Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-21 / 51. szám

S már most, lássa kritikus barátom, igy történhetett hogy Schweizer, Sz. és T. az evangéliumok mind valókoruságát, mind cimszerüségét kétségbevonhatták és mégis authenticusoknek tartják. Egyébiránt azt, hogy Filónak is lehet valamiben igaza, én kétségbe se akartam vonni soha, söt többen van igaza, mint kritikus barátom csak sejtené is. F. ur baja — természetesen én szerintem — nem is az. hogy nem ismeri az igazságot, hanem hogy túlbuzgóságból a mellett rendesen a célon tul lö. Dans la juste nature on ne les vois jamais! La raison a pour eux des bornes trop petites, En chaque caractére iis passent les limites ; Et la plus noble chose, iis la gátent souvent, Pour la vouloir outrer et ponsser trop avant! De a hatodik lecke még mást is tartalmaz. Hiu dicsekvésnek veszi, a mit én a bibliatanulmányozás feltételeiről szólva, magamról azért mondtam el, hogy megmutassam, miszerint nekem igenis, de Filó urnák a biblia tudományos magyarázatához szólója nincsen. Lehet, hogy a convenience szabályai szerint nem fejeztem ki magamat elég ildomosán és hogy kritikus barátomnak e pontban igaza van; azonban ez a dolog érdemére nézve semmit sem változtat. A dolog egész egyszerűen igy áll: Hogy a bibliának lelkünk üdvére szolgáló értelmét nyerjük, ehhez elégséges annak hivő lélekkel való szorgalmas olvasása akár eredetiben, akár fordításban, mindegy ; vagy midőn arról van a szó, hogy kell valamely bibliai szöveget homiletikai szempontból a község épülésére használni fel ? ehhez sem szükséges okvetlen az, hogy epen az eredeti szöveg használtassék s itt nekem mégcsak eszem ágába sem jutna akár Filó úrral, akár kritikus barátommal versenyre kelni; ellenben midőn a biblia eredeti szellemének felfogása forog kérdésben, midőn azt kell felmutatni, mikép gondolkodott és érzett voltaképen valamely sz. hó bizonyos kérdésre nézve? akkor már én attól, ki itt hozzá akar szólani, azt kérden: tud-e az ur héberül és görögül, de tökéletesen ? egészen honos-e az ur azon életviszonyokban, melyek közt az iró az ö müvét szerzette ? Hanem, akkor azt mondom: irianum detabula; és ehhez, ugy hiszem, jogosítva vagyok, akármit szóljon is kritikus barátom. Avvagy hiszi-e, kritikus barátom, hogy valaki a magyar nyelv és élet teljes tökéletes ismerete nélkül képes volna pl. Petőfi népies költeményeit még a legsikerültebb fordításból is ugy megérteni, hogy azoknak célzatait, azoknak hatását magyar ember lelkére kellön felfoghassa ? Tudom, hogy ezt kritikus barátom sem hiszi, de hát akkor hihet-e valaki olyat a könyvek könyvéről? Valóban a bibliai szellem is nem fog soha megnyílni annak, ki a sz. iratok nyulvét tökéletesen nem birja és magat azokba a világnézetekbe teljesen bele nem éltté, melyek közt azok keletkeztek. Igen naiv, a mit kritikus barátom ugyan e leckében a külföldi tudományhoz való viszonyomról mond. A dolog igy áll Filó ur az ö könyvében nekünk azt a szemrehányást is tette, hogy mi csak a külföldi tudósoknak „lehullott kenyérmorzsái" tálaljuk a közönség elébe ; ezt én visszautasíthatni hívéin és ezért ismét coram vesz kritikus barátom, hogy hát honnan gyűjtöttem össze theologiai ismereteimet, ha nem a külföldi egyházi irodalom termékeiből ? Heu, heu, quam temere in nosmet legem sancimus iniquam; Hát ezért mert valaki német, francia, angol stb. könyvekből tanul, következik-e az, hogy tudománya azoknak „lehullott kenyérmorzsáiból'4

áll. Hiszem a tudományt nem az összegyűjtött gondolatanyag teszi, hanem az, mikép tudja valaki az összehordogatott anyagokat egy princípiumból folyó egységes egésszé alkotni. A tndománybeli önállóságot nem az anyag,hanem az alak teszi, épenugy a mint a boldogult Szentpéterinknek arany és ezüst remekmüvei azért nem szűnnek meg remekek lenni, mivel az aranyat és ezüstöt nem ö produkálta, söt annálfogva sem, mert ő mesterségét, nem tudom, hol tanulta. A hetedik lecke rettentő ellentmondást lát abban, hogy egyszer azt mondom: ne kutassuk Isten transcendens mivoltát s még is, midőn a csodákról írok, hosszú értekezést tartok az isteni természet mivoltáról, a mint az a világ törvényeiben jelentkezik. Ha ön,kritikus barátom,könyvemet nem pusztán azért olvassa, hogy bírálgassa, hanem meg is akar igazán ismerkedni avval, a mit én abban elmondtam: akkor könyvemből is megtanulhatja, hogy nagy külömbség van Isten transcendens mivolta és Istennek a teremtésből felismerhető mivolta között. Ugyan e leckében megfoghatlannak találja kritikusbarátom, hogy valaki „egyfelől hiszi és vallja a szentháromságot, másfelöl a esodákba vetett hitet képtelenségnek (e kifejezést én nem használtam) tartja." — Erit mihi magnus Apollo, ki nekem e két dolog tudományos együvé tartozását megmagyarázza! A nyolcadik lecke szükségtelennek állítja, a mit én testünk leendő feltámadásáról mondottam. Sok dolgot lát. kritikus barátom, ugy veszem észre szükségtelennek, a mit más értelmes ember nagyon is szükségesnek tart. Kritikus barátom pl. annak sem látja szükségét, hogy az ember mielőtt valamely könyvről kritikát ir, előbb annak tárgyával alaposan megismerkedjék. Ha ezt teszi vala. sehogy sem mondhatta volna feleslegesnek azt, a mi az egész kérdésnek egyik sarkpontja. Venio uunc ad sumnium. Ugyan e lecke második része már nem éri be a korholásnak azon nemével, melyet eddigelé ellenem hasznai, mert itt már oly botlásokat talál munkában, hogy alig lel szót elég erősét, melylyel tudatlanságomat belyegezze. Nevezetesen felmutatja, hogy én a feltámadásról szóló nézetem gyámolitására Herder! merem idézni, ki pedig nem csak, hogy lelki feltámadást nem tanít, hanem inkább minden Jilyenféle véleményt világosan megtámad. Valóban, ha a birálat elején világos szavakkal kiírva 104