Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-22 / 8. szám

vallás oly igazság, melynek kegyeletben lehet és kell nyilvánulnia." „A közelebbi vallás határzat nyomán, nagy következetesen kérdeztethetvén: mi az, a mi a vallás igazságba kegyeletet önt? minden bizonynyal a vallásigazság tartalmának érdekessége az e részbeni tényező." E különös kérdés irányában legyen szabad nekem is egy kérdést tenni Sz. úrhoz: mit jelent az, a vallás igazságokba kegyeletet önteni? hát a vallásigazság viseltessék kegyelettel ? mi iránt ? . . . hiszen fentebb maga mondá, hogy a vallás oly igazság, melynek a kegyeletben lehet és kell nyilvánulnia,— és mégis az igazságba mi öntsünk kegyehitel ? léhát az igazságakegyeletten, a kegyelet pedig az igazságban van. Furcsa beszéd ! „Tartalmilag még kielégítőbbnek látszik, — igy folytatja előadását. Sz. ur - következő vallás határzat: a vallás oly igazság, mely tartalmának érdekességénél fogva, egyháztagságra vezérel, már pedig vallástörténelmileg bebizonyult tény, hogy Istennek szintúgy ismerete mint tisztelete, gyülekezeti létezésben tenyészik." Mielőtt tovább mennénk, szükségesnek látom, hogy azok számára, kik Sz. úr szórebusainak megfejtésében magokat nem gyakorolták, ideigtassam, mi e beszédnek sajátképi értelme : A vallás, midőn közelebb hoz bennünket Istenhez, közelebb hoz egyszersmind egymáshoz, felkeltvén lelkünkben a közösség érzelmét, melynél fogva a vallás leghatalmasb rugó a társas együttlétre, gyülekezet alakulására. Ennek bebizonyítására felhordja Sz. úr Humboldt Sándor utazótársa, Azará-nak a La-Plata folyam környékén tanyázó vadtörzsek közt telt tapasztalatait, és tudós idézetét igy fejezi be; „ezen népeknek nincs vallások, nem levén társadalmi létezésük." Látnivaló, hogy e befejezésnek a praemissához képest épen megfordítva kellene hangoznia, nevezetesen igy: ezen embereknek (nem népeknek, mert ha népek, már társaságot alkotnak) nincs társadalmi létezésük, nem lévén vallások, mely kapcsul szolgálna köztök és társaságban tartaná össze az egyeseket. Egyébiránt ez az egész tudós fitogtatás ugy illik ide, mint nagyszerű ivoszlopzat egy sárból galyabilott gunyhóhoz. Sz. úr ezt oly író munkájából kölcsönözte (hogy sértőbb kifejezést ne használjak,) kinek mesteri tolla még a legparadoxabb eszmét is ugy tudja előadni, hogy elfogadható és valószínűvé válik. Ugyanis S c h e 11 i n g „Einleilung in die Philosophie der Mylhologie" cimü munkájának 63 lapján, azoknak állítása ellenében, kik a mythologiát a népéletböl állítják eredetinek lenni, azt bizonyítgatja, hogy épen megfordítva, a mythologiában nyilatkozó eszme >zo!gált kapcsul az emberi társaságok, a népek alakulására. S erre nézve hordja fel Azara tapasztalatait, melyek szerint a La-Plata környékén élő törzseknél semmi nyoma nem található a mylhologiai képzeteknek, de épen azért azok — a mint ugyancsak Azara mondja — semmiféle közösségben sem élnek egymással, egészen ugy mint a mező, vadai, épen oly kevéssé ismervén el magok felett látható, mint láthatlan hatalmat s oly kevéssé képeznek népet, a mint a farkasok és rókák együtt népet nem képeznek. — Itt a mint látjuk, van a felhozott példának bizonyító nyomatéka, mig Sz. urnái annak semmi helye, és a mint ö kifejezi, semmi értelme sincs. A 4-ik cikk címe: „A dogmatikának productiv álláspontja szerénti vallás határ zat." E cimmel ismét meggyült a bajom. Mert nem tekintve azt, hogy fentebb, hol szerző tüzetesen értekezett arról, mily álláspontot vehet a dogmatikus tárgyalandó tudománya irányában, productiv álláspontról szó sincs: az ismert szabály szerint, hogy „ipsorum quisque verborum optimus interpres", ha összevetjük azt, a mit szerző a 15. lapon mond, hogy t. i. „a productivitas csak a kezdponton (a szent történelem korában) van a vallásban a kanon féle produclivitáson kívül mindenhol egyebütt csak receptivitásnak van helye": azt kell következtetnünk, hogy a productiv álláspont épen az, melyen a szerző áll; azonban ha a cim után következőket olvassuk , azt látjuk, hogy szerző ezen álláspontot Schleiermachernek tulajdonítja, mert annak nézetét bírálgatja. E szerint Schleiermacher álláspontja a productiv, s minthogy szerző Schleiermacher nézetét hibáztatja, tehát az improductiv álláspont a helyes. Szép! Schleiermacher ismeretes nézetét pedig, mely szerint a vallás „nem tudat, nem cselekvés, hanem érzület", ily szavakkal támadja meg szerző: „Hogy a

vallás érzület dolga, mondható, hogy ezen állítás korunkban inkább csak k a p ó r a van ütve, mint lényegben felfogva." Micsoda beszéd ez! szabad-e ily nyelven szólani mivelt közönség, szépre, jóra vezérlendö ifjúság elölt? Ha a könyv cime nem mondaná, hogy ez komoly tudományos munka akar lenni, ily beszéd után ítélve, azt kellene hinnem, hogy élclapot olvasok, melyben egy kificamodott génié ferde elmeszüleményeit épen kapóra jött bolond kifejezésekkel akarnak gúny tárgyává tenni. E cifra bevezetés után adja többeknek az érzületi elmélet ellen kifejtett ellenvetéseit és evvel fejezi be: „A vallás dolgában csupán csak az érzeményiségre támaszkodást róvja meg Dorner is midőn igy szól: korunk vallásos álláspontja prometheüszi állapotú. Az emberi miveltség eredményét (humanismus) az agg Istentannak nem akarja föláldozni. Azonban a régi helyetti újba egyszersmind uj életet és elevenséget nem lévén képes önteni kopárszirthez köttetésében érzeményi bajban sínylődik." — Miért vonatkoznék Dorner általános észrevétele épen csak, az érzületi theoriára, ezt én nem bírom belátni. De talán csak azért hozta fel Dornert is szerző, hogy hozzábigygyeszthesse a maga jegyzetét, mely igy hanzik: „Minthogy a prometheüszi rege köztudomást nem nélkülöz, mindazáltal inkább a párhuzam tekintetéből jegyezzük meg, miszerint prometheüsz az aggkor szebb miveltségre derülésének képviselője." — Tehát egy theologiae doctor és professor igyslylizál: „Minthogy... mindazáltala