Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

lenlét megkiséretetnék : a szerzett tapasztalatok oly szak­gatottak és töredékesek (lennének, hogy azokból az egyes osztályok, vagy az egész intézet tudományos állására vo­natkozólag, némi egységes és tiszta fogalmat alkotni felet­te nehéz, sőt majd nem lehetetlen lenne Fennállhatnak tehát, söt fent kell á 1-laniok egymás mellett a szigorlatoknak és nyilvános közvizsglatoknak: amazoknak az egyes tan u lók szorgalma biztos kiismer­hetésének és osztályozásának, emezeknek pedig általában az egész intézet, a közön­ség és a nyilvánosság érdekéből. És e két intézménynek egymás melletti fennállása, semmi nagy időveszteséggel nem jár, mert a végre, hogy a nyilvános vizsgálatok folyama megkezdessék, nem szük­ség bevárni a szigorlatoknak minden osztályban való lefolyását; söt műlhatlanul akként kell intézkedni, hogy minden egyes tanár hallgatóira nézve, a közvizsgálat nyom­ban kövesse az ö szigorlataiknak lefolyását, a midőn min­den egyes tanárnak s hallgatóinak, az eddigin felül, nem lesz több idöveszteségök, az őket illető közvizsgálat fél­napjánál. A nyilvános közvizsgálatok életbeléptetését, tehát az elsorolt okok és érdekek oly hatályosan javallván, a kül­földi vagy hazai intézetek mostani páldáját, bár mit mutat­na is az, szabályzónakés döntőnek a véleményezők nem te­kinthetik. Vannak azonban több hazai főiskolák, hol a nyil­vános közvizsgálatok, a legközelebbi évek alatt is, szaka­datlanul gyakorlatban valának, és teljességgel nem lehet biztosan állítani azt sem, hogy a külföld hasonló intéze­teiben, a nyilvános közvizsgálatok miként sohasem voltak, ugy most sincsenek gyakorlatban: mert az angol, skót, északamerikai, belgiumi és helvét iskolák­nál — melyeknek példája előttünk több tekintetben fonto­sabb, mint a németeké — valóságos példái vannak, legú­jabb időkben is mind általában annak, hogy a nagy közön­ségnek évenkint rendszeres alkalom nyujtatik, a főiskolák tudományos állásáról való tudomás-vételre, — mind külö­nösen maguknak a nyilvános közvizsgálatoknak. Egyébiránt, a német, vagy bármely országi azon fő­iskolát s kivált egyetemeket, melyeket egyes fejedelmek, vagy papi testületek alapítottak, tartanak fen és kormá­nyoznak; s melyek közvetlenül ezeknek tartoznak felelős­séggel, meg kell különböztetnünk a mi főiskoláinktól, mind étalapjokra,jmind kivált az egyetemeket rendeltetésök­re nézve is. Van még egy nevezetes szempont, melyet a válászt­mány véleményadásánál különösen figyelmében tartott, ezt azonban, a jövő számra kell hagynunk. HALLJUNK SZÓT, ÉS NE ZÁRJUK BE FÜ­LEINKET KÖNYÖRGŐ TESTVÉREINK ELŐTT! A magyar protestáns egyház önmagára ha­gyatva , segítséget, Isten után, senki mástól nem várhat, mint önfiaitól; ezeknek önzéstelen lelkesedése képezi azon kiapadhatatlan forrást, melyből hazánkban első keletkezése óta folyvást merítvén, egyházainkat és iskoláinkat a virágzás azon fokára emeltük, melyen más hitfelekezetüek hasonló intézeteit, ha külpompában nem is, de belértékre nézve minden esetre utolérni még mindég sikerült. Midőn az újvidéki szegény egyház követ­kező siralmas történetével sziveinkhez fordul, ne feledjük, hogy önfentartásunk forog itt kérdés­ben, és hogy soha közhasznubb és szentebb ügy­re nem áldoztunk, mint midőn ezen idegen ele­mek közé vetődött egyház ügyefogyott állapotát felkarolandjuk. Szerk. Nt. Szerkesztő ur! Ha kegyes engedelmét kinyerni szerencsések lehetünk, bátorkodunk ezennel nagybecsű lapjában, — árva egyházunk mult s jelen szomorú hely­zetét, csak egyszerű rövid vázlatban közleni, s hazánk jobbsorsu egyházaihoz s minden rendű buzgó fiaihoz rész­vétért s pártfogásért esdeni. Keletkezését ezen újvidéki ref. egyház körülbelől — (a forrás, melyből merítettünk, csak traditio, legöregebb hallgatóink s tiszt. Sebestyén Pál urnák jelenleg kölkedi, s ezen egyház volt 3-ik lelkészének elbeszélése, miután az egyház minden könyvei, melyekből talán hitelesebb adato­kat lehetne venni, szinte a forradalom áldozataivá lettek, s igy irott kútfő nincs) — 1800-ban vette. Ekkor ugyanis Bács vármegyének egyik népesebb helységéből, Ó-Morovi­tzáról — Sándor és Bálint főbb családok vezetése alatt egyszerre 30 — ref. család költözött be Újvidék városába. Laktak ugyan már ez előtt is itt elszórva néhány ref. mes­terember és napszámos családok, — de ezek gyülekezetté csak is ezen 30 család megtelepedése után velők egye­sülve formálódhattak ; mert ezek egy László István nevü tanítót hozván magukkal, számára a város egyik szélén az úgynevezett Pernyávolban egy egyszerű kis épületet áren­dábakivevén, vezetése és tanítása alá bízhatták gyerme­keiket, s igy egyik föszükségen segítve lön. — Mihelyt azonban egy kissé jobban összeszedhették magukat, azon­nal mélyen érezni kezdék az irás ama szavainak igazsá-

Next

/
Thumbnails
Contents