Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

s: 88 Én ugy tartom nem igényelhet, mert ö annak lelkésze lenni, mint feljebb mondatott, lennTmegszünt; és annak tiszte öt copulálni, a kitől most az igét hallgatja, kihez egyéb bajában is lelkészi szolgálatért folyamodhatik. Az a lelkész ki ilyen jogot követelne, sőt talán a hirdetölevél megtagadásával azt kierőszakolni akarná: nyilván jogtalanságot, méltatlanságot követne el lelkésztársán, s annak vetésébe vágná sarlóját. 4. Hát az szabad-e, helyes-e, hogy az ily most emiitett ki erőszakolt copulátiot úgy tegye egy lelkész hogy sem a vőlegénytől sem a menyaszszonytól magok legitimatiójuk végett keresztlevelet nem kiván elő mutattatni. Nézetem szerint nem szabad , akár a régibb gyakorlat, akár az osztrák civilis törvény szerint, sőt azt minden esetben meg kell kivánni egy oly házasulandótól, ki más helyen született. Ennek elmulasztása hogy több rendbeli kedvetlen következést szülne, kétségtelen. E r m e n t i. NYILVÁNOS KÖZSÖNET. Hidvégi gróf Mikó Imre úr ö nagyméltósága, azon alkalomból, miszerint: a marosvásárhelyi helvéthitü egyháznak az Úri sz. vacsora kiosztására szolgált clenodiumai, a mullt 1861. évben, orzó kezek által elvitettek, ezen egyházat egy igen diszes aranyozott ezüst kehelylyel megajándékozni kegyeskedvén: alól megnevezett egyház, azonkívül hogy ö nagyméltóságának ezen kegyes tetteért, hálás köszönetét magán úton is nyilvánítani elmulaszthatlan kötelmének ismeri, — nem teheti, hogy ezt nyilvános tudomásra is ne hozza. Maros-Vásárhelyen. 1863. Jánuar. 6. a maros vásárhelyi helvéthitü egyház. KARÁCSONESTI ÜNNEPÉLY a pesti evangélikus árvaházban. Tartatott dec. 24-ik 1862-ik évben a kismezö utcai 18-dik * számú házban. (Az ev. árvaegylet tagjait tisztelettel felkérjük, szíveskedjenek 1863. j a n. 31-én délután tartandó évi közgyűlésen megjelenni. Az árvaegylet minden tagja részt vehet benne. Uj választmány fog az alapszabályok értelmében szerveztetni.) Sok jóakaró és emberbarát gyűlt össze az árvák házában. — A Karácsonfa most is csak oly gazdagon fel volt szerelve, mint a mult években. Az árvák most is sok és értékes ajándékkal lepettek meg, — nem csak ők, de az árvaatya, leánya, még a szolgáló személyzet is. Az alább közlött részletes kimutatás fényes tanúságot teszen azon kegyeletes jóságról, szivet-lelket megnyerő buzgalomról és azon ker. szeretetről, mely a keblekben él, teltekben nyilvánulni óhajt és képes. Miután az intézet árvái egy alkalmi énekverset hangoztattak volna cl, Nt. Bauhofer G y. lelkész 'ur következő szavakat intéze az összegyültekhez német nyelven: . » - / Eguöl jött 0 sötét éjjel, Világot hintve szert'-széjjel: — A sötét völgy hajnalpirt várt — Üdvözöld az életsugárt: \ Karácsonestéje beköszönt nálatok ugy mint nálunk. Még pedig negyedszer ünnepéljük mi így együtt, telve kegyeletes érzetekkel és hálával Isten, szeretetteljes mennyei Atyánk iránt, ki egyszülött fiát nekünk adá, hogy éljünk és bővölködjünk benne (Jan. 10, 10.) A mennyei Atya ezen mérhetlen szeretének nyilvánulását hálás érzetek és ájtatossagban fogja ma és holnap a keresztyén világ megünnepelni, János (1. L. 3. 1) azon szavainak értelmében : ,,Lássátok, minémü szeretetet adott nekünk az Atya, tudiillik, hogy Istenfiainak hivattassunk. Azért nem ösmer titeket a világ, mert nem östneri őtet." Az isieni szeretet kiterjed a mindenségre! A legszegényebb és legalacsonyabb származású sem nélkülözi azt. / Szolgának és Urnák, alattvalónak és fejdelemnek egyaránt utja ez az örökléthez; sőt a tévelygő az atyáhozi visszatérésének utja is csak ez. Az Ur akaratja az, hogy az egész emberiségen segitve legyen. Megváltót szükségelt az egész emberiség; azért adá Öt mindeneknek. „Minekutánna eljött a teljes idő, kibocsátá Isten az ő Fiját, ki asszonyi állattól lett, ki a törvény alá adta magát: Hogy azokat a kik a törvény alatt valának megváltaná, kogy fogadott fiúságot vennének!" Ily oktatást adott Pál apóst. Gal. 4, 4. 5 annyi századok előtt a keresztyéneknek Jézus születése és a Karácsoni örömről. Ezért ünnepeljük mi is hálával telt kebellel a karácsont, és ti vélünk. Isten és Megváltónk iránti hála, kedves Gyermekek! ösztönözzön minket embertársaink iránti hálánk lerovására is. A mint a mennyei Atya szeret, egyaránt áld meg és bolgogit mindnyájunkat, úgy mi is emberek testvérileg szeressük egymást. Embertársaink szeretete nélkül Isten iránt táplált szeretetünk valódi, igazi nem lehet. Számot tartanak gyermeki szeretetekre különösen némelyek. Kik ezek!? — szivetek bizonyosan megmondja — a szerető szülék vagy azok helyettesei. Ezeknek szeretetére hív fel oly melegen a negyedik parancsolat: „Tiszteljed Atyádat, és Anyádat, hogy jó dolgod legyen és hoszazú idejű légy e földön. A mennyei Atyához költöztek már át némelyiteknek szülői. Másnak Atyja vagy Anyja vándorolt át az öröklétbe. Kit szeressetek, kinek engedelmeskedjetek, kit tiszteljetek most, midőn atyátok, anyátok nincsen!? Bizonyára azok iránt viseltessetek ily indulattal, kik isteni szeretettel telve, ezen házban menedékhelyet szereztek néktek, kik mint az isteni jóltevö kéznek eszközei gondot viselnek, táplálnak, ruháznak, ker. nevelésben részesítenek, s a gonosz példa és erkölcsök veszedelmes befolyásától távol tartanak. — És ti imádkozni fogtok vélünk azokért, s azok bőséges megáldásáért, kik évi járulékaik és kegyadományaik pontos