Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-21 / 25. szám

van. Voltak az egyházban és egyházon kivül vélemények, melyek ezen intézkedést gyakorlatiatlansággal s korszerűtlenséggel vádolák. De ki merne követ dobni azon ember fejére, ki lelkének egész világával hivén az emberiség magasb hivatásában, a tökélyesbülés isteni törvényében, — eszközökhez nyul, hogy homokszemeivel gyarapítsa azon épületet, melynek ugy az evangyéliom tanjóslata, mint a józan ész nézlelödése szerint, fel kell épülnie a jövendőben uj aerát nyitván, uj légkört teremtvén az emberiségnek ? Ki merné kárhoztatni a férfiút, ki nemcsak Uram! Uram ! fohászaival hívja az Isten országát, hanem emberi erejét cselekvésbe öntve munkálkodik annak eljövetelén? Ki merné kicsinyleni a müvet, melyben a cél a legnagyobb, s az eszköz a lehető jó ? Ezen erkölcsi törvényszék — mint már mondva volt — 1861-ik évben lépett életbe s különösen 1862-ik évben több előforduló erkölcsi hibákat fegyelmezett célszerűen, erkölcsi úton az egyház tagjai között, s üdvös tevékenységben mai napig is fenáll. Ugyancsak 1861-ik évben női gyámegyletet alakított a hü lelkipásztor nemes lelkesedése, melynek célja leendea női hivatás átértetése által a családélet nemesbítése s az erkölcsi tökély fejlesztése, valamint szegényebb egyházak s véginséges szerencsétlenek felsegélése. Fájdalom, ezen erkölcsi testület egynémely egyháztagok obscurus elöitéleti miatt mindeddig a megalakultság nyugovó status quojában van. És még fájdalmasabb az, hogy ama előítéletesek nem az alsóbb osztályú egyházhívek, hanem a míveltebb rend férfiai valának! Bocsásson meg nekik az igaz és szent ügy megsértett geniusa ! 1862-ik évben a romladozó szent egyház tornya újból építésének égető szüksége mutatkozván, általános önkénytes ajánlatok utján oly összeghez jutott az egyház, melyből ócska romlott tornya helyébe ujat emelhetni vala biztos kilátása; mire nézve 1863-ik év april havában a szükséges épitési munkálatok megkezdetvén, máj. 3-án nagyszámú vidéki és helybeli néptömeg jelenlétében a gomb már fel is tétetett. A gomb üregébe egy emlékirat vala teendő az utódok számára, mely az egyház hitbuzgó derék jegyzője Czékus Ferenc úr által a nép előtt felolvastatván, a gombba betétetett. A torony újból építésénél kitűnő érdemet szerzett magának az egyház ez idö szerinti felügyelője, tekintetes pelsöci Hámos Antal úr, ki ugy saját adományozásával, mint felügyelői hivatalánál fogva kifejtett munkás buzgalmával az úr házának egyik építője volt. Nem hagyhatom említés nélkül a jó ügy melletti lelkesedés azon példáját sem, mely f. év máj. 10-én R a d v á -nyi Antal helybeli birtokos úr házánál valósult, hova több rokonkeblü emberbarátok valának Összegyűlve, köztök az egyház derék lelkésze, s egy katholikus férfi, ki vidékünkön nemcsak tudományos jeles képzettsége által, hanem ezen felül elfogulatlan nemes vonzalmával minden igaz és jó ügy irányában — tevé magát ismeretessé. Ezen férfiú, G o 11 h a r d Endre barátunk, a helybeli iskolára 100 o. é. frtot s ezenfelül minden évben két szekér fát adományozott. Ezen adománynyal együtt egy a lelkész által nyitott ajánlási íven „evangyéliomi lelkesültség gyümölcsei4

' cim alatt 180 o. é. frt lön az egyháznak adományozva. Nagytiszteletü szerkesztő úr! Ennyi az, mit a gömör-pannyiti ev. egyház sorsáról, állapotáról irhatok. Azt hiszem, az elősorolt tényekben volt és van annyi jó, hogy a nyilvánosság terére vitetvén, megtegyék azon hatást, melyre a nyilvánositás számit, — az erkölcsi példa hóditó hatását; vagy ha nem is mint magukban jók, megítéltethessenek. En pedig bocsánatot kérek, ha a történeti tényekről talán gyakran eltávolodva a lapnak alkalmatlanságára valék. Azt hiszem, hogy eltéréseimben nem távolodtam eí egy percig sem az evangyéliom s a protestantismus szellemétől, melyet, általam értelmezve, semmi egyéb mint a tökélyfejlödés tanai képeznek. Tóth Pápai Soma. ISKOLAÜGY. A TANÜGY ÉRDEMÉBEN. IV. Iskolai ösztöndijak ról, jutalomtételek röl kívánunk szólni ez alkalommal. Mellőzzük tehát ama jótékony célú kegyes intézkedést, a convictusok vagy tápoldák ügyét, melyek a tanulónak olcsóbban megélhetését, s ez által szegényebb sorsúnak is magasabb tudományos pályára emelkedhetését eszközlik. Szorosan véve ugyan, amennyiben ezekre fölfogadtatásnak lényeges föltételei mindenkor a kitűnő szorgalom és jó erkölcs, ide kellene számítanunk^ hanem föltett szándékunkhoz legszorosabb ragaszkodással, most különösebben csak ösztöndijak és jutalomtételekről lehet szó. — Ha találkoznék valaki, e tárgyat egész vidéki levél tartalmául csekélylő, még itt fogadja szíves kérelmünket, melylyel figyelmébe ajánljuk, és ne ítélje el, mig utolsó betűig olvasva meg, nem értendi sőt alkalmazza ide a magyar irodalom uj korszakát teremtett nagy költő és bölcsésznek epigrammjai elébe irott emez ajánló sorait: „Apróságok ezek. . Vaj ! azok. . De, ki várakat épit Legkisebb szegnek tudja mi haszna vagyon.tf Egyelőre csak annyit, hogy bizonyára jó uton indult el s szép haladást tőn már a nemesbülő korszellem növelésügyünkben azáltal, hogy tanodáink általában becsületbeli dolognak tartják az itt nevezett dijak s tételek minél nagyobb számával dicsekedhetni. Gondoljuk el pedig azt is, hogy tanodáink növendékeitől tudományos képeztetés mellett, s tán még annál is inkább erkölcsi tekintetben müveit, becsületre fogékony érzelmet, szóval jellemet igénylünk;, nemde fontossá lesz előttünk minden, amaz előbbivel együtt és főleg ez utóbbira kiható, bár legkissebb mozzanat? Továbbá, a már emiitettük prot. tanszabadság, mely ugyanazon felekezet más más vidéki tanodáinak elannyira különböző, egymáshoz alig hasonlító, gazdag választékú színezetet ád, egyszersmind parancsolólag köveleli tőlünk, hogy bármely legkisebb vagy legnagyobb érdekű dolgunk-