Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-02-15 / 7. szám
TÁRCA. TEMPLOM - SZENTELÉSI ÜNNEPÉLY ALSÓ - SÁGON , VASMEGYÉBEN, JAN. HÓ 25-ÉN. Mig a társadalmi világra csak rázkódtadó nagyszerű események birnak fontossággal, — feltünőséggel; mig a nemzetek életében csak azon napot jegyezi fel a történetiró, mely milliók üdvét vagy szerencsétlenségét szülé; mig a kevésbé feltűnő mozzanatok, legyenek bárminő nemesek, közhasznúak s áldásdűsak a nagyszerű szokatlan után sóvárgó világ előtt észrevétlenül sikamlanak le s jeltelen enyésznek el mint egymást űző, egymásba olvadó habok; — addig az egyházi életben örömmel üdvözöljük a legkisebb jelenséget is, ha az, Isten dicsőségét, vallásos életünk fejlesztését tényezi: örömmel mutatjuk be a legszerényebb fényii csillagot is, mit egyházunk egén buzgóság, ügyszeretet nyújtott, mit az egyházi élet felett éberen virrasztó s azt tanulmányozó szem feltűnni lát. Örömmel sorozzuk be az egyház nagy épületébe, örömmel rakjuk be a kisebb homokszemeket is. melyek kiegészítő, egybekapcsoló szükséges részei a nagy alkotvány fenállhatásának. Távol a világ lármás zajától a kies kémenesalji ev. esperességben van egy igénytelen földmisektÖl lakott helység S á g, s benne egy 700 lélekre menő filialis ev. gyülekezet. E kisded nyájnak volt örömnapja, jan. hó 25-én, midőn temploinszentelésének ünnepélyét tartá. Az újonnan épített templom ünnepélyes szertartással, lélekemelő méltósággal, egyszerűen nagyszerű jelenetekkel történt felszentelésének részlete következők valának. A templom szomszédságában levő tanítói lakon sereglettek össze a szent ünnepélyre megjelent áhítatos néptömegek. Sorakozott rendben szent ének ..örül mi szívünk, mikor ezt mondják4 * zengedezése mellett indult a templom felé a néphullám , hol a templom ajtaja a szertartást vezető esperes nagyt. T ó t h János magasi lelkész űr által vitt kulcsosai felnyittatván, az e közben megjelent közel s távol vidéki minden r^ndü s vallású hallgatóság, hullámozott be a szent egyház ajtain, mig nagy rész a templom mellett kinn maradni kénytelenitetett. Az ünepély megkezdődött. Alkalmi ének elzengedezese után oltár előtti imát s beszédet e fiók gyülekezet rendes lelkipásztora, nagyt. Édvi Illéa Pál nemes dömölki lelkész úr tartott, buzgó imában esdvén áldást ez uj templomra a gondviselő istentől, s egy igen érdekesen, a messze múltra sokban fényt derítő művészileg összeállított történetét olvasá fel e Sági filiának. A szószéki szent beszédet kemenesalji esperes nagyt. T ó t h János úr tartá. Jeles beszédének tárgya „mikép lehetnek a hallgatók élő templomoka nagyon jól talált s keresztülviteleben a mint tanúságos oi.y érdekes is vala. A tudományos szabatossággal készített, a meleg lelkesedéssel, apostoli erővel elmondott beszéd egyike volt azon szónoklatoknak, melyeket hallván for robban szeretjük a vallást, közelebb hisszük hozzánk az Istent. Ott áll most egy szép ékes toronynyal s az ujabb kor ízlésében boltra épített művészi tökélylyel emelt templom. A sági ev. hívek buzgóságát, vallásos érzelmüket eléggé feltűnni látjuk azon körülményben, hogy a mi napjainkban majdnem a csudák sorába tartozik, egyedül önmagok erején a divatos segélygyüjtés mellőzésével emelték fel e nevezetes összegbe került templomot, dacára annak, hogy az egész gyülekezet szegény két kézi munkája után élő nép. Volt alkalmam szemlélhetni az évek óta megkezdett aláírásokat láttam, ott egyes földmivesektől aláirt s ajánlott olyan összegeket, hogy ezrekkel biró mivelt, vagyonos osztálybelieknek is oly áldozat dicséretökre szolgálna. Kedvesen meglepő volt látni az adakozók névsorában nemcsak katholikus testvéreinket, de kepviselve voltak szép adományaikban még héber polgártársaink is. Állj, te felszentelt háza az úrnak! hirdettessék falaid között a megtisztított évangyélióm életadó beszéde ; — legyen szent templom benned és egy oltárral több, melyen soha ki nem alvó veszta lángként — az evangyéliom szent fénye mellett, — lobogjon a legszebb örök tüz . . . a nép buzgósága. Nagy-Geresd, febr. 6-án 1863. Trstyenszky Gyula. Egy lelkes pesti kereskedőtől jött e következő sorokat ajánlom mind azok figyelmebe, kik a moldva-oláliországi missio ügyét vallási és nemzeti szempontból egyiránt szentnek és pártolandónak tartják. Bibliaterjesztés nélkül a missioi munkásság szárnyszegett s csak félig érheti el célját. S z e r k. Nt. szerkesztő úr ! Katholikus atyánkfiai vallási és nemzeti kötelességeket iparkodnak teljesíteni még abban is: hogy az oláh földön lévő magyar testvéreinknek, az ő vallásokon lévőknek, szükségelt vallásos tartalmú könyveket, lehetőleg beszerzik és azokat ottan a szegény sorsuak között ingyen osztogatják. Nekem ugy vallási, mint nemzeti érzelmem azt sugalja: hogy nekünk protestánsoknak is, kell katholikus atyánkfiai abbeli magasztos példáját követnünk, ha hogy saját magunk előtt pirulni nem akarunk ! miért is bátor vagyok indítványozni: hogy alakuljon egy oly protestáns társulat, mely évenkint egy mennyiség bibliát és uj testamentomot az oláh földön lévő, iskolában járó szegény protestáns gyermekek között szinte ingyen kiosztatna, s arra hogy évről-éyre 300 biblia és 700 ujtestainentom rendesen kiosztathassék legfeljebb 700 frt kell. — Es hiszem, hogy Magyar- és Erdélyország vagyonosabb protestánsai, ily csekély áldozatot a vallás és nemzetiség oltárára letenni nemcsak képesek,
