Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-06-14 / 24. szám

vényt ne nyerhessen. S midőn ezen ép oly régi, mint valóban legszentebb joggyakorlatáról s en­nek végrehajtásáról van szó, jól meg kell külön­böztetnünk az irányadó intézkedéseket azon rendszabályoktól, melyek a választás szabadsá­gának minden jogos egyénre kiterjedő biztosítá­sát célozzák. Irányadás mindenesetre a választás szabad­ságát kisebb s nagyobb mértékben korlátozó ki­jelölés (candidatio), melynek szűkkeblű s elfogult kezelése nem általánosan, de egynémelyek által, sziilé azon visszahatást, mely a választási sza­badság nyomást nem törő elvéből keletkezett. Mindenkor elmaradt pedig e visszahatás, vala­hányszor csak a kijelölés oly ildomosán tétetett, hogy abban a választó nép hajlamai méltányos tekintetbe s köteles figyelembe vétettek. Úgyde a statútum, melynek eltörlését im­már korszerű indítvány követeli, gyakran tette lehetlenné a néphajlam érvényesítését az által hogy a nép szeretete s ragaszkodása által felka­rolt helybeli helyettes vagy segédlelkész még csak kijelölésbe sem jöhetett. És ily esetben az­tán nem egyszer emelkedett fel a törvénynek és törvényes szokásnak ellenszegülni látszó vissza­hatás, mely mig egyfelől a közigazgatás tekinté­lyét támadá meg, másfelől a törvény szigorú és köteles végrehajtásának következményei, a kí­vánságoktól elütött egyházak kebelében oly er­kölcsmételyező egyenetlenséget és viszályokat szültek, melyeknek kedélyölő keserűségétől végre is az elválasztott lelkész csak véletlen helyválto­zás vagy halál által szabadulhatott meg. Ily események szemlélete, mely magát az administratiót is keserűséggel tölté el, alkalmul szolgáit arra, hogy az egyházkerület által az egyházmegyék ajánlatai folytán s gyakran ezek hiányában is kivételes esetek állapíttattak meg, melyek, például kitűnő tanbizonyitványok vagy külföldi egyetemek látogatásai, fölmenték a hely­beli helyettes vagy segédlelkészt a ki nem jelö­lés statutumi szigorától. S noha az ily kivételes esetek ritkiták az egyenetlenségek számát; de a mint e kivételes intézkedések ismétlődtek és szaporodtak, több -több aggodalommal győződött meg minden gon­dolkodó fo arról, hogy mennél számosabbak a törvény mindenkit egyelőn kötelező szigora alól a kivételek, annál inkább gyöngül maga a tör­vény s annak tisztelete. Tarthatlan levén tehát a statutum, az abból következő gyakori ellenmondások és anoma­liák elkerülése végett kívánatosnak látszott an­nak eltörlése, mi által csak azon szabadság nyert, mely a protestáns egyházalkotmány lételének egyedüli s életadó levegője. Megismerjük, s nem is akarjuk tagadni, mi­szerint e statutum eltörlése által nem egy érdem­reljes s kedvezőtlen véletlenből mostoha körül­mények közé jutott lelkész fog háttérben ma­radni ; azt sem tagadjuk, hogy a helybeli helyet­tes és segédlelkészek, kivált ha még tüzes szó­nokok is, száz és száz mód és alkalommal bírnak arra, hogy a népet magok részére hódítsák; de mindezek a nagy világ szokott versenyében még nem oly calamitások, hogy miattok a választás szabadsága, mely egy a protestáns hitelvvel, szenvedjen sérelmet vagy épen áldozatul essék. Azt is igen jól tudjuk, hogy a valódi érdem sze­rénységgel jár, mely minden zajt és csillogást kerülni szokott és hogy épen ez által fosztatik meg gyakran annak alkalmától, miszerint észre­vétessék s méltányosan jutalmaztassák; de végre is meggyőződésünk az, hogy a valódi lelki nagy­ság, érdem és képesség, melynek sugárai a sze­rénység lombárnyalataiból is kitörnek, elvégre is meg fog kerestetni s meg is találtatik, mihelyt a nemesebb érdekeket egy vagy más mellőzésből nem egyszer sebző kijelölés nélküli szabad vá­lasztás fog érvényre emelkedni s megszüntetnek minden ürügyei és okai a visszahatásnak, mely­nek épen a nem kedvező kijelölés miatti dac okozta leggyakrabban keletkezését és mérges­ségét. Választási szabadságot óhajtunk tehát min­den körülmények között, tekintetbe vételével mindazáltal oly rendszabályok szükségének, me­lyek ne a szabadság megszorítására, hanem a visszaélések lehetlenitésére célozzanak. Mert a szabadság is vétkes, és sem a pol­gári sem az egyházi életben meg nem engedhető szabadossággá s igy magát a legszebb jogot ve­szélyeztető cselekvénynyé válik, mihelyt annak gyakorlása visszaéléssel van összekötve s épen

Next

/
Thumbnails
Contents