy nyilatkozni: „Ha látjuk, hogy ezen hitvallás épen akkor keletkezett, mikor a magyar nemzetre a legnagyobb csapás már ki volt mondva; ha tudjuk azon roppant szolgálatokat, melyeket e vallás hivei a magyar nemzetiségnek tettek: hajlandók leszünk mi is, kik ne m tartozunk e h i v e k közzé, ama két esemény t.aialkozásában a gondviselés művét látni."" Tett a protestantimus a magyar haza államéletének nem csak irodalmi és művelődési, hanem magasabb gyakorlati értékű szolgálatokat is; a mit egy Pázmán Péter és Eszterházi Miklós is kénytelenek voltak legalább négyszem közt elösmerni, noha a nyilvános élet mezején vérig üldözték és halálra keresték is aprotestantismust. Mind ez azonban nem csak önérzetet ád, hanem felelősséget és nagy kötelességeket is mér reánk, mint alább megérintendj ük. Mindezek mellett még. a reformatio és a protestantismus lényegesen harc is. Harca, nem csak az igazságot és Istenben való nyugalmat kereső léleknek önmagával, hanem harca az egyéni szabadságát, függetlenségét és épen ennélfogva felelősségét is érző léleknek minden emberi tekintély ellen a vallás dolgában. A keresztyénségnek ama roppant horderejű s egyenesen krisztusi elvét, az egyéni szabadságot és egyéni felelősséget a vallás dolgában; a reformatio és protestantismus emelte ki sírjából, hova azt a közbenjáró papirend temette. Ezen egyéni szabadság és felelősség jogai sőt élete ellen teljes erővel fellépett a tekintély, nem a szentírásnak netalán gyökeresebb és tisztább magyarázásával, nem is alapos felfogás és élesebb combinatioval, hanem pápai bullákkal, brévékkel, páterekkel, zsinati végzésekkel, századok hagyományaival stb. A protestantismusnak önfentartási érdekből is el kellett fogadni a kihívást, a mi által szükségesképen utalva lőn a keresztyénség első századainak s illetőleg az egész egyháztörténelemnek gyökeres tanulmányára és birálatos felhasználására. Igy kellett létrejőnie és élnie a keresztyén régiségtan, egyetemes egyháztörténelem s más ezekkel rokon tudományok irodalmának a protestáns egyház kebelében is. Im ezekben látom azon főbb okokat, a melyek a reformatiot és protestantismust a tudományokkal oly lényeges és életerős egybeköttetésbe hozták, hogy e nélkül annak sem világra jövetelét, sem fenmaradását és társadalmi befolyását még csak képzelni sem lehetne. Ám tekintsétek meg akár a külföldi, akár a hazai reformátoroknak, pl. egy Dévay Biró Mátyásnak, Sylvester Jánosnak és Szegedi Kis Istvánnak reformatori műveit, s látni fogjátok, hogy Ők nem puszta szónoklattal s tekintélylyel, hanem komoly tudományos készültség súlyos fegyvereivel vivták a reformatio harcát. — Kivívta tehát a tudomány fegyvereivel s megállapította a protestantismust a XVI dik századi reformatio. Most már az volna a kérdés, hogy a következő protestáns nemzedék és épen mi is, mi visszonyban vagyunk s tartozunk lenni a protestantismus mivoltával és életfeladatával ? Ugy látszik, hogy ezen kérdésre tetteikkel és egész életökkel sokan igy felelnek: „Csakugyan emberül elvégezték a reformátorok a magok dolgát ; — van ágostai és helvét hitvallásunk; van Luthernek kis és nagy kátéja, van heidelbergi