Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-22 / 8. szám

hasznuk, igy gondoltam helyesnek az eljárást: |k ö z öljünk minden vasárnap és mindenünnepnap számára, az illető vasárnap előtt két héttel, s z á -monkint három három prédikáció-vázlatot. Egyik vázlat tárgyalja az azon napra rendelt Evangyeliumot, a másik az epistolát, — a harmadik legyen szabadon választott textusnak feldolgozása. De e közleményeknek igazi mintáknak kell lenniök, a melyekben az olvasó feltalálhassa ahomiletikai legfőbb kellékeket: a világosságot, érthetőséget, rövidséget — és mindezek koronáját a szövegszerűséget! Most eleinte, a mig egyházunk férfiai felkarolják ez eszmét, a külföld gazdag kertjéből ültetgessük át a virágokat, — de vajha erre ne légyen sokáig szükség, — hanem adja Isten, hogy minél előbb saját egyházunk kebeléből, — saját egyházi szónokaink müveit közölhessék e lapok. S már itt az volna véleményem : vajha felszólítaná nagytiszteletii uraságod a magyarhoni protestáns egyház lelkészeit; — szíveskednének közreműködésükkel támogatni e „Homiletikai közleményeket," — de olyanképen, — hogy a beküldött munkák közül mind válogatni lehessen, mind pedig oly ideje korán küldessenek be azok a szerkesztőséghez, hogy közölhetők legyenek, a meghatározott alkalom előtt két héttel. Vagy is, hogy világos példában szóljunk : Azon prédikáció tervezetek vagy vázlatok, melyek a húsvét és pünköst közötti cyclusra szólanak, küldessenek be legalább húsvétig, s igy tovább. Őszintén megvallom, — én szeretem ezt a gondolatot, — sőt bátor vagyok hinni, — hogy a lelkész urak között többen fognak találkozni, a kik szinte nem veendik rosz néven, iriert a szép és mesterileg kidolgozott dispositio valóban mestermii, a mely gyönyörködtet, —sőt a praktikus téren hasznos is lehet. Nem azt akarom ezzel mondani, — hogy lelkészeink talán e közlött vázlatokból dolgozzák ki szónoklataikat; nem. E közlemények használjanak gyönyörködtetésül, — eredeti gondolatok ébresztőiül, — s végre, — a theologiai irodalom ezen ágában történő munkásság nyilvánulásául. Ennyit előlegesen. Ha ez eszme életrevaló, — akkor megél,—s akkor önmagának fejlődése fogja magával hozni, a körében szükségelt módosítások és változtatásokat. Legszívesebb szeretetem és forró tiszteletem nyilvánítása mellett, — maradtam nagytiszteletü uraságodnak. Orosházán, február 13-dikán 1863. igaz tisztelője Győry Vilmos, ev. lelkész. Ezen, épen oly közhasznú, mint jelesül formulázott indítványhoz nem mondhatok egyebet, mint hogy üdvözlöm az egykoron szeretett tanítványt, most tisztelt ügyfelemet e téren, melyen szép lelkével és ügyes tollával bizonyára csak jót jól feldolgozva fog adni. Fölkérem egyszersmind azokat, kik ezt életrevalónak tartják és idevágó oly dolgozatokkal birnak, melyek a mértéket megüthetik, szíveskedjenek azokat közlés végett hozzám beküldeni. Szerk. Reminiscere vasárnapra rendelt: evangélium. Máté XV. 21 — 28. Bevezetés: A hit, az evangyéliom főkivánata. Vannak különböző fokai, melyekben nyilvánul. Péter: a kis, vagy gyenge hitnek példányképe, — a kapernaumi százados és a kanaani asszony az erős hitnek a nagy hitnek megtestesülései; az utóbbit akarjuk tárgyalni, mint a melyben feltárul előttünk : (Thema) A nagy hitnek kéjpe. Dispositio . I. Rész: A nagy hit nyilvánulása. A kanaani asszony : 1. Szabadon jön, 2. Bátran kérdez. 3. Alázatosan — és türelmesen vár. (Plastikus-lélektani kimutatása mind e vonásoknak, magában az evangyéliomban. Ugyanezek most is, és minden időben a nagy hit jellemvonásai. II. Rész : A nagy hit — megállása a próba: 1. Homályos — a rövidlátó értelemnek; 2. Jótékony a kesergő szívnek, 3. Hozzá mért, — a jelenlevő — eröhez. (Ugy akkor : ugy most is, —) III. Rész: A nagy hit megjutalmaztatása. Az Úr a nagy hitet . 1. Igen jól észreveszi. 2. Igen sokra becsüli. 3. Igen csodásan meghallgatja. (Mark 6, 6, Luk. 7, 9. Zsid. 13, 8.) Befejezés. 1. A hithiány — a legnagyobb nyomorunk. 2. A hit csekély volta — a legszomorúbb gyengeségünk. 3. A hit szilárdítása — legszükségesb teendőnk. (Dr. von Oesterzee, rotterdami lelkész.) (Ochly, Manch. Gab. I. évf. 3. fűz. 180. 1.) Reminiscere vasárnapra rendelt Epistol a. I. The ss 4, 1-7. Bevezetés: Krisztus szenvedése, — az igazán keresztyén szempontból tekintve: Ö adatott a mi bűneinkért. Csodáld, imádd a szeretet nagyságát, hatalmát, — de ugy adj hálát Üdvözítődnek, hogy nyomába lépj, — és törekedjél a megszenteltetésre, — hiszen ugy is :