Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-21 / 51. szám

Midőn szivünk ezen drága ajándékát, hizelkedés nélkül, őszinte tisztelettel nyújtjuk át, egyszersmind kívánjuk tudatni, hogy nagybecsű lapjának 44-ik számában közölt, könyörgő felhívásunk elébe tett azon lelkes felkiáltására, „halljunk azót, és ne zárjuk be füleinket könyörgő testvéreink előtt!" — sokan, nagyon sokan siketek maradtak. Mert az ország különböző részeiről, küldött kéregetöink, a legsiralmasabb leveleket irják hozzánk, hogy minden siker nélkül lesznek kéntelenek visszatérni, miután — fájdalom — találkoznak több tiszt, lelkész urak, söt nt. urak is — neveiket elhallgatjuk — kik a házankénti kéregetést nekik meg nem engedik gyülekezeteikben, söt a mi több, udvarukba sem eresztik be őket, mely miatt néhány kéregetöink a hideg fogadtatások és elutasítások által elkeseredve fáradságos utjokból minden • eredmény nélkül visszatértek. — Istenem! hát ide jutottunk, — hogy egy;

az egész protestáns vallásra , söt a nemzetre is nagy fontossággal biró sz. ügy megmentésére nem csak hogy némely tiszt, lelkész urak nem nyujtnak pár fillért de még híveiknek sem engedik, hogy adakozván, a jóságos cselekedeteket gyako» rolják, — pedig e részben minden a lelkésztől s a sz. ügyet hőn pártoló lelkesedésétől függ. — A ki nem hiszi, tekintsen Kecskemét felé, nézze meg nt. Fördös Lajos lelkész ur perzselyeit, s hinni fogja. Nt. Szerkesztő ur! alig van a magyar hazában szegényebb ref. egyház s vagyontalanabb nép, mint ez a ref. újvidéki, még is ha valamely szent ügy oltárára az áldozatot meg kellett vinni, — különösen ez utóbbi években . az áldozattételben utolsó soha nem maradt;-- mert küldöttünk az akadémiára vagy 30 ft, o. é. a pesti árva intézetnek 5 ft. o. é. — a moldva-oláhországi missíóra 20 ft. o. é. — árviz károsultak részére 7 ft. o. é. — a Rádai könyvtárra 32 ft. 10 kr. o. é., ezenkívül küldtünk a tályai s több tüz által károsult egyházak részére, mely mind e szegény hivek adakozásából gyűlt, e mellett, miután egyházunknak semmi néven nevezendő más jövedelme az egyetlen csekély párszámon kivül nincs, — fizetvén minden pár csak 2 ft. o. é. — egyházi szükségeinket, kiadásainkat is évenként adakozás utján a hívektől begyűjtött segélyből pótoljuk. íme meg tesz tehát e szegény egyház mindent, valamit csak önfentartásáért megtehet, megfeszíti minden erejét; hogy cl ne pusztuljon, de valamint a sezrencsétlen vizbe esett, minden erejét összeszedve, a bősz habokkal is szembe úszik azon biztató reményben, hogy segélyt kiáltó szavai irgalmas íülekhez jutva — megmentetik,— ha gyors segélyt nem nyer, ha a mentő angyal idejében hozzá meg nem érkezik: ereje kimerülve s tovább magát fönn nem tarthatva, elbukik, ugy ez a mi szegény egyházunk is, hogy ha rimánkodó kérelmeire sehonnan segélyt nem nyerne, majd midőn ereje végkép kimerülne, a protestáns vallás és nemzetiségünk végetlen kárára bizonnyal elpusztulna. fj^De hisszük, hogy ettől megóvja Istenünk, mert ha találkoztak — mint föntebb emliténk — iránta hideg szívűek, találkoztak sokkal többen meleg keblű s nemes lelkű nt. és tiszt. lelkészjurak, kfk sz. ügyünket felkarolva, ké. regetőinknek egyházaikban segéd kezet nyújtva, szép sikerrel bocsáták tovább. Fogadják érte forró köszönetünket, fel leszen neveik jegyezve letörölhetetlen betűkkel ez egyház jegyző könyvében , hogy neveiket még utódaink is hálával emlegethessék. Hazánkfiai ! buzgó protestánsok, ne utasítsátok hát segély-gyűjtés végett messze elfáradott kéregetöinket hidegen el tőletek, hogy ha nemzeteteket s vallástokat szeretitek, nyújtsátok örömmel ez egyház megmentésére néhány fillértek, hidjétek el, a késő kor, a jövő idö megmutatja nektek, hogy nagyon igazat mondott nt. Ballagi Mór ur, midőn becses lapja ez évi 44-dlk számában egyházunknak a nemzethez és protestáns híveinkhez intézett könyörgő szavainkra azt mondá „önfentartásunk forog itt kérdésben , és hogy soha közhasznubb és szentebb ügyre nem áldoztunk, mint midőn ezen idegen elemek közé vetődött egyház ügyefogyott állapotát felkarolandjuk. Ezeket előre bocsátva, miután nem tudhatjuk, hogy az országban szétjáró kéregetöink, egyik helységből a másikba vándorolva, magán tudósításunkat nekik biztosan hova utasíthatnánk, — bátrak vagyunk a legalázatosabban felkérni a nt. és tiszt, lelkész urakat, hozzájuk érkezett kiküldötteinknek méltóztassanak tudtul adni , hogy hon maradt öveik egészségesek, semmi bajuk sincs; folytassák tehát nyugodtan utjokat, ne csüggedjenek, — s ha már oly meszsze elfáradtak, ha tán néhol nagyon hideg fogadtatásban részesülnének! is , emlékezzenek meg előttük tudva lévő egyházuk Ínséges állapotáról, s addig vissza ne térjenek, mig körutjukat teljesen be nem végzik, bízzanak Istenben fl fáradságuk után a sikert megfogja adni. A már eddig általuk összegyűjtött és elküldés végett a tisztelt lelkész uraknál letett segély összegek hozzánk megérkeztek, melyekről,] részint az illetők megnyugtatására, részint hogy a nyilvánosság előtt is tudva legyen, hogy melyik egyház mint karolta fel szent ügyünket, e becses lapok hasábján , ha az engedelmet kinyerni szerencsések lehetünk, a jövő évben, kiküldötteink visszaérkezése után, pontosan számolni fogunk. Az uj-vidéki ref. egyház elöljárói. Mányoky Imre, ref. lelkész. HALÁLOZÁS. Alsó Baranya-Bácsi egyházmegyénket s a cservenkai ref. egyházat nagy veszteség érte. Ugyan is, folyó hó 8-kán délután 3 órakor nagy tiszt. Póór Zsigmond űr, ki még néhány perc előtt uzsonázó családja körében beszélgetett, gutaütés következtében hirtelen megfialt. Dec. hó 10-kén délelőtt [roppant néptömeg kisérle öt aj holtak ideiglenes hazájába, a temetőbe. Halotti beszédet tartottak 140*