Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-05-24 / 21. szám
némely vándorapostolai által szóval s írásban egyre oly szemtelenül hazugul illettetik, ajánlom a fó'tiszt. e.kerület figyelmébe, pártfogásába a keletkezésben lévő magyar protestáns theologiai egylet nagy fontosságú ügyét: ugyanis lehetetlen el nem ismernünk egy ily egyletnek kiáltó szükségét, — mert nem is tekintve azon kétségtelen igazságot, hogy bármely cél társadalmi szövetkezés által biztosabban elérhető, mint szétszórt erők tétova munkálkodása következtében, hogy immár magyar hazánkban is az élet minden íobb érdekeire nézve számos társulatok léteznek: csupán saját egyházi állapotunkra kell tekintenünk, hogy ezen társulat felállításának szükségét belássuk. íme folyvást fenáll a kölcsönös bizalmatlanság, nemcsak a két felekezet, hanem saját magunk kebelében is. — Csak egy conventet létre hozni is milyen bajos. Szükség tehát, hogy az egyház némely jobbjai a tudomány közös lobogója alatt rendszeresen egyesüljenek, hogy legyen legalább egy érdek, mely a hazai protestáns erőket egyesitse, és pedig ugy, hogy ezen egyesülés imponáljon mind a hazai közvéleménynek, mind a külföldnek,mind a hazai elleneinknek. — Lelkészeink sőt tanáraink nagyrésze a külföldi protestantismus leglényegesebb mozzanatait nem ösmeri, tehát nem is okulhat, nem is tökélyesbülhet azokból; a külföldiek viszont ama bérelt rágalmazókon kivül is, badar dolgokat beszélnek sokszor felőlünk; — ha megpendül közöttünk valami tudományos vita, a rendesen vagy bevégezetlenül marad, vagy idétlenül marad, vagy idétlenül végződik, mert iróink közül kevesen bírnak kellő tájékozottsággal. — Szükség van tehát egy oly társulatra, mely egyházi működésünknek józan irányt adjon s még a speciális magyar protestáns érdekeket kitűnő gonddal ápolja, ne felejtkezzék el érdekeinknek a külföldi irodalomban való erélyes képviseléséről sem. Ezen társulat programmja reménylem nemsokára világ elibe kerülend, ha magát az eszmét, e.kerületünk is sajátjának nyilvánítja. Szőnyegre jövend ezúttal még az egyetemes közpénztár — domestica — nagy fontosságú ügye, az erre nézve kiküldve volt bizottmány jelentéséből elébb is a tárgynak egyetemes hitfelekezetünk irányábani állása fog kiderülni, az abban felállított és saját egyházkerületünkre nézve létesíttetni ajánlott alapeszme kivitele pedig, valamint e.kerületünk összes népessége minden kényszert kirekesztő szabad, vajha mentül nagyobb mérvű belmissiótól ihletendő belenyugvásától feltételeztetik; ugy annak mennyiben lehető előleges felkarolása s Tisza Kálmán úr egy legújabb e tárgyra vonatkozó javallata a mostani tanácskozásoknak leend egyik legérdekesebb tárgya. Nem kétlem, egész készséggel szentelend a főtiszt, e.kerület belélete évlapjain egy pár hálás és szívélyes sorocskát elhunyt jeles esperese nt. Terhes Sámuel úr drága emlékének. Az idvezültet lelkészi hivatala félszázados ideje alatt oly mérvben kiséré mindig jobbjaink tisztelete, szeretete, hogy méltó, miszerint sirkövébe is belevéssük kegyeletteljes elismerésünket. Sajnosan kell azt is megemlítenem hogy egyik tisztelt segédgondnokunk, tolcsvai Nagy Gedeon úr, bucsut vett harminc évek hosszú során keresztül ritka buzgósággal folytatott hivatalától, érdemei e téren ismertebbek, hogy sem azok az én tolmácsolásomra szorulnának: utolsó vallásmozgalmaink idejébeni magatartását pedig, mint akkori korelnökét, amaz idők történelme lészen dicséretesen feltartandó. F Nem különben n. t. Edes Albert esperes úr is leköszönt egyházkormányzói tisztjéről: reményijük azonban, hogy e tisztelt egyének innentúl sem vonanjdák meg közügyeinkbeni részvétüket közönségünktől. Végre, egyházkerületi világi főjegyzői hivatalunk is üresedésbe jővén, ez is be lészen e jelen alkalommal töltendő. És ime ezek azok, melyeket szorgosb teendőink közül előleges tájékozásul bátorkodtam a főtiszt, e. kerületi közgyűlés előtt felemlíteni, — ismételvén abbeli erős meggyőződésemet, mely szerint mulaszthatlan tisztünknek tartom, hazánk politikai pangása által magunkat lehangoltatni nem engedni, sőt épen e tespedéssel szemben fejteni ki mentül nagyobb mérvű tevékenységet, egyházi és iskolai ügyeink körül; mert hiszen, ismert dolog, hogy maga már a mindinkább terjesztett míveltség is, a minden akadályokat legyőző polgári szabadsághoz vezet végtére. De meg vigyáznunk kell arra is, nehogy a
