Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-16 / 46. szám

PROTESTÁNS SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: A lipót és szerb-utca szögletén földszint ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékeit: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 írt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK i")IJA: 4 hasábos petit sor többsziVi beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 vjkr. KÖRLEVEL a dunamelléki reform, egyházkerületi szent gyülekezetekhez. Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az ur Jézus Krisztustól, mindnyájan Tinektek, Atyánkfiai az Úrban ! Ila magyarhoni reformált egyházunk, különösebben egyházkerületünk múltjára emlékezetesen visszatekintünk; ha kegyeletesen elgondoljuk, mit tettek, mit szenteltek elődeink ennek megalakulása, fenmaradása s gyarapodásaért s mit áldozott az élő nemzedék: mély tisztelettel s hálával kell örökítenünk atyáink nevét s emlékét érdemeikért, s némi önmegelégedéssel tekinthetünk minmagunkra s áldozattételeinkre. Igen is, kedves Atyánkfiai! méltó megismernünk, hogy a ti hitetek nevekedik és bővölködik mindeniteknek egymáshoz való szerelme, annyira hogy mimagunk dicsekedjünk felőletek Istennek gyülekezetei előtt a ti béketüréstek és hitetek felöl, minden ti háboruságitokban , melyeket szenvedtek. (2. Thess. 1. 3, 4.) l)e mindenek fölött tiszteletteljes imádattal, szent öröm és hála érzetével szükség szemeinket az égre emelnünk a kegyelem Istenéhez, a kitől száll alá minden jó adomány és minden teljes ajándék; a. ki a cserépedények erőtlenségében I dicsőite meg önerejét, —a jó földbe hintett magvakat mcgáldá adván azoknak nevelkedő és bő-Ivölködó' gyümölcsöt, és némely lioza harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. (Mark. 4, 8.) Áldott legyen az Ur, a ki ;i szegény nőnek a pénztartó ládába Istennek ajándékaul vetett két fillérkéjét kedveié, fLtikás 21.) a ki nem engedé, hogy az özvegynek vékabeli liszté s korsóbeli olaja elfogyna, mely szükséges vala a nőnek, az ő háznépének s az Isten szolgájának eledelül. (1. Kir. 17..) Azt mondá mennyei tanítónk: Ugy vagyon az Istennek országa, mint mikor az ember a magot beveti a földbe, és elaluszik és fölkel, és a mag gyümölcsözik és felhúzalkodik ugyan liire nélkül, mert a föld önmagától gyümölcsöt terem. (Mark. 4: 26.) Hetven év alatt, — mióta az 1790 — 1 országgyűlés az evangélikusok hitbeli szabadságát, szabad vallásgyakorlatát biztosította, -- atyáink buzgósága, minmagunk áldozatkészsége, jó Istenünk kegyelme által, üdvös, örvendetes sikert eredményezett. Anyagyülekezeteink 243-ra szaporodtak, leányegyházaink száma növekedett, népességünk meghaladja a 300,000-t,— diszes templomok, tornyok s orgonákkal; lelkészlakok s iskolaházak emelkedtek mindenszerte, — hivek sokasága buzgólkodik a szentegyházakban, népes iskolákban a hasznos ismeretek s tudomány forrása csergedez, mi által az értelmiség és vallásos szellem, a szelid erkölcs és lelki műveltség tenyészik és terjedez. Mindez rövid időn létesült s vétetett foganatba, ismeretes szegénységünk ellent nem állván, jelentékenyebb külsegély nélkül; mindamellett hogy, mint a Jeruzsálem kőfalat épitő zsidók csak egyik kézzel építkezhettek, a másikkal fegyvert kelletvén forgatniok az ellenségre, (Neh. 4. 17.) mi is koronként csak egyik kézzel alkothatánk, a másikkal küzdeni kényszerülvén a hitbeli szabadságért, a békekötések 92