Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

zésekor pedig nyolc osztályból állott. —- Az pedig, mit némelyek mondogatni szeretnek, és mit számvevő ur is állítani látszik, hogy az 1853-ban közzé tett és az egyh. kerületi gyülekezetek által elfogadott kötelezvények, melyek iskolánk nyilvánossága és államérvényességének kieszközlése végett adattak ki, nem a gymnasiumot illetik, s ennél fogva onnan elvonhatok, ha nem rosz akarat és a közönségnek szándékolt félre vezetése, ugy bizonyára igen nagy tévedés. Mert a kik ismerik e kötelezvények eredetét, azt, is igen jól tudják, miszerint akkor nem csak nálunk , de az egész magyar hazában, mindenütt a gymnasium létele és fentaríása forgott kérdésben. Ha a kötelezvény talán már az akkor is óhajtva várt rendszerváltozás bekövetkezésére lett számitásból —a gymnasium részére kedvezőtlenül szerkesztetett is, de a gymnasium volt az intentio, erre magyarázta azt a tizenegyéves gyakorlat, ezt mutatják az e tárgyban kibocsátott számos superintendensi és esper^si körlevelek, — ezt mutatjuk a jegyző könyvek ide vonatkozó pontjai, mint például, — hogy többet ne emiitsek,.'— az 1854-ben nov. Pápán tartott e kerületi tanácskozmány jegyzökönyvének 50-ik pontja alatt ez áll: főtiszt superintendens úr fel mutatta az egyh. kerületi gyülekezetnek, a pápai középtanoda fentartására tett ajánlatokról szóló kötelezvényeit s. a. t. 3) Számvevő úr azt mondja, hogy a Kocsi Horváthféle 2000 pengő forintnyi alapítványt is, hibásan teszem a gymnasiumot illető alapítványok közé, s hivatkozván az 1847 martiusban Pápán tartott egyh. kerületi jegyzőkönyv 55-ik pontjára, állítja, hogy ennek kamatjai, papságra készülő két jó tanulót illetnek. Ismerve számvevő urat, valóban nagyon meglepett e tárgyat illető felületes eljárása. Az általa idézett jegyzőkönyvi pontban u. i. csak egy ezer forintról tétetik említés, mellyet a kegyes alapító úr, csak halála után rendel kifizettetni, és gyümölcsöző állapotba helyezni. Az itt szóban levő K. Horváth-féle alapítvány pedig kétezer forint. Honnan csöppent tehát ezen kétezer forint? igen könnyen megtudhatja, ha megtekinti a végrendeleti végrehajtó tekint. Véghely Imre ur által az 1862-ik évi maiusban tartott egyh. kerületi gyűlésre beadott azon jelentést mely a boldogult hagyoinányozónak, 1853. Jan. első napján kelt végrendeletének, a pápai főiskolát illető részét foglalja magában. Ebben az van, hogy az 1847-iki 1000 pengő forintos stipendium alapítványát megszünteti, és a pápai középtanodára 2000 ezüst forint tökét hagyományoz. Ha e körültekintést számvevő ur megteszi, úgy nem kénszerit engem, mint hibáztatott felet arra, hogy neki a bölcs zsidó király intésével feleljek; „alapos meggondolás nélkül (felettébb) ne bölcselkedjél" és nem hoz azon kellemetlen helyzetbe, hogy — bár mennyire tisztelem is — azon követ; mit oly szép ékesszólással, de minden helyes alap nélkül a szigorú Calo jeles mondatában : ,,turpe est doctori, cum culpa redarguit ipsum" rám vetett, bár a lehető kímélettel, de rá vissza keli hajitanom. 4) Számvevő úr mondja, hogy t. Hegedűs József úr 500 frtnyi alapítványát szinte helytelenül soroztam a középtanodai alapok közé. Ez igaz, itt megvallom a mea culpát. Azonban itt is csak a névben volt a tévedés, mert ez összeget, mit e név alatt kitettem nemcsak fölütik az e helyett kimaradlak, de jóval fölözik is azt. E miatt kimaradtak e következők: 1. a barsi egyhm. gyűjteménye 630 frt. — Fábján Józsefé 54 frt 23 kr. — Hubai Józsefé 26 frt 16 kr. -*- Kozma Ferencé 105 frt. Lanczinger Lászlóé 105 frt. Szalai Pálé 42 frt. Zseni Jánosé 15 frt 66 kr. Összesen 978 frt 5 kr o. é., — melyek szinte a gymnasium rendezésekor kibocsátott kérő és aláírási ívekre vagy ezek következtében jővén be, igen világos, hogy a gymnásiumí alapítványokhoz tartoznak. És hogy e tévedésemet, mely a kérdésnek mit vitattam hátrányára levén számvevő úr argusi szemeivel észre nem vette, hajlandó vagyok annak tulajdonítani, hogy engem hibáztató és vádoló cikkét midőn irta, ntin a közönség fölvilágositása s annak helyes irányba terelése lebegett szeme előtt, hanem az, hogy bár a pápai gymnásiumban, meg van az anyagi alap arra, hogy benne állandó tanárok és pedig kellő dijjazással tartassanak : mégis ez ne történjék. És pedig nem azért, hogy ez által a közönség terhe könnyittessék, hanem hogy az igy megtakarított összegek, más hova legyenek fordíthatók, így tehát számvevő űr — talán akaratja ellenére — azoknak lett harcosává, kik a maga idejében üdvös, de ma már célszerűtlen intézvényekhez, a kegyelet szine alatt ragaszkodnak azért, hogy önérdekeiknek szolgáljanak. 5) A közelebbi években tett azon alapítványokat illetőleg pedig melyek a cél határozott megnevezése nélkül, általában csak a főiskolai közpénztár részére tetettek, melyből t. i. minden rangú tanárok fizettetnek: erős meggyőződésem most is az, hogy mind a szoros jog, mind a méltányosság szerint ezek nem illethetik csupán egyik vagy másik tanszakot, hanem aránylag illetik a gymnásiumot is. Mert a gyakorlat szerint a főiskola , vagy collegium nevezet alatt, az egész intézet szokott értetni. Csak silány, prókátori fogásnak tartom azon kifogást, hogy ezen alapítvány levelekben a gymnásium megemlítve nincs, mert erre csak az a felelet, hogy hiszen a többi szakok sincsenek, így tehát ez alapítványoknak gazdát sem találnánk.— Mi protestánsok, nagyon szereljük mondogatni, hogy a betű megöl, és csak a lélek az, mely megelevenít. Azonban ha érdekeink, vagy szeszélyünk másként kívánják, irne milyea vakon ragaszkodunk a holt hetükhöz, anélkül hogy azok szellemét, az alapitóknak célját, a tanítás és nevelés szent ügyét vennők tekintetbe, iliszen számvevő úr maga mondja : „ti mindnyájan akadémia és gymnásium a pápai főiskolában egy test v a g y t o k ,<

{

de az osztakozás — szerinte — szükségtelen, ugylátszik tehát, mintha számvevő úr is az oroszláni oszlályt pártolná. Azon hitben vagyok tehát még most is, hogy én közelebb állok az igazsághoz mint számvevő úr. Es ha részrehajlás nélkül fog e tárgyról gondolkodni, bizonyára meg fog győződni arról, hogy a pápai gymnásiumot illető jövedelmekből évenkmt közel kétezer forint elvonatik. Általában pedig roszul fogta föl hibáztató úr, az én 4*