Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-22 / 8. szám

vét hálával említni, most, e nagylelkű jóltevőnk nevét elhallgatnom, szinte a háládatosság parancsolja, — de parancsolja ezt is kívánnom nekie : „A te atyád, ki te reád néz titkon, fizessen meg neked nyilván." Még rezgének szivem húrjai a vett jótétemény, öröm és hála miatt, midőn egy másik jóltevő kéz uj örömre, uj hálára hangolá ezeket. A „Magyar Sajtó" olvasására, annak szerkesztősége utján Nagy Ferenc úr és neje küldött 5 forintot, kiknek másként nem köszönhetve meg nemes tettüket: e lapok útján kívánom, hogy a jó Istennek áldása folytonosan oly mértékben legyen rajtuk, hogy az ily szíves adományok által ne csak ne fogyjon, de még nevekedjék s szaporodjék házukon a jóllét és bövölködés ! Még ismeretlenebb kéz nyüjtott csakhamar — ugyancsak a ,,Magyar Sajtó" szerkesztősége által — 10 forintot minden név nélkül. Az általunk jegyzőkönyvbe nem iktatható nemes név eltörölhetlen betűkkel legyen feljegyezve a mindentudó Isten előtt! Mező-Túron is szép eredménnyel működött a szent lélek, mert Szendi Pál, tanitó úr a „Politikai újdonságok" olvasására maga is hevülvén, s másokat is hevítvén a jótéteire, 6 frf 30 krt küldött, még pedig az itt következő egyénektől gyűjtve: — Bíró András és neje 1 frt, Szendi Pál és neje 80 kr. Olajos János irnok és neje 1 frt, Szöllösi Sándor 50 kr. Búsi János 40 kr. György Károly irnok 50 kr. Nagy György Islvánné, 40 kr. Varga Mihály és neje 1 frt. Szendy Lajos tanuló 20 kr. Szikszai Lajos tanuló 20 kr. Balogh János tanuló 10 kr. Márton Mihály 20 kr. Nemes szivü barátim ! Istentől vegyétek jutalmát nemes tetteteknek ! Kérlek, hogy a jótéteményben ezután is meg ne restüljetek. Az ,,Egyházi és Iskolai Lap" pedig Máramaros-Szigeten talált számunkra egy jóltevöt, iskolai főgondnok tekintetes Nánásy Lajos úrban, ki 5 frtot szíveskedett küldeni. Ugyanazon napon Belényes-Ujíaki jegyző Reginer János úr küldött 3 frt. Az ö kegyes alamisnájuk is menjen fel Isten eleibe emlékezet okáért! Legnagyobb hatást okozott azonban javunkra, ügyünknek a „Hortobágy" mull évi 81-ik számában egy igen avatott tollból folyt ismertetése, s lelkes ajánlása, melynek lehet tulajdonitnom, hogy ama lap szerkesztősége Debrecen város nagylelkű polgárainak, s testületeinek 92 frt 20 krnyi adományát küldötte hozzám e folyó hó 4-ik napján. A honfiúi magos lélekkel bíró ismertető, a nemzetiség ügyét megértő s felkaroló jóltevők, és az érettünk fáradozó szerkesztő, egyformán fogadják hálás köszönetünket önzéstelen nemes tettükért! Utoljára tiszántúli egyházkerületünknek, s oly sokakat meleg kebellel ápoló elöljáróinak mondok szives köszönetet a n. t. esperes 0 s v á t h Imre úr által hozzám eljuttatott 75 frt 20 kr. segedelemért. Múlt őszi ismertetésem óta anyagilag semmi nevezetes nem történt e kis zsenge iskolákon: de hogy bensőleg minden nap történik valami, arról csudálkozással, és belső örömmel szól a nagy liszteletü Canonica visitatio jegyzökönyve. De szól hatalmasan az is, hogy mind n t. Osváth Imre esperes úr, mind visitator társa n. t. Nagy Sándor lanácsbiró úr, nem tartották elégnek, helyeselni az egyszerű földmivelőből lett tanitó eljárását, dicsérni szorgalmát s buzgalmát; hanem e felett méltónak tartották mindketten saját erszényükből azonnal megajándékozni, — mely nagyra, nemesre ösztönző buzdító kegyes adományukért illő, hogy ne csak az illető tanitó mondott légyen; hanem hogy én is mondjak ez alkalommal szives és őszinte köszönetet. — A nagytiszteletü visitationak — ez iskolákra nézve — hozzám intézett buzdító szózata is nem hangzott el pusztában. Viszhangzanak azok lelkemben míg élek s erősen sürgetnek , hogy kötelességemnek — ez iskolák irányában — teljes erőmből megfelelni igyekezzek. „A reménység meg nein szégyenít" Pál apostolnak e szavaival várom még továbbra is a lelkes honfiak kegyes segedelmét, melyért ha még ez úttal is alázattal és bizalommal esedezem, — reménylem meg nem szégyenittetem. R á c z István, m. k. ref. lelkész. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XLV. Az ember bár különböző pályán és érdek után fut, ha gondolóra vette rendeltetését: azért áldoz, mi lelkével öszhangozik, az eszméért, melynek lángolását hordja kebelében. Különböző állapotokban, különbözőkép kell hogy felfogassunk mégis; s magunkkal, a céllal, melyért küzdünk, lehető legtisztábban legyünk. Én dolgaimra nézve, ha nem is voltam mindig tisztában, mert a nagyobb pálya, végláthatára be van zárva : egyben valék bizonyos, a magam lelkességében, kitartásában, melynek rendülnie nem lehet 5 s lelkem azon odaengedésében, hogy a felém szeretettel irányuló lelkeknek engedjek magamra befolyást, fényöket mintegy magamba olvaszszam, annélkül, hogy általok elkábittatnám, vagy értök, irányom határozottságáról lemondanék. Ezt meg fogom őrzeni mindenha. Az emberek sokszor körülmény és más egyébnek tudják fel a lelki erő hiányát; a ki pedig önámitás nélkül gondolkozik : van alkalma meggyőződni, hogy magunktól függ élni vagy halni, de becsülettel állani meg a pályán, hova az Urhívott; hova a lélek lángolásának percenetében magunkat felszentelők. Legyen a mint kell lennie, s én lelkem világát, még sebeit is, sokszor mások előtt nem zárva be: átmegyek hazai rövid utazásomban tett szon tapasztalatokra és egyénekre: melyek és a kik a tiszta öröm édessége után, nem irigyelhető pályám szeretetében csak erősitettenek. Pest után betértem Ceglédre, nagytiszt. Dobos Jánoshoz, egyházi irodalmunk egyik jeleséhez, kit a mily erős egyházi férfiúnak, ép oly jólelkű embernek ismerék. „Isten hozott szegény próféta" szavakkal fogadott, mely fogadás édessége — ha gyarlóságomat mondom is ki — mindig egy-egy fátyol fájdalmaimra, s egy reménysugár kétes jövőm egén. Ügyünk felett ha nem is sokat, de őszinte