Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

a kik tégedet szeretnek. Legyen békesség a te kerítésed­ben, csendesség a te tornyaidban. Az én atyámfiaiért, az én barátimért kérem most, legyen békesség tebenned. A mi Urunk Istenünknek házáért kívánok teneked jót." Bár gyülekezetünk e nemes példája lenne irányadó vezérfáklya ! Bár a hivatottak megértenék, meghallanák a sok helyütt nyomor mélyébe sülyedt egyháziak panaszhang­jait. Mert a csalódás látcsövén nézik az egyházi életet azok, kik a gyülekezetek jobblétre emelése által veszélyeztetve hiszik magát az egyháziasságot. Hogy panaszhangok nincsenek, abból épen nem kö­vetkezik az, hogy orvoslást váró bajok nem volnának. Az egyház férfia panasz nélkül viszi a reá mért keresztet, tür, szenved és meghal; mint a halálra sebzet római, ki beta­karta arcát, hogy ne lássák szenvedéseit, egy jajszó nél­kül meghalt. Igaz, kit tetteiben magasabb eszme lelkesít, felül kell emelkednie a haszon reményén; kit számítás vezet, az min­den inkább lehet, csak lelkész nem ; ki nem tud áldozni utó­gondolat nélkül, az nem méltó Jézusához ; ki magasztos hi­vatása teljesítésében jutalom reménye nélkül küzdött s vér­zett el; az nem méltó azok utódjáúl, kik gályarabság ne­héz békóiban elvért meghalni is erősek valának. Szomorúan csalódnék az, ki önző számításból lépne e térre föl, a mely­nek jutalma nem e világból való Természet, igazság, erkölcs törvénye az : a munkás méltó jutalmára. Nem gazdagságot, nem fényt, nem hatalmat kér, ke­res az egyházi férfiú, csak azt, hogy mint a vallás képvi­selője, ahoz méltólag képviselhesse azt, az anyagi szükség békóiból kimentve, lelke, szelleme, hivatásához mért ma­gasba küzdhesse föl magát. A sas, hogy a sziklaoromra juthasson, szárnyak kellenek neki, a sajkát célhoz evezők viszik. És higyük el: a mint egy nemzet meggyilkolásá­hoz legbiztosabb tör a nemzet elszegényitése; épen ugy áll, hogy a legmagasabb reptü lelket is az élet nyomora lerántja a köznapiság alacsony porába, a szellemi haladás­nak elkerülhetetlen közege az anyagi erő. Szent hitem az, hogy annyi lelkesek buzgó óhaja, annyi erő, akarat a most anyagi szükség hullámaitól hánya­tott egyházak sajkáját biztos révpartra fogja szállítani, és ha mi tán nem juthatnánk el e korban az igéret azon bol­dog földére, adja az ég: érjenek el oda utódaink, legye­nek azok boldogok sirhalmaink felelt! Nagy Geresd, jan. hó 16-án 1862. Trsztyenszky Gyula. külföld. HALLIN GOTIIENBUBGl (Svédhon) LELKÉSZNEK HIVA­TALÁBÓLI KITÉTELE. Nevezett, köztiszteletben álló 72 éves lelkésznek hi­vatalábóli kitétele nagy izgatottságot okozott. Ez a streng­nas-i főegyháztanácsboz — Domkapitel-hez — intézett le­velében kételyét fejezi ki az iránt, ha vájjon a Krisztus is­tenségéről s helyettes halálával szerzett váltságról szóló egyházi tan a biblián alapszik-e? s inditványozá e kérdés­nek valamely egyháziközgyülés elé terjesztését, — meg­jegyezvén, hogy ö kételyét nem tekinti feltétlenül alapos­nak, sőt épen ezért fordul az egyháztanácshoz, mint törvé­nyes hatóságához, hogy ettől tanácsot, vezérfonalt kérjen. Mely levélre a káptalan hivatalbeli kitétellel válaszolt. Ez természetesen élénk részvétet s a lapokban élénk vitát költött; többek közt a „G o t h e n b u r g i Z t gu fel­említi , hogy ugyanezen egyháztanács 1818-ban Tybek lelkészt, becsült, kitűnő theologust letevé, mert ez Krisz­tusban az Istent test szerint lakozni mondá. Mindkét leté­tetett lelkész tagadá a symbolikus könyvek csalhatatlansá­gát, és taniták, hogy mind a lelkész, mind a gyülekezet hi­tének zsinórmértéke a szentírás, s fökérdés szerintök az: inikép magyaráztatik a sz. írás leghelyesebben? Úgy lát­szik, ezen Hallin-féle ügy még inkább megszilárditá azon óhajtást: hogy az államegyház s a symbolikus könyvek törvényes előnye szüntettessék meg a sz. irás igéje ellené­ben, — és általánosan követelik az egyháznak az állam irányábani teljes szabadságát, mint ez Schweizban van. Nagy szerencsétlenség, midőn a különben is eléggé hitfelekezeties irányát a theologusoknak az uralomra vágyó papság még türelmetlen szellemi törvényekkel támogatja. Csak is ez azonban az egyedüli támasz, mely ezen túlortho­dox irány számára még fenmaradt, mert a népnél támpon­tot hasztalan keres, mely inkább a szabadelvű theologiai iránynyal rokonszenvez, mely az intoleráns törvények el­töröltetését óhajtja, s mely közt mindenfelé reformegyesü­letek támadnak a nemesség hatalmának s a magasabb pap­ság uralmának szűkebb korlátok közé szorítása végett. — Az időnek ezen jelei oda mutatnak, hogy az ügyek a prot. egyházban lassanként kedvezőbb fordulatot veendenek. Igy mindenfelé éled a türelmesség szelleme, mely annálinkább erősbödik, minél sűrűbb érintkezésbe jönnek egymással a nemzetek. Igy mindinkább megismerik a népek Schiller azon mondásának igazságát: „mindazon polgári s egyházi törvények elvetendők, melyek az emberi szellemnek csak egy ágát is lebilincselik, melyek azt bárhol is haladásában gátolni s megállapítani akarják. Egy oly törvény p. o. mely valamely nemzetet állandóul azon hitalakzat közötti vesz­teglésre kényszerítene, mely egy bizonyos korszakban tán legjobbnak tünt fel, — egy ily törvény, mondom, vétkes és semmikép nem igazolható merénylet volna az emberiség ellen, — ez közvetlen a legfőbb jó, a társaság legmagasb célja ellen volna irányozva. A türelem és haladás jogát igyekeznünk kell az egyházi téren is érvényesíteni, az ily szellemben készített egyházalkolmánynak s szabad szel­lemű theologiai iránynak mindenfelé utat törni. Prot. K i r c b e n z e i l u n g. ADATOK AZ OBOSZ KELETI EGYHÁZ STATISTIKAJÁ­HOZ HIVATALOS KÚTFŐK UTAN. Oroszországban a keleti egyház híveinek száma —

Next

/
Thumbnails
Contents