Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-15 / 11. szám

tett, de követői annál hívebben ragaszkodnak a megismert tanhoz; közelebb is az európai hatalmak képviselőihez s az evangelical Allienz — hoz folyamodtak segítségért. Éjféli missio Londonban. A törökországi missioról eszünkbe jut egy sajátságos hittéritöi működés Londonban. Ki nyugot-Európa valamelyik fő- vágy tengerparti városában megfordult: az mondhatja, hogy látta a szegénységet, nyomorúságot s erkölcstelenséget teljes valóságában, az érti az „Ember tragediájá"-nak Hugó Viktor „A nyomorultak'" cimü érdekes regényének a mai nyomorúságot oly megható színekkel festő részeit. Magyarországon — kivéve némileg Pestet, s a nyomorékokat s betegeket — még nincs nyomorult; vidéki ugynev. szegény embereink, millionérek s lucullusi módon élők—, de nézzétek meg Berlint, Párist, Hamburg s Amsterdárnot, kivált pedig Londont, s ezreket, Londonban legalább 100,000-et találtok, kiknek a nyomorúságon kívül nincs épen semmijök, nincs fedél, mely alatt, megvonhatnák magokat, s napokon át sokszor nincs kenyér- vagy burgonyahaj, mivel éhségüket enyhíthetnék. Ily nagy nyomorral természetesen társul a legnagyobb erkölcstelenség, ugy hogy nekünk magyarországiaknak megint nem lehet fogalmunk oly aljas szemtelenségről, oly elvetemültségröl, minő nyugot nemzetinek testét, mint a legundokabb fekély rothasztja. De hol legnagyobb a veszély, legközelb az Isten, — mondhatjuk itt is, jelesen, inindefelé alakulnak társaságok, egyletek e testi és lelki nyomorok enyhítésére, orvoslására; London gazdagjai ezreket áldoznak a belmissióra, lelkesültjei pedig feláldozzák egész éltöket, felkeresik a legszurtosabb helyeket, korcsmákat s igyekeznek e szerencsétlenek ezreit, vagy legalább egyeseit az úrnak megnyerni, s az örvényből kiragadni. Ily szent buzgóság hozá létre az éjféli missiókat is Londonban. Ennek története ez: több nemes keblű emberbarát ez előtt 3 évvel egyesült azon számos elesett, az állatok sorába lealjasodott fiatal nők (kiknek számát London statistikusai 40,000-re teszik) erkölcsi javítására, ez eltévedt juhoknak a mennyire lehető, Krisztushozi vezérletére; minthogy azonban templomokban az ilyekre hatni nem lehet — miután itt nem jelennek meg — egy sajátságos módhoz folyamodtak. Jelesen egy estve az utcán kóborlók közt több száz levelet osztogattak ki, melyekben az illetőket felkérték, hogy éjfél felé az ismert Jakab-csarnokban egy csésze theára jelennének meg. Körülbelül vagy 250 elfogadá a meghívást s megjelent. Theázás közben Noel baptista lelkész egy megható, szívet rázó evangeliomi beszédet tartott, s a hintegetett magvak habár soknál kősziklára s útfélre estek is, de találtak jó földet is, többen e. szerencsétlenek közül kezdtek feleszmélni, s kezdték magokat az állatiasságnak ez undok fertőjében megutálni; s ma már az ezeret meghaladja azoknak száma, kik ily módon meglettek Istennek s az emberiségnek mentve. A mult évben egy uj intézkedés is jött e célból divatba, jelesen azon korcsmák s kavécsarnokok előtt, hol az ily bűnösök leginkább megszoktak jelenni, a megjelenési idő alatt estve 11 órától, éjfél utáni 2 óráig 6 hordár nagy rudakon illő bibliahelyekkel ellátott transparentekeí tartogatott vagy hordott, igy akarván az illetőket a bűnbarlangoktól visszariasztani. — Ujabb időben szeretünk az angolokra hivatkozni, s azokat követendő példányképül szeretjük magunk elé tűzni, — nem tanulhatnánk-e ez intézkedésekből is hasznost, felettébb hasznost ? Távol legyen, hogy egy szószerint ily intézkedést ajánljak, de ha azok ily sokat — mondhatni a képtelenséggel határosokat — lesznek szegény, erkölcstelen polgártársaik javítására, nem tehetnénk-e mi is egy keveset ? Egy vallásos szellemű, erkölcsi tartalmú mondat a gazda szájából vajmi sokat tenne néha cselédjeinek, napszámosainak erkölcsi élete jobbítására, — egy-két garas cselédei vagy zsellérei gyermekeinek iskoláztatására gazdag gyümölcsöt teremne, — sőt vajmi sok üdvöst tehetne igen sok jó modú polgártársunk nemlegesen is, ha t. i. aljas trágár beszédivel, káromkodásaival, kicsapongásival nem vinne vezérfáklyát cselédi, munkási, fájdalom legtöbbször gyermekei előtt is a bűnök, erkölcstelenség, állatiasság felé! Kasselben közelebb egy sajátságos eset fordult elő. Kasselnek egy lakosa, ki hosszabb ideig dél-Amerikában lakott, s onnan mostanában tért vissza, — gazdasszonyával egy mohamedán növel, házasságilag egybe akart kelni. E frigykötést azonban a papság a ker. egyház törvényeinek értelmében nem szentesitheté; — miért is a nő a házasság létrejöhetése érdekéből hihetőleg a ker. egyházba térend át. Ugyan ilyforma ügy volt a mult év végén Dániában tárgyalás alatt, jelesen, hogy keresztyének és zsidók közt köttethetik-e törvényes házasság? A papirend az ezen kérdést igenlő királyi propositiót határozottan visszautasitá, ellenben a fő s köznemesség 87 szavazattal 48 ellenében, valamint a polgárrend is elfogadá, és ugy az e fajta vegyes házasság törvényesnek tekintetik. G i e s z e n. Azon küldöttség jelentése folytán, mely Noack gieszeni professor ügyében, ki „Psyche" cimü folyó iratában Krisztus feltámadását tagadá s cáfolá — küldetett ki, a minisztérium körülbelül ily tartalmú nyilatkozatot külde a tartományi egyetem igazgatójához, miszerint a feltámadási kérdés a történet-birálati vizsgálódások körébe tartozik, mely körben a tudománynak természetesen kell, hogy szabad mozgás engedtessék, — a mennyiben azonban Noack e kérdést gúnyos pajkossággal tárgyalá, annyiban komolyan megdorgálandó. M a i n z b a n azelőtt egy-két hóval, egy a kedélyeket felzaklató röpirat jeleni meg „Schweszter A d o 1-phe" cirn alatt, melyben a szerző igen élénk színekkel rajzolja, hogy a polgári kórház mennyire rosz kezekben van az irgalmas nénék kezeiben s különös szenvedélyességgeí kel ki a főnöknő Adolphe ellen, elmondja, hogy mig a betegek a legnyomorultabb módon tápláltatnak; csaknem éhen halnak, addig ez ezreket gyűjt magának: bizalmas barátival dőzsöl, elmond annyi rágalmat, hazugságot — az öt egy má6 röpiratban cáfoló Ketteler, mainzi püspökkel szólva, 22*