Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

ezeket és még- a többi temérdek Ínséget, nyomort elmondjuk ; — azonnal könnyű átlátni, hogy sokkal nagyobb itt még a szegénység, mintsem nagy célunkat — az eddig be gyűlt csekély segély-erőkkel együtt is megközelithetnők, annyival kevésbé elérhetnők. — Pedig jól átgondolva e fontos helyiséget, hol egyházunk félszázad alatt 30 családból 1500 lélekre szaporodott, ugy hisszük, hogy itt a cél nagy, és ha már épitetünk, olyan épületeket, s különösen olyan templomot kell épitetnünk, mely ne év tizedekig, hanem századokig is fennállható lehessen, az évenként ide vándorló ref. családokkal folytonosan szaporodó egyházunk tagjait, és az ország külömböző vidékeiről Péterváron állomásozó ref. katona hitsorsosinkat, kik néha most is oly nagy számmal jönnek,hogy kis imaházunkat megtöltik, könynyen befogadhassa. Mivel pedig ehez még a mostaninál értékesebb helyiség kívántatik; ugyanazért templom-hely végett folyamodtunk a nemes városhoz, a város beljében, híveinkhez közel lévő u. n. megyetérségért, mit ugy hisztik, a nemes város hatályos közbejárása által, a Tek. Bácsvármegyétöl, azon nagylelkű nyilatkozat után, melyet a Főispáni helytartó ur Biukovits őméltósága a nevelés és vallás sz. ügyét hiven felkarolva tett, a sz. célra megnyerni szerencsések leendünk. — annyival is inkább, miután városunk^ ref. egyházunknak e f. évben neki beadott folyamodványára már megígérte, hogy miután e csaknem 60 éves anyaegyháznak, ez ideig még soha legkisebb földbirtok vagy más segély részéről nem adatott, a kért megyetérséget, nem lévén neki keze ügyében más alkalmas s a ref. egyház igényeinek csak annyira is megfelelő helyiség, cserébe vagy kész pénzért kész lesz egyházunk részére megszerezni, amiért ez Újvidéki sz. k. városnak előre is a leg. forróbb köszönetünket nyilvánitni a nagy közönség előtt köteleségünknek ismerjük. — Igy, ha ezután érdemes és alkalmas templom — helyiségünk lesz — noha, fájdalom, vannak kik beniinkel buzgólkodásunkért szentelen koldusoknak neveznek,—mindazáltal is mi, kik egy messze jövőbe benyúló sz. célért, minden önzés nélkül hevülni tudunk, s fáradni készek vagyunk, az irás szavait tartjuk, s folytonosan zörgetni fogunk ; hogy nyittassák, s a jó Isten segítségéért könyörögve, sz. hitünk és reményünk, hogy végre is épitethetünk nem pompás, de egy célszerű diszes templomot, ide édes hazánk ezen déli csúcsára, Újvidékre. Mert ki ne ismerné, legalább hirböl, a magyar hazának ama legdélibb részén fekvő egyik végső, nagy városát, Uj-vidéket, mely ponpás épületeivel ugy áll szemközt ama bevehetetlen erős Pétervárral, miként hazánk fővárosa Pest az ős Budával. — És imé a Magyar hon déli részén szélesen elterülő ezen nagykereskedő gazdag városban, melynek lakosai nyelvükre nézve nagy részt szerbekés németek, van ez az 1500 lélekből álló szegény kis magyar ref. egyház, mely keletkezésétől fogva sok viszoiitagsájgokon keresztül menve, ama fentebb is emiitett keserű emlékű 48—49-diki vészes forradalom óta pedig, a midőn csekély egyházi épületei, mint egyedüli tulajdonai, hamuvá tétettek, setét gyászba borulva csak nyög és kínlódik, sinaga magán segitni soha nem t ü d v á n, csak tetemes segély által menthető meg a későbbi jövőnek.— Könyör filléreitekért esedezve rimánkodunk tehát hazánk buzgó s lelkes protes. hivei; és az annyi szent ügyet már bökezüségtekkel nagylelkűen felsegítetett dicső nagyjaink, tőlünk se vonjátok meg kegyes adományaitokat, hogy most midőn e f. hó folytán a nagymélf. magy. kir. helytartótanácsnak az egész Magyarországra kiterjedő engedélye következtében szegény egyházunk buzgó tagjai közül néhányat építendő templomunk részére kéregetés végeit szétküldendünk, ne kéntelenitessenek üres marokkal visszatérni, hanem, mivel utolsó és egyetlen reményünket e kéregetés sikerében helyheztetjük, hozván magukkal némelyek szögre, némelyek fára, némelyek pedig téglára valót, építhessünk valahára mi is itt, édes magyarhazánknak ezen nagyon fontos pontján az ország ezen egyik végső városában a magasságban lakozónak imádása és tiszteletére, egy szerény kis templomot, melyben szent vallásunk virágzásáért, imádott honunk és nemzetünk jobb létéért fül Istenünkhöz buzgó imádság epedezhessen a mi ajkainkon is. — Igy ha a gazdag kegyelmű Isten segítsége után templomunk felállhat, lesz még is egy összetartó kapocs, mely e ref. egyház híveit eloszlani; vagy az itt lévő sokféle nemzetiség és vallás felekezetek közé beolvadni nem engedi, hanem erősebb és erősebb alapot nyerve, miként a m. szigeti egyház keleten, ugy leend ez újvidéki ref. magyar egyház itt a magyar protestantismusnak és nemzetiségnek déli védbástyája. Méltán megérdemli tehát e ref. egyház a magyar haza minden fiainak és protestáns buzgó híveinek pártfogását és segélyét, akár a fontos helyzetét tekintsük, a hol van, vagy is inkább lesz, akár azt a végetlen szegény és szánandó szerencsétlen sorsot, melyben elmondhatjuk , hogy inkább csak tengődik, mint él. Ezeket előre bocsátva , látni való, hogy e ref.egyháznak kisszerű múltja,keveset jelentő viszontagságos jelenje szomorú, de szebb és örvendetesebb jövője lehetne, ha miután önmaga tehetetlen, e hazának minden fia, ki nemzetét és vallását szereti, megtudná, hogy midőn e szegény elhagyatott újvidéki ref. magyar egyház felsegélésére pár fillért ád; az által egyszersmind nemzetének és vallásának teszi a legszebb szolgálatot. N. t. szerkesztő ur! alsó Baranya-bácsi egyh. megyénk szent gyülekezeteinek buzgó hivei, e tekintetben követendő például mentek elő, mert a legközelebb mult hónapokban az egyes ekklésiákból kéregetó'ink által, ha tekintjük a mostani mostoha időket, dicsérendő összeg, segélypénz gyűlt építendő templomunk részére, mit a nyilvánosság előtt, a legforróbb hálánk és köszönetünk nyilvánítása mellett felmutatni szent kötelességünknek ismerjük;] s ezennel a hozzánk már, a bácskai részről, beküldött egyes egyházak könyör-adományait közöljük: 1) Az uj-szivaczi helv. hitv. egyház buzgó hiveitö^ 29 ft. 60 kr.; 2) a moroviczai helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 117 ft 88 kr.; 3) a pacséri helv. hitv. egyh. buzgó hi-