Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

• i 294 Sámson a csatavitéze, 5, Sámson a várbontó, G, Sámson a cselrontó. A mozditó erök e jelenetekben: Isten lelke, mely Sámson hite által feltételeztetik működésében, és ezen hitnek külső jele a deli hajfürt, mely őt nazirnak jellemzi; továbbá a honszabadságnak szeretete és az ellenség iránti kiolthatlan gyülölsége; végre Sámson gyengesége, t. i. a kéjes nőszerelem és a hamis elbizottság. 1. Sámson az oroszlánygyőző. 13^ 25—14, 1 — 7. Az ifju hőst taszitotta vagy hajtotta, ösztönözte (DVS lábbal taszitani ütni) az Isten lelke Dán táborában és igy lement Timnába, a hol filiszteusi leányba szerelmes lett-Visszatérvén szülőihez, felszólitja ezeket, hogy azt nőül adják neki. Jóllehet ezek ily kivánság ellen felhozzák a szokást s törvényt, mely a héberek és a körülmetéletlenek közt tiltja a házasságot (5. Móz. 7, 3.); Sámson mégis egyszerűen érvényesité akaratját e szóval: „Mert a tetszik az én szemeim előtt." Mind ő, mint szülői nem tudták, hogy ez az Isten magasabb intézkedése Orn míTÖ), ki alkalmat keresett a filiszteusoktól t : •• hatalmuk megrontására. Igy Sámson atyjával és anyjával aláméne Timnába, mely helység szőlőhegyeinél, hol Sámson más úton ment, mint szülői, fiatal oroszlány támadta meg őt (ín^p1

? ordítva jött eleibe). Ekkor Sámsont megszállta az Isten lelke (nbs ráugorni valakire), és az ifju hős a fiatal vadat ketté szakasztá, mint a gödölyét , fegyver nélkül 0)T3 ]"»«HDlKÖ^l kezében semmi sem volt). E tettét titokban tartotta s kikérte magának ama nőt feleségül. 2. Sámson a talánymondó. 14,8 — 20. Az oroszlánynak megölése nem szolgált ugyan a héber nép felszabadítására; de előkészület volt arra, mert Sámsont megismertette saját óriási erejének titkával. Testi erejéhez hasonló volt azonban eszének élessége is, és igy éle s kar által győzte meg elsőben ellenségeit. Harmadszor indult Timnába, most már a meny ekző megtartása végett. Eszébe jutott akkor neki a nemrég megölt oroszlány; a kíváncsiság, megtudni az elejtett vad mibenlétét, arra birta őt, hogy mellékútat választván ismét, elhagyja szülőit. Az oroszlány holttestében egy raj méh s méz volt. Sámson az utolsót kivette, evett és adott belőle szülőinek is annélkül, hogy az eseményt közölte volna velők, mert már készen állott lelkében terve, ezt élces fogónak használm népe s saját zsarnoka számára. Sámson t. i. erre megtevén a menyekzŐi lakomát és melléje adatván 30 ifju filiszteus, talányt adott fel ezeknek megfejtés végett, mely igy hangzott: „az evőből kijőve az étek, és az erősből kijőve az édesség." A vesztő fél lekötelezte magát, — megfelelőleg az ifjak számának, — 30 ing és '30 diszruha adására. Nem annyira a dicsvágy, mint inkább a veszteségtőli félelem, — (V. 15. „avagy bennünket megszegényiteni hívtatok-e vagy nem?'4

—) birta az ifjakat arra, hogy a nőt reávették fenyegetéssel („hogy meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tűzzel" V. 15.) hogy férjéből kicsalja a talány megfejtését. A hölgy könnyei erősebbek voltak a hős akaratjánál, s már itt árulta el gyenge, megsebesíthető oldalát. Erre a kitűzött napon gúnynyal mondták az ifjak Sámsonnak a talány titkát kérdésbe öltöztetve: „Mi édesb a méznél s mi erősb az oroszlánynál ? — Ekkor Sámson átlátván a csalást, szint oly elmésen felelt nekik: „Ha nem szántottatok volna az én üszőmön, — ez alatt felesége segítségét értvén, — el nem találtátok volna talányomat." Mindamellett megtartotta adott szavát, s megfizette a talány megfejtőinek az igért dijt; de Istentől ihletve Acskelonban 30 más filiszteust ölt meg és ezektől vette el a díszruhákat. Haragjában neje hűtlensége miatt, elhagyta ezt, szülői házába térvén vissza, mire az egyik barátjának adatott feleségül. 3. Sámson a mezőpusztitó 15, 1—8. A.harag azonban nem tartott soká. Hősünk kecskegödölyével, mint kegyének jelével rövid idő múlva visszatér nejéhez. Ipja nem bocsátja öt ahoz, mert már másnak adta s világosan ennek haragjától tart. De más részt Sámsontól is fél, azért ifjabb leányát ajánlja fel neki nejül. Felgerjed erre újra a megsértett hős indulata, ki azt mondja: „Ártatlan leszek ez egyszer, nem engem, hanem a filiszteusokat terhelendi azon gonosz, melyhez fogni akarok.u

Ez pedig abban állott, hogy Sámson 300 rókát, mások szerint sakált fogott, — mely utolsó magyarázat helyesebb, mivel a róka nem szokott seregesen együtt élni, de a sakál, vagy aranyfarkas igen is, — és égő szövétnekeket vévén, egyiknek a farkát a 19*