Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-16 / 46. szám

s országos törvények által biztosított jogaink védelmére. Illő és szükséges ezekre visszatekintenünk, hogy uj erőt, bizodalmat s reményt meritsünk az uj munkához, mely reánk várakozik s annak sikeréhez, melyet az áldások Istene eszközöl. Mert ujabb s több teendőink vannak. Az okos gazda nemcsak gyönyörrel szemléli szántóföldén a kielégitő termést, — nemcsak learatja s élvezi annak érett gyümölcseit, — hanem ismét meg ismét szántogat és veteményez a jövő aratásra. A ki a hegytetőre eljutni kiván, megcsendesedhetik ugyan a meredeken s visszapillanthat az átutazott vidékre, hogy megmérhesse előhaladtát, de meg nem állapodhatik visszahanyatlás veszélye nélkül, és ha eljutott a magoslatra, akkor látja meg jobban , mi és mennyi teendő várakozik reá. Ily helyzetben vagyunk mi is, szeretett hivek, kedves hitsorsosink s atyánkfiai az CJrban! Szépek ugyan az eredmények, melyekhez eddigelé jutottunk, — kedvesek a vivmányok melyeket kiküzdöttünk: de a tökély után tovább és fölebb kell haladnunk, — ujabb meg ujabb áldozatokat szükséges tennünk. Az emberi műveltség fejlődésével, a tudományok bármi ágának gyarapodásával, terjed a lát- és munkakör, vagy nagyobb erőfeszítést s ipart igényel ez. A régi szerszámok s eszközök, mik eddigelé alkalmasok s célosok valának, többé nem kielégítők; az emberi leleményes ész kényszerülve van egyebeket fedezni föl s venni használatba. A szük köntös, mit a növendék viselt, nem alkalmas többé a teljeskoru férfinak. — A keresztyén vallásos élet kívánalmai, igényei szintén szaporodnak, — a keresztyén szeretet, a szerint mint teljesedik, mindig tágasabb és meszibb körökre terjed ki, mint a nap, mely minél magasbra emelkedik, annál szélesebb térekre árasztja szét fénylő és éltető világát. Nem rejtethetik el a hegyen épült város. Nem szólunk oly teendők és vállalatokról, milyenekbe a müveit külországok egyházai már tettleg bocsátkoztak; milyenek például, a szent könyvnek idegen nemzetek nyelvére lefordíttasása, ennek kinyomatott példányainak ezerenként ingyen kiosztása, — vagy a földi ismeretlen részeibe a pogányok közé az ige hirdetőinek kibocsáttatása: mi csak azon szükségeket említjük föl, melyek naponként szemünk elé tűnnek, melyeket naponként érezünk. Ugynis — Történik koronként, hogy egyes községekben hitsorsosink megszaporodnak s oly áhítattal esdeklik a templomi gyülekezeteket, mily lelki örömmel mi gyakoroljuk az istentiszteletet: ezeket oda juttatni, hogy egyházat alakithassanak, keresztyéni szent kötelesség. Másutt ismét az ekklézsiák, a természet dúló elemei által, tetemes károkat vallanak, vagy épen az enyészetig lehanyatlanak ; azokat gyámolitni, ezeket megmenteni, vallásos hivatásunknak ismerjük és érezzük. Továbbá, megmaradásunk s jóllétünk alapja és föltétele, hogy körünkben az iskolák virágozzannak, a hasznos ismeretek gyümölcsözzenek, mert meg vagyon irva, elvesz a tudomány nélkül való nép. (Hós. 4,6.) Az önfentartási nemes ösztön kényszerit tehát, hogy az egyházkerületünkben létező népiskolák, középtanodák, tanítóképezde és lelkésznövelde ügyét felkaroljuk s áldozatainkkal elősegéljük. Ismét, merülnek föl esetek, midőn önhibaju. kon kivül szolgálatra teljesen alkalmatlanná lett lelkészeket és tanítókat, az egyház érdekében, nyugalmazni, vagy magukat érdemesített lelkészek s tanítók özvegyeit s árváit ínségtől menteni, — ugy szintén oly helyeken, hol a helyi viszonyok különösen nyomasztók, a szolgáló lelkészeket segélyezni szükséges. Nem különben az egyházkerületi tiszviselőnek, az egyház érdekében tett s teendő folytonos munkálkodásukért, rendes fizetést, — a törvényszéki tanácsbiráknak, a küldöttségek tagjainak illő, bár mértéklet napidijat kell kiszolgáltatni. Majd az egyház közügyeiben tanácskozás s intézkedés végett tartandó egyetemes értekezletek, konventek, tanügyi bizottmányok és zsinat igényelnek pénzkiadásokat. Amott künn, Moldvában s Oláhországban, vér- és hitrokonink, kiket oda az események s viszontagságok balfordulatai szélesztettek, esdek lenek segélyt; benn hazánk földén az alakuló, kárvallott s pusztuló egyházak, — vagy a nemzetiségi s hitfelekezeti érdekből különösebben gyámolitandó ekklézsiák és iskolák, — itt az atyátlan s anyátlan árvák, kiket nyomorúságokban