Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-02 / 5. szám

sok és nagy ka'rokat idézhet elő egy főhivatalnoknak roszul talált választása. Látható ezekből, miszerint én, midőn egyrészről ugyan a magát t isztakeblünek, törvényt ismerő- és követőnek érző főhivatalnokért, ugyanakkor másrészről és főleg a közjóért véleményezem ohajtandónak a nevezett főbb hivatalnokok folyvástabb állandó időrei maradandóságát. A mi pedig a többi egyha'zmegye és kerület alsóbbrendű hivatalnokait illeti: már itt igenis szükségesnek, célszerűnek és üdvösnek találom a minden 3. év eltelte utáni tisztújítást, avagy csak azért is, mert én ezen hivatalnokok által vélem elérhetőnek azt, mit a fentebbiek szerint leginkább óhajtok, t. i. az egyházmegye és kerület elnökeinek állandósithatását. Igen — mert ember az ember, bármely magasb hivatalban legyen is; mi egyebek felett azt teszi, hogy akarata ellen is könnyen hibázhat, s igy eshetnek hibába a superintendens, esperes s ezeknek világi elnöktársaik is, mert mindezek is csak emberek. De ha nekik szinte jószívű, igazlelkü, okos és bölcs hivatalbeli társaik vannak, kik őrizkednek az Achitófelféle tanácslatoknak csak árnyákától is, ezek fölfedezvén az elnökök által tán észre nem vett hibát, igyekeznek az eltévelyedettet egyenes útra hozni vissza, s igy mindenben csak törvényes és igaz téren működni és működtetni. Hogy tehát a consistoriumok minden alsóbb hivatalnokai ily jellemüek legyenek, hogy annak helyébe, ki tán ezek közül a maga hivatásának meg nem felelne, ki a helyett hogy a tévedhető elnöknek szemében megmerné mondani az igazat, a valót, merő hizelgésböl helyeslő bókolással tömjénez, s ez által valamint annak, ugy a közjónak is árt, — a közbizalom mást ültethessen s igy általok az elnöki székeket inkább állandókká lehessen tenni: azért látom én szükségesnek és üdvösnek az egyházmegye és kerület minden alsóbb hivatalnokaira nézve a minden 3. év eltelte utáni tisztújítást. Hozzáadom még ezen föhaszonhoz azt is, hogy majd az ekkép több reslauratiók közbejötte után újra meg újra megválasztott s próbált alsóbb rendű hivatalnokokból lehet aztán bátran és bízvást bármely időben is, alkalmas főhivatalnokot választani. Ezek az én egyéni nézeteim a protestáns egyházmegyei és kerületi consistoriumok ugy a világi mint az egyházi részen levő elnökeinek folyvástabb állandó hivataloskodására, és az alsóbb rendű hivatalok minden 3. év elteltével uj választás általi betöltésére nézve. — Most bezárom jelen soraimat, az elölnevezett egyházmegyét — melynek én is egy igénytelen tagja vagyok, — legközelebbről érdeklő ím ez óhajjal: hogy bárhová dűljön az egyházi tisztújítás ügye, azon jövő teljes közgyűlésen, melynek számára az a múlt évi májusi e. ker. közgyűlés által fentartatott; a vértesaljai egyházmegye közelebb megválasztott föesperese, csak egy az emberi élet legmagasabb határán, a 80. éveken is tűlterjedendö szép élete végső alkonyán jusson oly körülmények közé, melyekben nyugodt s megelégedett szívvel és lélekkel kívánja visszaadni választói kezébe föesperesi hivatalát, s jó lelkiismerettel mondhassa el: eleget éltem, mert jól éltem, s ha jól futottam pályámat, add meg uram csak tőled várt koronámat ! Ürházy Lajos, ref. pap. TAB, januárhó 15-én 1862. Valamint a mult 1861-dik év januárhó 15-én Protestáns Egyházi és Iskolai kedves Lapunk 113. és 114. oldalain vala szerencsém tabi s vele kapcsolatba lévő fiókegyházak beléletére vonatkozólag némi adatokat közleni: ugy jelenleg is kötelességem érzetétől indíttatva bátor vagyok tabi prot. evang. egyházam legközelebbi állásáról számolni. Tab mezővárosi ágostai evang. anya- és köréhez tartozó fiókegyházam kebelében, a mult 1861-ik évben: 1. Született fiű 29, — leány 26-f-55. 2. Confnmáltatott fiű 15, — leány 13-f-28. 3. Házasságra lépett tiszta ágost. evang. pár 29, — vegyes prot. 5, — kath. vegyes 5-f-39, de fájdalom a prot. fiűk mind téritvényt adtak magokról. 4. Az Úrvacsorájával élt 1117, — beteg 21-f-113S, — ideszámítva confirmandusokat is. 5. Meghalt fiű 22, — nő 244-46. To vábbá bejártam anyaszentegyházunk köréhez tartozó fiókegyházaimat, s lélekismeretes összeírás után az ág. evang. lelkek számát recentissime igy találtam, t. i. a) Tabon az anyában pár 156, gyónó 404, összes 586. b) Torvajifiókban 51, 146, „ 216. c) Tótkérben 77V2

, 203, „ 304. d) Kapolyban 22, >1 61, „ 79. e) Zalán 9, )> 23, „ 27. f) Bálványoson 2%, )) 5, „ 5. g) Zicsben V 1. » 2, 3. Összesen 319, 844, „ 1220. Nemzetiségre : magyar 940, — tót 280. Mult 1861-ik év elején tartott összeírás szerint volt lélekszám 1146, jelenleg pedig van 1220, 74 lélekkel több, mint most egy éve. De ezen szaporodás nem a születésnek, — hanem a tolnamegyei községekből ide költözködő bevándorlásoknak tulajdonítandó. Különösen torvaji fiókegyházunkra nézve, hol 1855-ik év végével csak 122 vala a lelkek összes száma, most pedig van 216, s igy 96 szembetűnő szaporodás. K rizsán József, tabi ág. ev. lelkész. TÁRCA. Nagytiszteletü Szentpéteri Sámuel pelsöci reform, lelkész s gömöri föesperes két művész hazánkfia érdekében az itt közlött bizonyítványt küldte be lapunkba : Nyilt bizonyítvány. Alólirtak legnagyobb öröm és készséggel teszünk bizonyságot arról, hogy t. c. Rojcsek János és Rojcsek Alajos mütnárványozó derék