Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-04 / 1. szám

Ugyan azon Tischredenekben áll azon eseménynek elbeszélése is, melyet -R. ur müvének 33, lap. Doleschall után közöl (Dévay, s egy katbolikus pap közötti vita.) Kitől vette Luther e történetet magától Dévaytól e, midőn ez másodízben Némelhonban mulatott, vagy más valakitől — nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy Luther idejében ismeretes volt ez esemény a protestáns közönség előtt, s hogy R. urnák azon állítása, miszerint ezen elbeszélésnek „semmi legkisebb történelmi alapja nincs" talán még sem egészen alapos, Meg kell vallanunk azonkívül, hogy R. urnák argumentatiója által, miszerint Dévay magas műveltségéről bízvást feltehetni, hogy az érintett elbeszélésben felhozott próbát és ítéletet egész határozottsággal visszautasította volna, capacitálva nem vagyunk, sőt inkább Dévaynak buzgóságából, s az evangeliomért mindent tűrni tudó elszántságából magyarázható, hogy az ilynemű ordálétól sem rettent vissza. Doleschall Sándor, beszterczebányai ev. lelkész. BELFÖLD. / NÉHÁNY SZÓ AZ ÁGOSTAí EGYHÁZ BÉCSI KÜLDÖTSÉGÉNEK ELJÁRÁSÁRÓL. • Az ágostai egyház négy egyházkerületének főnökei B. Prónay Gábor egyetemes felügyelő fölhívására előleges bejelentés után biztosítva lévén azon kegyelemről, hogy ő cs. k. apostoli Felsége a küldötséget fogadni fogja, folyó hó 17-kán Bécsben megjelenvén, 18-kán a cancellár ő Excellenciájanál tevé alázatos tiszteletét, s vele az ő Felségének átnyújtandó folyamodvány tartalmát közölvén, általa kitűnő nyájassággal fogadtatott, s hosszasb feleletében biztos zálogát nyeré annak, hogy a magas kormány valamint minden vallásfelekezetek, ugy az autonom protestáns egyház jogait is tiszteletben tartatni óhajtja. — 19-kén következett a Felségnéli andiencia, mely alkalommal egyetemes felügyelő ur következőleg szóllott: Felséges Császár s Apostoli Király Legkegyelmesebb Urunk! Mély alázatossággal és jobbágyi hódolattal bátorkodunk az ágostai egyház egyeteme nevében, mint az egyetem és kerületek elnökei cs. kir. apos. Felséged magas zsámolyához egy ^alázatos folyamodással járulni és egész őszinte fiúi bizodalommal esedezni. Midőn azon 12 év súlyos folyama után 1860-ban május 15-kén cs. k. apos. Felséged atyáskodó kegyelme folytán, .egyházunkat az 1791-dik 26-dik törvénycikkelyben sarkalló jogállapotnak élvezésében legkegyelmesebben vissza helyeztetni méltóztatott mindnyájunk szivét és keblét öröm és hála tölté el, hivén és reménylvén, kogy a rend, béke összhangzás és lelki nyugalom, melyek az egyházi éleinek elkerülhetetlen feltételei, egyházunkban visszatértek, azonban mély fájdalommal kénytelenek vagyunk bevallani, miszerint ezes édes reményünk és hitünk, miután az 1859-ki 1. septemberi nyilt parancs egészben meg nem szüntetetelt, meghiűsűlt, mert egyesek erre támaszkodva az egyházakban authonomiánk ellen izgatni zavarokat előidézni, sőt a törvényes superintendensnek, az illető engedelmességet felmondani nem átalották. Ilyen eset történt a Liptói esperességben a • Verbicz Szent-Miklósi egyházban, a hol névezetesen Hodzsa Mihály az oda való lelkész, egy autonom egyházunk lelkésze, mely egyház az autonom superintendens választásába belefolyt, a törvényes superintendensének az engedelmességet mondta fel, mi folytán ö pörbe fogadtatván, midőn a pör valamennyi consistoriumokon keresztül maga módja és rendje szerint a törvényes formák és kellékek megtartása mellett folytalatott és Hodzsa elitéltetett volna, az Ítélet foganatosítására szükségelt kar hatalom mind a megyei hatóság, mind a n. m. Helytartóság részéről megtagadtatott : miért is vérző szívvel bátorkodunk cs. k. apos. Felségedhez lolyamodni miszerint Hodzsa ellen a karhatalmat megrendelteim kegyeskedjék azt pedig annyival is inkább kérni bátorkodunk, miután százados gyakorlat és számtalan intézvényei a n. m. Helytartó tanácsnak tanúsítják, hogy a consistoriumok ítéletei mindig a legnagyobb tiszteletben tartattak. — Felséges uram — ezen eset is eléggé mutatja, hogy jogunknak háboritlan birtokában nem vagynnk, azért is cs. k. Apos. Felséged atyai szivéhez folyamodunk, kegyeskedjék, az 1791-dik 26-ik törvény cikkelyben gyökerező jogállapotnak élvezésében, egyházunkat visszahelyeztetni és a négy superintendencia integritását mindenki által az illettő törvényes tiszteletban részesitetni.— Ezen kérelmünk után midőn folyamodásunkat hü jobbágyi hódolattal és mély alázatossággal ps. k. apos. Felségednek általnyujtani bátorkodunk, az egek urához emeljük fohászainkat, hogy az egek ura Felségednek drága életét, népei beldogitására sok évekre terjessze és engedje Felséged, hogy szivünk parancsát követve bátorkodunk felségednek, mint egyházunk védurának, magas oltalmába, egyházunkat és minmagunkat ajánlani. Erre ö Felsége azon választ adni méltóztatott, hogy ő a vallásfelekezetek jogainak megőrzését kitűnő gondjaihoz számítja s Hodzsa ügyében Fábry hétszemélynök van kir. biztosul kiküldve, kinek vizsgálata után fog majd a legmagasb elhatárzás tudtul adatni. — A fejedelmi válasz után a deputatio tagjai egyenkinli bemutatás szerencséjében részesítve ősz püspökünk főtiszt. Haübner Máté — rövid szavakban tolmácsolá, hogy a protestánsok a mint egyrészt a haza és magas dynastiának hü fiai lenni meg nem szűnnek, ugy törvényes állású jogaikat semmi áron feladni rem fogják; utánna Ssékács és Máday superintendensek köszönék meg ő felsége magas kegyeit, végre mint a legválságosabb kerület főnöke főtiszt. Geduly Lajos superintendens szóllott a fiúi bizodalom és belső meggyőződés hangján oly szivrehatólag, hogy a perc, melyben beszélt valóban ünnepélyes volt — átnyújta egypár német lipcsei