Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

éles haíngja a humanitással, a keresztyén szeretettel össze nem egyeztethető. Különös! azt kivánni valakitől, hogy rosz müvet bírálván, az ügynek is szolgáljon, az igazság mellett is maradjon, és mégse bántson, ne sértsen senkit. Mintha a seborvosnak azt mondanák: gyógyítsa meg a sebet, de ne nyúljon hozzá. Én részemről sokkal észszerűbb-, sőt emberibbnek is tartom, hogy a mely tag egyszer rothadásnak indult, minél élesebb szerrel elvágassék, mintsem kimélgetés által a baj az egész testre elterjedjen, s az életet veszélyeztesse. Szerintem idétlen humanitás az, mely, hogy egy hivatástalan irót képzelődésiben meg ne zavarjon, kész száz meg száz ifjú egész szellemi jövendőjét kockára tenni veszélyeztetni, s én inkább akarok szívtelennek látszani egy ember irányában, mintsem elfeledkezzem a kötelességről, melylyel mint tanár a haza jövő reményei és mint iró a nemzeti mívelödés, a tudomány iránt tartozom. Felveszem tehát kitűzött célomhoz híven, bírálatom fonalát ott, a hol elhagytam, s ide igtatom a munkának „a dogmaticusnak szent történeti álláspontjából a vallás igazságokhoz" szóló 12-ik cikkét : „A szenttörténelmi valláshatárzat méltánylása végett ontologiás tételből való kiindulásra van szükség. „Istennek e világra való munkássága, az ö örök lételének megfelelő munkásság nélkül nem gondolható; minek következtében, — „Isten e világra való munkásságában nem subslancialis hanem subsistencialis okfö. „1. Hogy istennek e világra való munkássága, az ő örök lételének megfelelő munkásság nélkül nem gondolható, fogalmilag igazoltatik a szent okmány azon szavai által, melyek példabeszedéskönyv VIII. 22 — 27. ekkép advák „az úr bír vala engem az ő utának kezdetén, az ö munkái előtt, minden időknek előtte. Örök időknek előtte fölkenettem, a kezdetnek előtte, a föld lételének előtte. Még mikor semmi mélységek nem voltanak születtem vala, még mikor semmi források vízzel teljesek nem volnának. Még mikor nem lett volna, hogy a magas hegyek föltűnnének a földön, a halmoknak előtte lettem. Még nem csinálta vala a földet avagy a mezőket sőt a kezdetet, e világnak porát." „2. Szintén igazoltatik az alaptétel utóbbi része,tudniillik „isten e világra való munkásságában nem substancialis, hanem subsistencialis okfö" következő kifejezésben „holott annakokáért ö nála neveltettem, és legyek ő neki mindennapi gyönyörűsége, örvendezvén ő előtte minden időben, örvendeztettem e világon az ö földél és az én gyönyörűségemmel az embereknek fiait" v. 30—32. „Köztudomás szerint, Spinoza szentségtörést követvén el a substancia fogalmával, (szerinte ugyanis csak egy substancia van t. i. az Isten végetlen gondolkodás és végetlen kiterjedés mondományinak birtokában) innen, a gyanússá lelt substancia fogalma a vallás terén mind inkább háttérbe szoritatlik, annyival inkább mivel a szentok„Ki hallott valaha oly modorú valláshatárzatot, minő korunkban köztetszésre emelkedett, tudniillik: „a vallás nem tudat, nem cselekvés, hanem érzelem." Hisz ezen határzat, a helyett hogy a vallás fogalmát adná, a vallás kútfejéről való vitatkozásba látszik bocsátkozni." „És mégis valláshatárzat ez, még pedig a reflexiosféle határzatoknál vallásos tekintetben jóval éldelhetöbb. Előnye az, hogy subsistencialis alapon fogja fel a vallást, az emberi szellemnek élet, ismeret és akarat nyilatkozatában. Elve az : ha elvégezte Isten, hogy kijelentést közöljön az emberiséggel, minden bizonynyal gondoskodott arról is, hogy a kijelentés az emberiség által észrevehető s fölfoghaló legyen." A reflexiós határzat, a vallás fő és kiváltképeni tárgyát az istent, nem Spinoza modorában ugyan, de minden esetre substanciának veszi, a végetlen és véges között merev feszültséget állit, innen az ihletésnek vagy gépies fölfogása vagy racionalisticus tagadása között lehet és kell választani." „Ha a szenttörténelmi nézelem subsistencialis alapon fogja fel a vallást, mi különbség van a szenttörténeti és a fenebb előadott nézelem között?" „Lényeges a kettő közötti különbség. A különbség látása végett, bővebb kifejtésére van szükség következő fenebb előfordult alaptételnek: „isten e világra való munkásságában nem substancialis, — hanem subsistencialis okfö." „Az alaptétel ezt teszi: a helyett hogy közöltetnének a végessel az isteni természet tulajdonságai, a véges, szellemi kinyomásában az embervilágban, kapja azon kegyelmi ajándékokat, (élet, ismeret, akarat) melyek által az isteninek előterjesztésére képessé alkalmassá tétetik a vallásban, ugy mindazáltal, hogy ezen kegyelmi ajándékokhoz jutás, nem substancialis, hanem subsistencialis tulajdona az embervilágnak." „Schenkel és más fenebb érintettek, bár tagadják, hogy a vallásban az emberiséggel közöltetnek az isteni természet tulajdonságai, mégis azon kegyelmi ajándékokat, melyek által az ember az istennek előterjesztésére fölképeztetik, substancialis tulajdon gyanánt tartják, mert vájjon ugy az érzelem mint Ielkismeret nem substancialis jellemti-e, nem egyetemes tulajdona-e az emberiségnek ?" „A szenttörténelmi nézelem szerint, azon kegyelmi ajándék, mely által az emberiség az isteninek előterjesztésére fölképeztetik, csupán subsistencialis tulajdon az emberiségre való tekintetben. Oly tulajdona ez az embervilágnak, melynek kora lejárt a szenttörténetben, az emberiség vallásos nevelésében és a kánoni productivitas létrejöttében. A szenttörténelmi nézelem, a kegyelmi ajándokokra nézve azon hitben él, hogy: „isten Ígéreteit beteljesíti." E célból szenttörténetre van mindenek előtt szüksége. Oly tényre s lett dologra van szüksége, mely a világi dolgok változásinak közepette, az isten változhatlanságát tisztán kitükrözze s mutassa." „A vallás szenttörtónelmi fogalma két tekintetben mélmányilag is igazolt subsistencia fogalma vallásaa tf^ít^t-^tányolható különösebben: ben kielégilöbb táplálékot nyújt." A vallás fő és kiváltképeni tárgyát: istent illető-PÁPA KCHY