Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-12-14 / 50. szám

hogy e zsinatokon, tehát az apostoli kor után, formulaztatott az egyház istenröli fogalma, a háromság tana is, s pedig ugy,mint azt a protestantismus is elfogadta keresztyénszerűnek. 4) Az ujjabb korban, különösen a rationalismus emberei szereték mondani, hogy a protestantismus lényege, csupán abban áll, miszerint az egyéni szabad vizsgálódásnak és szabad folytonos előrehaladásnak nyitott tért, a rom. katholicisrnusnak, mint a föltétlen tekintély hatalmának, és - mint csupán stabilisinusnak ellenében. Azonban ha csupán, az egyéni szabad vizsgálódás és egyéni vélemények, mint csupán ilyen egyéni nézetek (az az, a nélkül hogy azok az egész gyülekezet sajátjává lettek volna) érvényesítésének nyitott volna korlátlan tért, és más oldalról, ha minden mérséklés nélkül való előre haladásban állna a protestantismus, ugy hogy semmi stabilis elemet sem foglalna magában: akkor sajátképp semmi positiv eredményt sem hozhatott volna létre, söt egyházat sem alkothatott volna. Ugyanis: az egyház épen a hitben egyeknek, közös igzságokról való közös meggyőződésben egyesülteknek közössége. Tehát az egyházban az egységet, mi létrejövésének is föltétele, a közös alapelvek, igazságok, s azokban való közös hit egysége s az ebből kifejlö közszellem, az egész gyülekezetet átható közös lélek képezi. — Az egyéni vélemények korlátlan jogositottságának eredménye pedig „quot capita tot sensus." — De ép igy nem nélkülözheti az egyházzá emelkedett protestantismus tartós fenállásának veszélyeztetése nélkül a stabilismusnak is bizonyos mérvben érvényesítését. A vizsgálódás, az igazság keresése csak a gondolkodás szabad fejlődésében lehet produktív, csak ha a gondalkodó fők semmi rajtuk kivül álló hatalom által nem köttetnek meg kényszeritöleg. Mihelyt a gondolkozás bármely hatalom által szolgáló szerepre kényszeríttetik, legfölebb száraz analysisre alkalmas, de teremteni nem képes, mint ezt a scholasticismusban láthatjuk. Az eszmék, nézetek tehát csak az egyéni erök szabad küzdelmében tisztulhatnak. De viszont az erök e divergentiajának, a folytonos előre törekvésnek paralisálásáért szükséges az egyházban valamely oly oldal, mely természeténél fogva az állandóság, a stabilismus jellemével birjon. E jelleménél fogva a szétágazó törekvéseket, és erőket folytonosan egy központhoz vonzza, s az előre rohanás helyett eszközölje a haladásban való következetességet és egységet is: az egyház successiv történeti előre fejlődését, Ugy van e két oldal minden testületi életben, mint a világegyetem élö fönállását eszközli az attractio és a röperő egymással ellentétes munkásságai. Ama nélkül a világtestek szertehullanának, halomra dőlnének, eme nélkül az universum élettelen, holtá dermedne; a kettő küzdelme eredményezi az egyes világtestek szabad, szabályos körben mozgását, s az universumnak, mint egy nagy organismusnak öszhangzó életét. A protestantismus igen világosan kimondá mind a két elvet saját alapjául. Egy részről az egyenkéntiségek, az egyéni vélemények netalán az egészre káros bejátszásától biztosítani akarván haladását, még a traditioknak is mint emberi találmányoknak mellőzésével a biblát emelte mindenes hatalomul, a hit dolgában szabályozó sinórmértékül hivői fölé. De más oldalról nyilván kimondá, hogy keresztyén vállási igazságnak csak azt isineri, mi a bibliával és a gondolkozó okossággal megegyez. Tehát a protestantismus nem csupán korlátlan vizsgálódás, de nem is a stabilis megfeneklés valamely állásponton^ hanem ekét oldal egysége. Az ugy nevezett rationalismus tévedése épen abban állt, hogy egy oldaluan csak az egyéni vélemények jagositottságát ismerte el, és főleg hogy az egyház fejlettségi színvonalát,és a históriai fokozatos tökéletesedést nem vette figyelembe. Álláspontján, mit az egyes vizsgálódó egyén azonnal be nem látott okosnak, arra könyelmüen kimondá kárhoztatását, a nélkül, hogy kellően figyelembe vette volna az egyház és annak tanainak történeti fejlődését; nem kötvén öt ahhoz semmi, kereszt, egyházat akart a jelenben, midőn annak alapját, mely a múltban van, kirúgta lábai alól. Ezért nem igen bírt a rationalismus közvetlen általa teremtett positiv eredményt fölmutatni; mely szilárd alapon nyugodva tartósan megállható volna, söt szélsőségeiben a prot. egyház positiv tanainak is tagadásává vált, a nélkül, hogy helyettük csak egy ujjat is állított volna. Ez által reactiot idézett föl maga ellen, bár maga is a merev dogmatismus elleni csupa reactio volt. — Fölhoztam mindazon különböző fölfogásokat, melyekben tudtomra a legnagyobb rész , a protestantismust venni szokta. Es valamint magam azok átgondolásánál helytelenségükről meggyőződtem , e helytelenségüket igyekeztem okadatolva ki is mutatni. Ámbár el kell ismernem, hogy bizonyos tekintetben a fölhozott nézetek mindegyike jogosított, mert mindezen különböző elemek és irányzatok csakugyan fölismerhetők a protestantismusban. Ez teszi épen lehetővé, hogy azon fölfogások sok tekintélyes és gondolkodó egyének által is hirdettetnek. E cáfolt nézetek hiánya és tévedése csak egy oldaluságukban és szük voltukban van, miszerint a protestantismus ez irányoknak egyike sem külön, hanem mindez , söt ennél is több. (Folytatjuk).