Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-12-28 / 52. szám
PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ES KIADÓ-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéked: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál: helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A PROTESTANTISMUS VISZONYA A RÓMAI IÍATHOLIKA EGYHÁZHOZ ÉS HATÁSA ARRA. (Vége). Már e kort megelőzőleg, a mint a ker. vallás terjedésével tagjainak egy része, elvilágiasult e szélsőséggel ellenkező másik ép ily egyoldalit törekvés tünt föl, ama félszeg spiritualismus, mely e világtól teljes elfordultsághan, a világhozi kötelékekről — minők család — polgári élet, stb. abstract lemondásban gondoltatott, s az örökös szüzességi, nötlenségi, s egyéb zárdai fogadalmakban nyilvánult. Ezt most Gergely nagy tervének érdekében használta fúl; éö az egyház hivatalnokait, mint a világ ellen küzdőket, hogy az abban való elmeriiléstöl megóvja, s őket a világnak valóban ellenébe állítsa, a papi nötlenség és közvetlen egyenesen az egyháztól függés által a világéletböl kiragadta. Ez által teljes válaszfal vonatott a clericus és laicus közölt, s a rendi különbség jővén létre, többé nem csupán az egyéni képesítettség, a tudomány, hanem a rendbe (clerusba) belépés jogosított föl bárkit is az isteniekkel foglalkozni. Innét ha a r. katholicismusban volt is szó az egyházban szentek egyességéröl, egyetemes papságról, ezalatt per eminentiam a clerus értetett. A oharacter indelibilissel minden pap ellörölhetetlen papi szentséget nyervén, lassankint az egyház mint a szentek közössége a clerussal identifícaltatott. 1) Véve e szót, a mint az a ker. vallásnak , mint benső szelleminek ellenében a külső érzékit, a szeretet helyett az önzést jelenti. 2) Mind ez természetesen nem egyszerre Gergely alatt történt, de minden esetre az általa adott terv érvényesítésével. E fölfogással a laicus az egyházon quasi kivül, annak csak mintegy előcsarnokában álló lett, az egyháznak, mint az üdv egyedüli honának, s az egyháznak teljes képviselője a clerus levén, tehát a clerusnak, mint az üdvintézmény kizárólagos kezelőjének föltétlen te kintélye alá helyeztetett. íme az egyház fejlődésében az általunk eddig kimutatott iránynyal igy jött létre a tekintély elve, melyen az egész rom. kath. egyház sarkaliik, s melynek ilyetén alkalmazása öt a protestantismustól megkülönbözteti. Gergely theocratiai eszménye nagy igazságot rejt magában, s alapjában egészen keresztyéni, a mennyiben a vallásos életnek, mint magasabb körnek, folytonosan alakító befolyást kell gyakorolni a világi életre, tehát az államokra is. Az egyházi élet csakugyan magasabb az államnál, levén az a vallásnak, mint ez a világi életnek obiectiv létezése, s az egyháznak az államot is magának megfelelővé kell képeznie. Igaza van Gergelynek, hogy nemcsak mint napjainkban sokan sürgetik, a vallásos műveltség és élet az emberi szellem egyébb tereken való előhaladásától nem maradhat el, s a világi élet iagzságainak nem mondhat ellent, hanem az összes ker. polgárisodás élén a ker. vallásos életnek kell állania; a vallásnak és kezelőinek csakugyan nem az a hivatása, hogy a közművelődés állal előre ráncigallassék, vagy épen tulszárnyaltassék, hanem hogy vezére legyen annak, s föllölle uralkodó hatalomkép ragyogjon a világtörténetben. Gergely rendszerének tévedése abban áll, hogy a vallás és egyház e magasztos feladatát nem csupán eszméinek hirdetése és az egyház tagjainak saját igazságaiban való növelése, tehát egészen benső szellemi uton,az igazság belerejével akarja elérni, hanem erkölcsi erejét is a törvényszerűség külső hatalmával, s az egyháznak mint külsőleg létező testületnek is az államok fölé nehezkedésével. Ugy hogy az egyház a mint minőségében mindinkább veszilé egyházias bensőségi jellemét, maga is csak egy világi hatalommá vált, az államokkali küzdelmeiben velők egy színvonalra szállt alá, náluk nem annyira magasabb, mint inkább csak hatalmasabb lelt. Midőn már külsőleg meggyőzni látszott a világot, valójában ó győzetett meg általa ; olyanná lett mint az elv i-1 á g i a s o d o 11. A clerussal azonitott egyház a világtól elszakítván magát, a világban élő laicus hivek által, mint rajtuk kivül álló, külső testület szemléltethetett. Az egyház e külsőséges iránya igen termés/, átment az egyházi élet legbensőbb oldalát alkotó 104