Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-15 / 11. szám

rék intézkedés papíron marad; az esperes urak hagyják a tényállást, a mint kapták; az espereai vizsgálat — elavult formája az egyházi igazgatásnak — ma már pénztárnoki, számoltató és egyházi adóbehajtó küldöttséggé törpült, — a népet hit és nemzetiségök megőrzésére felszólították egy évben egyszer, vizitation ; de ennél tovább egyik se ment. — Bűnökért-, melyeknek súlya, mint fejünk fölibe hajított kő, ránk esik viszsza, saját személyünket rombalva szét, kikebelez az Anyaszentegyház lelkészt és tanítót, de nincs példa rá, hogy a protestáns vallás szelleme, a nemzetiség élete ellen elkövetett bűnökért papot vagy tanítót kikebeleztek avagy csak meg is büntettettek volna. Legtöbbet tehettek volna papok és tanítók saját egyházaikban, azomban ezek sok helyt hiányoztak, s ha meg valának is, helyi vi szonyaikból folyó kétszeresen nehéz kötelmeiket felfogni nem tudták, képzettségei nem birtak, mások meg a test és világ gyönyöreit az Anyaszentegyház érdekének áldozatul hozni — elég lelki erővel Istentől felruháztatni szerencsések nem valának. íme! ez sorsa népünknek, s e tényezők idézék elöt nem kívánatos helyezetét. — Még egy néhány szót a mondottakhoz. Tiltakozom az ellen, mintha ez igénytelen közlés Írásában tollamat a román nemzetiség elleni ellenszenv vezette volna, nem, hanem csak azon égő,vágy, mikép megtartatni óhajtom azt, mit megtartani jogunk van, — mely vágy, azt hiszem, a román nemzetben is meg van. E vidék hiányait sem azért emlegettem fel, hogy a magyar olvasó közönség által országszerte rólunk beszéljenek, hanem felvilágosítván az illetőket a hiányok voltáról, ezek elenyésztetésére buzdítsam. Erdély nagyjai! hazámfiai, s ti, kik a ref. állam hajóját kormányozzátok ! siessetek szegény egyházaink ügyét felfogni! ti álltok az ügyek élén, a felelősség is a tietek. Való igaz, hogy a világ nem vész el, sőt még a magyar protestantismus sem, ha a kis Küküllö melléke, s még egynehány egyház megszűnik református és magyar lenni: de az eltörölhetlen szégyenbélyeg, hogy 320 ezer református, mely Erdély nagyjait s aristokratiáját foglalja kebelébe — szellem és kincsekben szegény hitsorsosit a nemzet és egyház kebeléről lehullani engedi. Munkára tehát, mentsük meg a megmenthetőt, mert jöhet idő, midőn késő leend. Halogatás, lágy melegség, s hitvány fillérkedés eddig is sok kárt okoztak a nemzetnek, de ha tovább is ez édes bűnök karjaiból várjuk a sült galambot a jövőtől: azon veszszük észre magunkat, mikép a megyéken a magyarság 20—25 ezerrel apadott le egy tized alatt; s akkor még kevésbbé, mint most, hivatkozhatunk a számarányra a politika terén. Az erdélyi megyei magyarság nagy részét csuk a szilárd alapra fektetett protestantismus mentheti meg. S á mu el József, b. sz. miklósi ref. lelkész. Laetare vasárnapra rendelt epistola. Galat. IV. 21 — 31. Bevezetés: A levél tartalma, Pál a galatabéli keresztyénekhez ir, — kik között zsidóskodó tévtanok keletkeztek. Bizonyítja, hogy már az ó testamentom is, — a Jézus Krisztusba vetett hitből való megigazulást hirdeti. Ábrahám történetéből bizonyság. Ennek apostoli magyarázata : S ez annál szükségesebb, mert a törvény és érdemből való megigazulás, mintegy velünk született hibás nézet. Hogy Krisztusnak megkellett halnia a mi bűneinkért, — ezen rendesen fenakadnak az emberek. Pál apostolnak és utána a reformátoroknak ezen tana, — a jelenkor tudatából nagyban elveszelt; — felállítása igen szükséges: azért az a mi intésünk: A hit által való megigazulásra törekedjetek, Mert: I. Mert ide irányul minden isteni vezetés. II. Ez a Krisztus országa és híveinek jellemző tulajdona. III. Egyedül ez cselekszik Istennek tetsző cselekedeteket. I. A prot. evangyélium I. Móz. 3. 15. Még sem Kain, sem Noah nem volt e tulajdonképi eltiprója a kígyónak. Ábráham volt az ígéret hordozója (I. Móz. 12, 1—3.) A törvény, vezérlő mester volt csak a Krisztusra. (Gal, 3, 24.) S a mint Isten az egész emberiséget Jézushoz vezeti, kimutatván, hogy az az üdvözülésre Krisztus nélkül képtelen: igy az egyeseket is. Megalázza a kevélységet, — s Krisztusbari nyújtja az egyetlen mentő utat. Ábrahámnak — igaz ugyan — nehéz volt eltaszítani Stagárt és Ismaelt: úgy nehéz minmagunknak lemondanunk az önigazulás gondolatáról; de a mily kevéssé örökölhetett Ismael Izsákkal: oly kevéssé lehetünk mi az üdvösség örökösei félig a Krisztus érdeme, félig Isten kegyelme által, hanem egyedül a megváltó Krisztus által. Azért 30, 31. vers. II. A hit által való megigazulás nemcsak tan, hanem örökség is, birtok is. Ismael, bármit tett volna, nem lehet vala örökössé, s Aráhám elsőszülöttévé ; úgy mi, saját cselekedeteink által soha Isten fiaivá. Izsák születés által, — saját maga cselekvése nélkül — mi az újjászületés által. Igy az öröködési jog is. De mi ismerteti meg Istennek fiait ? Az, hogy a megigazulás menyegzői ruháját viselik. Ábrahám hite : Ismael törvényszerű cselekedete. (24—26. vers) Ezen lakodalmi ruhába öltöznek a Krisztus követői. III. Vonatkozás arra : midőn erkölcstelen állításnak mondatik az, hogy az emberi cselekedet semmibe sem vétetik. Hát a bűnbánat, a hit nem e erkölcsi cselekedetek ? Csak a hit egyedül vezethet szentségre, ez tehet Istennek tetsző munkákat 27. Y. és Essaias 54, 1.