Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

dissime! 17-a januarii Debrecenből hozzám expediált levelét kegyelmednek a t, secularis rendek és az ekklézsiáknak némely senioraitól veltem illendő respectussal. Értem nj végzéseket; kívánván, hogy magam authoritásom szerint authorálnám t. nótárius Szödi István uramat, az ekklézsiai dolgoknak folytatására, némely hainari dolgoknak az én távollétem miatt kivántató folytatására. — Ezt, én még akkor, mikoron ö kegyelmét ordináltam Debrecenben (az akkori nyelv calumnia ezt kívánván :in congregatione fratrum 11 seniorum), kézbe adással ö kegyelmének megengedtem távollétem miatt. Maga ő kegyelme erről tanú lehet, és ezt kívánni tőlem nem szükséges. Constanter permaneo in hoc voto. — A mi a visitatio dolgát illeti, bizonyos , hogy az szükséges volna , ha valami auctoritas accedálhatna in finem bonum; melyet pro hic et nunc nem remélhetünk; mivel a mint t. generális nótárius uram irja ezen jött levél mellett, sok helyeken a visitatiók impediáltallak. Iratik ez, hogy nem kivánja a delegátus concursus, hogy superintendensi titulusom ellen légyen e végzés. Nem is lehet holtomig, mivel anno 1728. az egész tiszáninnenvaló fraternitástól választattam, és mikor elsőben nem acceptáltam volna ezen szent hivatalt: másodikszor ujabban voxolván, ugyancsak hozzám hozták a sufl'ragiumokat t. Berényi István, Keresztúri Lukács és Oroszi István atyámfiai cum annexis comitibus. Azután b. e. néhai Fels. Imperátor Carolus VI. ezen tisztben meghagyott, anno et diebus, vobis noto; melyről való bullám vagyon. Bécsből kelt. Ezt meg kell becsülnöm holtomig. Azért akármi derekas dolgoknak állapotját megkívánom holtomig tudni. Ne légyen bakatella a magyarországi püspökség, ha nincsen is jövedelme. Én ugyan Debrecenben nem compareálhatok személyemben. De ítéletet tehetek, ha kívántatik, még eddig közönséges prédikátori hivatalomat követhetvén. Ha mikor pedig meg akarja indítani a visitatiót t. nótárius uram : az előtt bizonyos idővel nekem hirt tegyen per expressum, és nekem irja meg kit akar maga mellé venni; mivel én magam személyemben denominálom természet szerint való fijamat Zoványi Józsefet, mostan a ven. Szilágyi traclus kedves nótáriusát, ezen esztendőben helyemben in senioram succedálandót. Másként is igen szükséges magam személyemnek a t. senioratusok előtt ő benne való comparitiója. Ezek szerint mikor t. pracnominatus nótárius uram ki akar indulni: énnekem hirt tévén, ha mi oly dolog lészen, melynek eligazítása t. seniorok előtt kívántatik, én írásban kiadom. Ezt pedig megkívánom, hogy a mely causák hozzám apelláltatnak: azok semmiképen ne inhibeáltassanak. Mivel pedig a debreceni szent confluxusban, magam praesentiámban vala valami végzés, hogy nem a collectákból, hanem a ven. tractusok discretiójokból lenne valami beneficium, mint másutt szokott lenni: azon úttal adhortáltatni kívántatnék a tisz. senioroknak, hogy vinnék végbe taliter. Debrecen, Kunság, Bihar és Békés sint benedicti in Domino, igen jól discretizáltak. Érmeilék adott Rf. 10, Szatmár is Rf. 10, Szabolcs is Rf. 10, Bereg nihil, Ugocsa nihil, Máramaros nihil, Nagybánya nihil, Középszolnok nihil. Ezeket felingerelni, a szeretet szerint való jóakaratnak elkövetésére, nem ártana. Hátha megszorulok és alamizsnára szorulok ! mit gondolnak magok felöl, micsoda végek lészen ? tudok némely püspököket, kiknek özvegyeit publicáltam. Certe probrum reformatorum. Kegyelmednek pedig tekint, uram Dobozi Mihály ur, Istentől és az ekklézsiától választatott föcurator uram, a mi szent vallásunknak felállitójától és igazgatójától, kivánok a vállaira tétetett terhének elviselésére elegedendö segítséget, e mellé tisztességet, és minden rendek előtt kedvességet, a belső szent rendekhez való szeretet szerint való oltalmazását s munkáját. Jó uram tettes föcurator uramnak Zilah 24. jan. 1750. eddig ismeretlen obiigatus szolgája Zoványi György ref. superintendens. IV. E két levél tartalmából nyilván láthatni, hogy superintendens Zoványi Györgynek nem nagyon tetszettek a Magyországban - tartott superintendentialis gyűlések. — Igyekezett tehát az Erdélyben fekvő ekklézsiákat az erdélyországi püspökséghez csatolni; még pedig oly sikerrel, hogy ezen igyekezet ellen már a következő esztendőben a tiszántúli süperintendentia végzést hozott, s azt nyilvánította, hogy e célt „i n s c i a regi a m aj est a te1 végrehajtani nem lehet. A végzés igy szól : 1751. die 5. okt. 3. sz. Relatum est per Rcv. D. Stephanum Harsányi Tractus Mediocris Szolnok seniorem, Adm. Reverendum Dominum Superintendentem Georgium Zoványi ineolaborare, idque opera praecipue Illustr. Baronis Volfgangi Bánffi, ut majorem V. Tractus Mediocris Szolnok partém, a reliquo corpore avulsam, Superintendentiae Transylvaniae adjungat. Piacúit itaque praesenti congregationi superintendentialis ut prirauin quidem V-do Domino Superintendeoti notificetur per hanc eandem congregrationem, deinde Illustr. Baroni per sp. Dominum curatorem Michaelem Dobozy; institutum illud prorsus esse impracticabile, nec in effectum deduci inscia Regia majestate posse. Különösen azért neheztelt meg superintendens Zoványi, mert házassági válóperekben hozott törvényellenes ítéleteiért a süperintendentia által megcitáltatott. ,,Quandoquidem nobis ex diversis relationibus innotuerit Reverentiam vestrara protextu olllcii sui superintendentialis, conlra ipsum jus divinum et canoues superintendentiae hujüs, notanter articulos 8, 57, et 99, senioribus inconsultis, privato solum affectu, inter conjuges passim divortia illegitima pronunciasse aliosque excessus commisisse, et quidem nomianatim a. Catharinam Török stb.) Ouare Reverentiam vestram hortamur et monemus ut pro die praenotato in loco annotato coram nobis in persona sua comparere velit stb. Reverendae ac clarissimae Dominationis vestrae Amici 87*