Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-21 / 25. szám

BELFÖLD. IGÉNYTELEN NÉZETEK, A FEJÉR KOMÁROMI EVANG. EGYHÁZMEGYE JELENLEGI ÁLLÁSÁRÓL. Az egyházmegye, mint több egyházakból álló testület, autonom állásának erös básisán fentartja s élvezi elvitázhatlan jogait és híven gyakorolva megoldja minden magasztos teendőit. — E téren minden egyházmegyének az a dicső feladata, hogy a mit tennie kell, annak tevésében el nem hibázott erélyét fennen ragyogtassa, ne hogy a közügyek vezetése s elintézése körül a jó akarat, minden cselekedetnek megszentesitése nélkül csak kevés jelentőségű és igy senkii ki nem elégitö üres akarat maradjon. A fejér komáromi evang. egyházmegye évi tractuális gyűlésein hozza végzéseit, s ugyan ott intézi kissebb és nagyobb jelentőségű bajait. — Végzéseiről s határozatairól a felvett jegyzökönyvek szóllanak ; de amit eléggé fájlalni lehet, számos végzései és határozatai a jegyzőkönyvvel együtt ad acla félretétetnek, s minden érvény szerzés nélkül maradnak. — Ha a jegyzökönyvekre csak egy futólagos pillanatot vetünk; minden évi gyűlésünk jegyzökönyvében olyatén pontokra találunk, melyek mint irott malasztok fenállanak, de azoknak életbe léptetésük, ha csak jobb időkre nem hagyatott, még mind ekkorig tényleg nem eszközöltetett. — Már pedig a gyűlésnek nem csak a határozatok hozása, — s minden jó indítványok elfogadása, hanem a fenforgó nehézségeknek megoldására s minden előforduló bajoknak megorvoslására tényleg való befolyása, volna a legszebb teendőinek egyike — a jó akarat mellett tenni is kell, különben testületünk semmiben sem fog különbözni, a szenvedőt csak szánni, de rajta könyörülni ós segíteni nem akaró egyénektől. — Épen egyházmegyénk határozatainak érvényszerzésben oly igen nagy visszamaradása az, melyet sok helyen azon hiedelem folytán igen eszélyesen fel tudják használni, hogy az egyházmegye az ö határozatáról vagy egészen megfeledkezett, vagy annak hozását mint egy megbánva, azt nem is fogja többé érvényesíteni. Megvallom, nem örömest teszem, de az igazságnak s az ügy érdekének tartozom vele, hogy ez egyházmegyének sok oldalú mulasztásait nyilvánosságra hozom. — Nincsen itt hiány elég higgadtan gondolkodni tudó egyházi és világi férfiakban, sem annyira a kormányzati rendszerben, sem a közügy körüli magasztos lelkesedésben; — hanem az, ami egyházmegyénk tespedését okozza, s az abban oly gyakor izbeni consistoriális ülések megtartását szükségeli, — az nem egyéb, mint a gyűlési üdvös határozatok életbe léptetésének sajnos elnapolása, s elő nem vevése, mert hiszen a gordiusi csomót nem elég csak kelté metszeni, de meg is kell azt oldani, már pedig a jó eredmény csak is a jó megoldástól várható. Hogy tehát egyházmegyénk, mint egy erös varázs ütésre jelenlegi tespedő állásából kiemelkedve, jövőre egy kedvezőbb életre, valóságra ébredve, jelentékenyebb színezetet is Ölthessen magára, s hogy kebelében jó rendel folyjanak mindenek: — soha meg ne engedtessék, hogy a gyűlés alkalmával csak egy oly jegyzőkönyvi határozati pont is kerülje el egészen a figyelmet, mely ama díszes külső öltözék, az érvény szerzésnek öltözéke nélkül, maradna. — Különben adja az ég, hogy ez egyházmegye, két egymástól távol eső szélein álló egyházi és világi elnökünket oly kölcsöuös jó bizalom, s oly erös tenni vágy éleszsze, s szorosan egymáshoz fűzze, hogy közös ügy szeretetük bő áldást árasztó legyen az egyház életének minden rétegeire s mozzanataira, s hogy azon jó egyetértés fonala, mely kívánatos célra egyedül vezethet, soha meg ne gyengüljön, — mindent együttesen és semmit a nélkül ne tegyen. — Igy egyházmegyénk mint egy kicsiny alig 10 gyülekezetekből álló testület, az elnökök kölcsönös bizodalom s egyetértés szülte eljárásában látni fogja s feltalálja bölcs igazgatásának legkívánatosabb valóságát, igy a felébredő tenni vágy, a legkissebb egyházak rétegeiben is fog nyilvánulni, gyülésileg hozott határozatokat közérvényességükben nemcsak méltánylani, hanem azoknak kötelező erejöket elismerve, jogosságukon békével megnyugodni. — Igy az elnökök erélyes buzgalma s kitartása, uj erőt s lendületet nyer, az egyházi s világi testületnek egyértelmű támogatásában, s a mi ekkorig hiányos volt, t. i. a hozott üdvös határozatok végrehajtása s érvény szerzése, azután minden egyesnek a legőszintébb s legkívánatosabb feladata fog lenni. Horecky Gedeon, száki evang. lelkész. (BÉKÉS, máj. 28.) Idvezitönk az isteni lélek magyarázatára Nikodemus előtt felhozott hasonlatban annak működését e szavakban adja elő Ján. 3, 8. A szél a hová akar fúni, fu és annak zúgásáthallod; de nem tudod honnét jő és hová mégyen: igy vagyon minden, a ki Sz.-Lélektöl születtetik, Mindannyiszor ez igék magyarázata áll elébünk, ha kedves meglepetésünkre egy-egy magasztos érzelemtől sugallott s önző korunk színvonala fölébe emelkedő szép tettről értesülve, az emberi és keresztyéni önmegtagadás szent erényének híven jellemző vonásával találkozunk. Ó mily boldogító! annak tudatában hintenünk el a jónak magvát, hogy az isteni gondviselés ápolandja azt továbbra, mig a csekély mustárból terebélyes élőfa nővén, árnyai alatt százaknak enyhet ád; mert a világtörténet lapjai, közelebbről a. sz. egyházunk évkönyvei erről mindenik lapon nyilvános tanúbizonyságot tesznek. Legközelebb mult Pünköst-ünnepszentelésünk is megerősített ezen hitemben, sőt arról győzött meg, hogy a mi, világi jókban szegény prot. egyházunk fenállhatása. terjedése- és virágzásának minden időkre biztosító alaptőkéje a hívek buzgóságában él s öröködik nemzedékről nemzedékre, mintha egyenesen onnét felülről szállana ránk időnként az áldás és minden jó adomány. — A jó történetesség hozta ugy, hogy Iíétegyházán, szíves barátság és vendégszeretet körében töitém az ünnepet, mely életem eddig