Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

mert az ily öntudattal pályát választó lelkésznél, nem hiányzik, a benső hivatás, nem a hivatalbuzgóság és szent ügy iránti lelkesedés, mely hitből fakadt nemes tetteket érlel, hanyatló egyházakat virulókká varázsol s hihetetlen dolgokat mivel. Ily lelkesedés vezetvén a hivatalt vállaló lelkészt, az egyházi család és egyesek iránti hármas viszonyában is hiven igyekvendik kötelességét teljesiteni. Első és fő kell éke pedig e tekintetben, hogy egyházát szellemileg és anyagilag felvirágoztathassa, a t a -nitás vagy helyesebben a prédikálás. Pál ap. Timotheus tanitványához irott 2-dik lev. 2, 15 utasításul neki azt adja : „Igyekezzél Isten előtt kedves lenni az által, hogy igazán hasogassad az Isten beszédét,u

4-ik r. 2 v. pedig ezt hagyja meg: „Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmas, mind alkalmatlan időben." Midőn azonban a prédikálást Timotheus tanítványának s általa minden lelkésznek kötelességévé teszi, 2 kor, 4, ő egyszersmind arra is figyelmeztet, hogy ne magunkat prédikáljuk, hanem a Krisztust, ki ama világosság, mely inegvilágosit minden e világra született embert; hogy .1 kor 2, 4 szerint prédikálásunk ne álljon emberi bölcseség hitető beszédében, hanem a lelki erőnek megmutatásában, melynek a lelkeket Istennek megnyerni s az örök élet útjára vezetni legyen főczélja.4

' A hiendők és teendőkben ennél fogva egyedüPa sz. iras azon üdv — bánya, melyből tudományt és lelkikincseket a hivők boldogitására kiaknáznunk lehet; ez kizárólag azon iskola, mely bölescsé tehet az üdvösségre a J. Krisztusban való hit által; egyedül Krisztus evangyélioma azon kútfő, melyből az örök élet és valódi boldogság italát meríthetjük, mert Krisztusban van a bölcseségnek, ismeretnek és üdvösségnek teljes kincse elrejtve és mint tudjuk más fundamentumot kivíilötte senki nem vethet s más által, mint általa, az atyához senki se mehet. Midőn azonban az evangyéliom örök igazságait, isteni törvényeit és üdvárasztó tanait prédikáljuk, kérdés, szabad e az emberi ész józan útmutatását is igénybe vennünk ? Igen is, mert ezen isteni szikra azért oltatott belénk, hogy magunknak a jóról és roszról meggyőződést szerezzünk, épen azért szükséges, hogy a józan ész tanácsát és az élet tapasztalásait se vessük meg, hanem híveinkben a hit szent dolgairól és az erkölcsiség boldogító törvényeiről komoly meggyőződést ezek által is eszközöljünk, ugy azonban, hogy mindig a sz. irás örök igazságú tana legyen az alap, melyre beszédünket építsük. Továbbá beszédünknek, hogy alapos legyen s a léleknek örök életre érlelő mennyei táplálékot nyújtson, szorgalmasan ki kell dolgoztatnia, mert a lelki épületet nem szóhalmaz, hanem az örök igazságoknak döntő okokkal s tömött előterjesztése eszközli. Ez pd. korántsem csak a'városokban s miveltebb hallgatóságai, hanem a falusi egyházakban is szükséges, mert az igazságot éhező és szomjazó kebel üres szavakkal épen ugy ki nem elégíthető, mint a test puszta levegővel, bár az életnek lényeges kelléke. Az tehát, a ki azon véleményben él, hogy a falusi egyszerű nép a lelkész munkáját megítélni nem tudja, igen csalatkozik, mert ha szigorú bonczkés alá venni nem érti is, egyet még is igen meg tud Ítélni t. i. hogy a lelkész az Isten igéje által a lelki életet igazán eszközli e? A kellőleg ki nem dolgozott s üres szavakból álló beszéd elrepül közönségesen mint a polyva, a nélkül, hogy életadó búza hullna ki belőle. Hogy pedig a kidolgozás épületes legyen, a biblia egyszerű nyelvén kell azt szerkeszteni, nem czikornyás és virágos kifejezésekkel elhalmozni, mert nem virágból, hanem gyümölcsből él az ember. A sz. Írásnak igazságai oly isteni erőt lehellenek egyszerűségükben is, mely az emberi ész müvét messze felülhaladja, élő és ható az, mint zsid. 4, 12 olvassuk, hathatósb minden hét élű fegyvernél és elhat az akaratnak és elmének a tagok egybeköttetéseig és a velők eloszlásáig. — Azonban mint az ember a szép ruhában kedvesebb, ugy az igazság is vonzóbb szép alakban, a képletes boszédmódot tehát használni lehet, de azon feltétellel, hogy az igazság, a beszéd béltartalma, nem pedig irályára fordittassék a főgond. Végre ha beszédünk Krisztus szellemében épületesen ki van dolgozva, szükséges, hogy az jól betanultatván, könyvnélkül mondassék el, mert hatályos és szívhez szóló csak az ily beszéd lehet. Hol kötve van a lelkész az olvasás vagy fejtörő gondolkodás által, avagy lehet e ott reméleni, hogy a lelkesedés szinvona-