Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-18 / 3. szám

teljes sűrű fátyolt'? Nem, valóban nem; az ugy nevezett keresztyén rationalismus, vallás soha sem lehet. Oly szépen mint igazán mondotta a tudós, felvilágosodott református államférfi Guizot a keresztyén egyházról irt szellemdus munkájában: „A philosophia keresi s el is éri némelyiket azon nagy eszmék közül, melyeken a vallás alapul, de eljárása természeténél és körének kiszabott határainál fogva, vallást sohasem alapított, s azt nem is alapithat. Igazán szólva: nincs természeti vallás, mert a mint a természet felettit — le surnaturel — eltöröljük, a vallás is azonnal eltűnik,' Es legyen szabad itt a szóban forgó evangelicus vagy keresztyén igazság támogatásául magára Révész úrra, a szabadelvű magyar református theologusra is hivatkoznom, s egy jelentékeny, só't, ugy hiszem, döntő állítását felhoznom. A mult évben a Krisztus testi feltámadását illető hitágazat felett, pesti ref. tanár s e lap szerkesztője t. Kallagi Mór és nagykőrösi pap t. Filó Lajos urak között egy hittani polémia fejlődött, melybe a „Protestáns Egyházi és iskolai lap" hasábjain Révész ur ismert szakavatott tollával bele szólni szükségesnek vélte s felkérvén ama lap szerkesztőjét Ballagi Mór urat, hogy mostanában s talán még jó darab ideig a feltámadás, vagy más eíféle hittani tárgy vitatásának lapjában helyet ne adjon, e kérését következő fontos és teljes méltánylást érdemlő szavakkal indokolja: „A magyar protestáns theologiai miveltség még most épen nem áll azon ponton, hogy siker reményével vitathatnék a magasabb hittani kérdéseket. A Krisztus feltámadásának kérdése pl. lényeges egybeköttetésben van az egész Christologiával el annyira, hogy nekünk ama tárgyat mint egy kiszakasztva tárgyalni, aligha nem bal lépés, — továbbá a tudományok oly más ágaival, melyek a mi olvasó közönségünk előtt meg se pendültek még. — — — — — Műveljük — a reánk nézve illetékes és üdvös mezőket, s az oly kérdéseket, melyek a legkitűnőbb theologiai irodalom mezején is a tudomány magaslatán állóknak tekintetnek, hagyjuk az időnek nálunk is eljövő teljesség ér e.u

*) Ugy legyen! *) L'église et la société chrétienne. — 17. 1. *) „Prot, Egyházi és isk. lap" 1862-iki évfolyam 47. sz. 1516. 17. 1. Segítse a Mindenható Révész urat üdvös szándékában, hogy a genevai reformátor közhasznú élete és tevékenysége leírásával a nagyférfiúhoz méltó s a magyar reformata egyház kegyeletét is hűn tolmácsló emléket emelhessen! — Calvin emberi gyengeségei, gyarlósága, tévelygései, sőt, — miért ne mondanók ki ? — bűnei, halandó, elporló részével együtt elmultak ; enyészetet nem ismerő érdemei a siron túl is áldást hintve, a jóra serkentve, buzdítva tündökölnek. Mig ember e földön s ennek keblében a jog, szabadság, felvilágosodás becsének érzése él, — Calvin neve és emlékezete halhatatlan leend! Szilágyi Ferencz. a magyar tud. akadémia lev. tagja. ^Of KÖNYVISMERTETÉS. A NAZERENUSOK Biographie von Johann Jákob Wirz. Ein Zeugniss der Nazarenergemeinde von der Entwickelung des Reiches Gottes auf Érden. Barmen, Langewresche. 1862. nagy 8-rét. Ara 2 frt 67 kr. Néhány évvel ezelőtt hazánk népe között egy vallásfelekezet kezdte terjeszteni tanait, melynek hívei magokat N a z a r e n u s o k n a k 1

nevezték, és minthogy institutiói ugy a józan vallásosság, mint a társadalmi rend teljes tökéletes felforgatására látszottak célozni, a kormány és az egyház figyelmét magára vonta. A kormány eleintén repressiv rendszabályokhoz nyúlt, a minek, mint rendesen, a lett az eredménye, hogy a megfenyített egyének martyroknak tekintetvén, a börtönből kikerülve mind meg annyi apostolokká, lettek s a felekezet a helyett hogy elnyomatott volna, mind jobban növekedett. Egyházunkban is elharapódzván e tanok iránt való sympathia, az ügy a dunamelléki r. egyh. ker. gyűlés eleibe került, a hol a protestantismus elvéhez híven az illető lelkészek oda utasíttattak, hogy az ily tévelygő hívek iránt a legnagyobb kímélettel viseltessenek, s különösön a világi hatalom közbejárását irányukban semmi esetre igénybe ne vegyék. Ezen ép oly keresztyén szellemű, mint eszélyes eljárásnak az lett a természetes kövelkezése, hogy ÓM.. ...cán, hol legtöbben voltak, néhány év lefolyása után úgy megfogyatkoztak, hogy már ma alig találtatik egy kettő. A felekezet vezetői tanaikat az avatatlanok előtt titokban tartották, egyébkint is tanulatlan emberekből állván a felekezet, sehogysem lehetett megtudni, mi tulajdonképen az ő hitük.