Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-22 / 8. szám

reverendában elnököl, s a világi ülnökök a hely tiszteletére fekete diszöltönyben jelentek meg, megvallom se a világi, de még kevésbé látom összeférhetönek az egyházi illemmel Az illemszabályai alól pedig csaknem menthetjük fel magunkat legyünk papok, vagy világiak, s azt hiszem hogy még kevésbé illeti meg a kiválcságosság e tekintetben a papot, kit megszoktunk a szelid illemes magaviselet előljáró példányául tekinteni akarni, ugy a templomban bent mint azonkívül is. Megszoktuk a papot, mint máskép nem is lehet, papnak tartani a közéletben is. Es én látom hogy papjaink a maguk elvilágiasittatása által csak vesztettek, azon nimbuszból, mely őket környezé, és nem nyertek semmit; a köznép, melynél a külsó'ségek igen természetesen sokkal inkább hatnak, mint a műveltebb embernél, nehezen feledi a régi jó papi külsőt papjainál, s nem csoda ha zavarba jő, ha a papot találgatni kénytelen a világiak közül, — csak nemrég én is szerencsés valék tisztelendő urnák czimeztetni, egy egyházi előljáró által, ki máinem tuda az egyház vidéki gyűlésen eligazodni, melyik is pap hát ezek közül a szakálos bajuszos urak közül. Felette megtisztelve érzeném magam e címezés által, mert van e szebb cím a „tisztelendő, tiszteletes'' címnél, feltéve hogy valóban azok is vagyunk, kik a tiszteletet érdemeljük, de elvesz e szép cím jelentősége, ha utóbb jobbra balra minden attilás ember megkaphatja. Az el nem igazodhatás miatt, kinek nem is jár, s viszont talán annak nem adatik meg közhelyen, kinek hivatalával összekötve van. Mind ebből csak azon szükséget látom előtérbe nyomulni, hogy papjaink magukat bármivel megkülönböztessék a tömegtől, legyen az a közéletben egy hosszabb sötét színű attila, és talán fehér nyakravaló, mi nálunk is szokásban volt, csak nemrég is, de szokásban van Angol-, Skotországban, Schweicban s tán egyebütt is mai nap is. Hogy a templomi szolgálatra nézve egy bizonyos egyentalárnak kellene meghatároztatni, arról ugyhíszem szólani is felesleges. Ha oly nagyon világi lábra teszik magukat papjaink, hogy se az egyházban, se azonkívül nem látják szükségesnek, a világiaktól, egyházi küljelleggelelválni,—nemievén nálunk különben is papi ordo, katholikus értelemben, könnyen a quackerségig mehetnek a vélemények, kik mint tudjuk, minden egyes egyháztagot alkalmasnak tartanak a papi tiszt elvégzésére, s igy a papi institutiót feleslegesnek tartják. A világosság baráti, kik par excellence, ilyeneknek nevezik magukat, mosolyogni fognak e félelmen, s azt mondandják, hogy nem fogna összedőlni a világ még akkor sem, ha quackerekké lennénk, azt is tudom viszont én is, hogy a quackerek társulata, egy a polgári és morális erényekben kitűnő felekezet, —• azt tartom mégis hogy, maradjunk hívek ősi vallásunk traditioihoz, szokásaihoz, rendeletihez, legyünk conservativek a vallástéren inkább mint rohanva haladók, mert a sok ujitás e téren, boldogságra nem vezet. Jól emlékszem még, jóllehet a gyermekkorból csak akkor kezdek kibontakozni, mennyire megbotránkoztam s velem sok mások, egy általam különben igen becsült kittino egyéniség azon nyilatkozatán, melyet ama híres superintendensválasztási viták alkalmával tett a pesti gyűlésen, midőn ugyanis kereken tagadván a papi rendnek protestáns értelembeni kiválását is a hivők tömegéből, állitá miként ő is, világi tisztviselő létére, megválasztható superintendensnek, az efféle quacker illatú vélemények nincsenek hasznára a vallásnak, de legkevésbé a papi állás tekintélyének. — Elvégre a szabadelvtiségnek is meg van a maga határa, s vallási érdekeink egy bizonyos stabilitás melletti kitartásunkat javasolják. A nazarenismus,mely ujabb időkben ütögeti fel fejét, s mely ha a hatalom által nem korlátoltatnék, bizonyosan erős hódításokat fogna tenni, mely ellen lenn a Bácskában egy egyházvidéki gyűlés már szigorú eljárás iránti határozatot hozott, avagy nem a quackerséggel rokon eszmék szüleménye-e ? — Es én ugy látom, hogy e titkos felekezet hódítási tere alkalmasint inkább a protestáns, mint a catholikus egyházban fogna lenni. 11 v v

. Ama stabilitas szempontjából, mely mellett kitartanunk, melyet megállapítani a mennyiben nem volna, megerősíteni a mennyiben ingadoznék, 15 *