Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

KÜLFÖLD. — A tyroli országgyűlés a protestáns kérdésben elfogadta a herceg-püspök indítványát, mely a következőkben áll: 1. hogy Tyrolban ne alakulhasson a-katholikus község ; 2. a protestánsoknak csak magán-vallásgyakorlat engedtetik meg; 3. a prot. imaház Meranban csak magán-iraolya marad ; 4. Tyrolban protestáns csak esetről esetre kieszközlendö tartományi törvény által szerezhet magának ingatlan vagyont. Az indítvány tárgyalásával megbízott választmánya nak elnöke Dr. Haszelwanter volt, és a választmány mint a 4 pontot különbség nélkül elfogadta. > Az orosz kormány közelebb egy igen nevezetes — karaita irományokat tartalmazó — gyűjteményt vásárolt s adott át a császári nyilvános könyvtárnak, mely gyűjtemény felöl különböző tudósok, ugy nyilatkozának, hogy ez nemcsak a szent irás szövegitészetére, hanem s főként a Paleografia s Chronologiára és déli orosz ország történelmére is felettébb fontos. Ez iratok gyűjtője Firkowitsch Ábrahám karaita tudós volt, ki ez iratoknak 30 évet szentelt. Már 1830-ban Konstantinápolyban tartózkodása alatt sikerült neki egynehány héber codexet szerezni, s azóta folyvást táplálá a remény, hogy még régebbieket s becsesebbeket találand, s e reménynek áldozá minden vagyonát. Megvált családjától, tűrt mindenféle nyomort, nélkülözést, s gyakori életkockáztatás közt át meg át vándorlá s kutatá az egész Krimet s Kaukazust; hónapokat tölte temetőkben a régi síriratok tanulmányozása s másolása érdekében; kikutatá a sinagogákat s az oly helyeket, hova a zsidók üldöztetések közt szentirásaikat elrejteni szokták. Igy szerezgeté o az ó testamentomnak 124 héber eredeti — máselatát, melyek régiebbek, mint bármely héber codexe nyűgöt Európa könyvtárainak. Van továbbá e gyűjteményben 25 kézirat, a 9-dik s a 10-dik század előtti időből; van benne 5 kézirat — bőrre irva — melyekről határozottan állitatik, hogy régiebbek minden, a föld kerekségén eddigelé felfedezett vallásos tartalmú okmánynál. A gyűjtemény összes tartalma : Mózes 5 könyvének 47 tekercse, bőr és pergamen, — a szentírás 77 codexe, — a szentírás fordítása 23 különböző nyelven, — 272 mükaraita íróktól, — 523 műrablinistikus íróktól, — 250 különböző okmány, történelmi levél s cikkek, — 722 sirirat, — 300 okmány a nyugot oroszországi karaimok történelmére vonatkozó, — s körülbelül 300 régi alaprajz különböző uj oroszországi városokról. — E gyűjteményéért kapott Firkowitsch 100,000 ezüst rubelt. TÁRCA. MISSIÓl LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XLVIII. Kassán bármennyire szerettem volna meglátogatni, a nagy tudemányu Dr. Ferenczit, az időből kifogyván s ottlétem hajnali négy órakor lévén: nem tehetém. Hova sietnem kellett, Miskolcon, már együtt volt a négy superintendentia tanügyi bizottmánya. Az egyház belső fejlésének figyelemmel kisérésén kivül szerencsés alkalmul kínálkozott ez nekem, hogy a missio ügyéről is öszhangzatos véleményt hallhatók. A gyűlést eleitől fogva figyelemmel kisérvén meggyőződtem, hogy a prot. vallásos életnek, a nevelés és tanügy minél öszhangzóbb célszerüsitésével egy oly munka kezdetett meg, mely a mellett hogy a szeretet s egyetértés dicső futásának útját egyengeti, s az érdekeket, a közösség szent határába vonja, legbiztosabb elöviteli közege az Istent lélekben, hitben és meggyőződésben imádó evangyéliomi egyháznak. — Lelkem mélyéből örültem, az egyetemes tanügyi bizottmány tapintatos érdekeltségének, buzgóságának. A gyűlés vége felé szóba, vagyis inkább véleményadásba hozatott az ifjúságnak vasárnap délutáni mikénti? s ki általi vezérlése? a vallás és erkölcs ismereteiben; és itt nekem azon gondolatom s igénytelen nyilatkozatom vala : vajha a köztapasztalat szerint kévéssé gyümölcsöző vasárnap délutáni prédikálás, vagy a mai modorban tartani szokott csak névszerinti katechizatió helyett ugyanazon órán a lelkész az ifjúságot tanítaná a vallás és erkölcs igazságaira legjobb belátása szerint. Igaz hogy ehez több türelem, a léleknek az ifjú lélek értelem és felfogáshoz alászállása kívántatik, s ez nehezebb mint egészen a nagyoknak való szolgálat; — de én Istenem! mit nem kell nekünk tennünk szent vallásunk s a tiszta erkölcs érdekében, hogy az gyarapodjék Istennek dicsőségére s az emberek boldogitására. Evangyéliomi nézetünk szerint, a vallás és erkölcs dolgait mindenki taníthatja, mi nem tekintjük azt csak a lelkipásztori hivatalban levők által végezhetőnek; az közös talentom, melylyel mindenki kereskedhetik. De gyakorlat után annyi talán mégis áll, hogy az igehirdető fÖ teendője a vallás és erkölcs evangyéliomi igazságaival a lelkekre hatás lévén: jobban ismerheti a módot, mikéntet, melylyel ezen szent magvakat az ifjú szívekben hintegesse vagy kikelésüket lelke buzgóságával útnak indítsa. Neki van ideje és alkalmatossága a hit mezejéről oly virágok összegyűjtésére, melyek felmutatása az ifjú szívekben a hit és erkölcs drága gyümölcseit termi meg. Az evangyéliom, minden ismeretnek alapja és megszentelője. És e téren a lelkész tanitótársával együtt munkálhat, egyik pihen, az ifjú lelkekben olvas, mig a másik kérdez stb., s igy lenne kivihető hogy mint nem én, de mások mondják, az evangyéliomi egyházban meglazult buzgalom, az ifjakra hatás által nyerne uj lüktetést és szikrázatot. Ez ugyancsak egy óhajtás, melyet azért kellett elmondanom, hogy én semmi e részben való intézkedés által megkötve nem lévén, az általam szerkesztett és szerkesztendő ekklézsiákban ez irányt és módot követem, a hol vagyok magam, s követtetni kívánom az Ür szőlőjében velem munkáló kedves társaimtól. A Miskolcon talált jeles férfiak közül először is tisztelettel kell említenem a tiszamelléki e.kerület érdemes hitbuzgó superintendensét, főtiszt. Zsarnay Lajos urat, ki a missio megkezdésekor és óta irántam s az ügy iránt kiváló