Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-05 / 1. szám

mes erők elforgácsolásával jár és nagyrészben sikertelenné teszi intézkedéseinket. Minélinkább szaporodnak középtanintézeteink, annál számosabb tanerőket vesznek azok igénybe, annál érezhetőbb lesz egy oly közös felsőbb intézet létezésének hiánya, mely nem pusztán ismeretek terjesztésére, hanem a tudomány továbbvitelére és szakemberek képzésére szolgálna. Igen sajnos, hogy épen nekem kell ez ügyben ismét és ismét szót emelnem, nekem ki történetesen épen pesti tanár vagyok és igy felszólalásomat könnyen azon gyanú érheti mint ha pro aris et focis történnék. Azonban Isten látja lelkemet, nekem eszembe se jut e nagy fontosságú ügynél magamra gondolni; nem is tartom azt oly közel jövendőben létesithetőnek, hogy legmerészebb reményeim is arra jogosíthatnának, miszerint abban valaha még én is szerepelhetnék. De szükségesnek tartom újra meg újra fölemlíteni, hogy forgassuk elménkben és érleljük lelkünkben mint olyat, mely nélkül önálló prot. hazai tudomány felvirágzását reméllenünk sem lehet. Végtére tudván azt, hogy csak „részszerint vagyon bennünk az ismeret:4

' legyünk türelmesek egymás véleménye iránt és gyakoroljuk a szeretetet, mely az apostolnak tapasztalatból meritett szava szerint „nem cselekszik éktelenül, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt és soha el nem fogy.u -Nj-OtN ISKOLAÜGY. 'nC NÉPISKOLAI TANÍTÁS ÉStTANITÓKÉPEZDÉK SCHWEICBAN. Ha népnevelés dolgában Európa müveit nemzeteivel egy fokon állanánk, akkor is kívánatos volna az egyetemes népnövelés tekintetéből ismerni azon elemeket, erőket, melyek által ama szerencsésebb helyzetű] népeknél a nemzeti nevelés ügye testté lett, határozott alakot öltött. Most pedig midőn az alakulás stádiumán állunk s a jövendő irányát, életét intézzük, okvetlenül szükség, hogy az idegen kéz és szellem működéseiről is alapos és részletes tudomást szerezzünk, nem azért, hogy ajnár kész szülemény mellett magunkat az öngondolkodás és[munka fárasztó terhétől fölmentsük, hanem azért, hogy alkotó lelkünk, önálló müvéhez minél több összehordott anyag felett rendelkezhessék. Ily nézetből ismertetem én a fentirt cim alá eső tár-gyakat K a y Józsefnek ily cimü müvéből: The s o -cial condition and education of the people in England and Europe; shewing the r e -sults of the primary schools etc. intwo v o -I u m e s London, 1850. E munkáját Kay, Lord John Russell a kincstár első lordjának ajánlá azon ígéret alapján, melyet a minister a citybeli választók előtt tett, nyilvánítván a nép társadalmi állapota javítását célzó szándokát. Szerzőnk Nyugat-Európát bejárván, a nép társadalmi állapotát s ennek legfontosabb tényezőjét a népnövelést nagy érdekkel, vallásos buzgalommal alaposan tanulmányozta, s hogy gondosan járt el s épen az első forrásokból merített, mutatja azon nagy nevek hosszú sorozata, melyet az élőbeszédben mindenik iránt való hálás köszönetének kifejezésével közöl. Ily nevek péld. mindjárt elöl: Bunsen lovag porosz követ; Dr. Eichorn, volt porosz közoktat, minister; Salvandy, volt közokt. minister Franciaországban. A schweici országgyűlés volt elnöke stb. Ezek után térjünk a dologra. Schweicban a köznevelésnek nagy fejlődése 1832-től kezdődik, miután a cantoni kormányzat régi oligarchicus formái elvettettek s a jelen demoeraticus alak megalapittatott. Mihelyt a nép a kormány gyeplőihez egészen hozzá juthatott, a nemzeti növelést illetőleg egész sorral a legszigorúbb szabályokat hozta s emelte egyszerre érvényre. Azon időtől fogva máig az iskolák, tankészletek, tanrendszer, a tanítók növelése s az ifjúság állapota Schweicban javultak s jelenben a cantoni kormányok növelési munkálatai a legfontosabb és közérdekübb kötelességek egyikét képezi. Minden cantonban, Genf, Wallis s a három kis hegyi canton, Uri, Schwyc és Unterwalden kivételével, hol a népesség nagyon csekély, nagyon szétszórt és felettébb szegény, hogysem sok iskolát állithasson, a növelés kényszerű, azaz minden szüle köteles gyermekeit növeltetni vagy otthon, vagy az iskolában 5-ik évétől a 14-ik év betöltéséig s némely cantonokban egész 16 éves koráig. Némely gyári kerületekben a gyermekeknek az iskolát elhagyni s II éves korukban gyárakba lépni meg van engedve oly föltétel alatt, hogy előbb az inspectortól bizonyítványt nyernek, hogy tudnak olvasni és írni s hogy azután is bizonyos órákra időszakonként iskolába mennek, inig a 14-ik vagy 15-ik évet be nem töltik. Argau cantonban, bár ez egy a gyári kerületek közül, a gyermekeknek nincs megengedve gyárakba lépni, mig a 13-ik évet be nem töltik. Bern, Waadt, Argau, Zürich, Thurgau, Luzern és Schaffhausen cantonokban, hol a szegények növelése legnagyobb előmenetelt tett, minden gyermek 6 éves korától 15-ig naponként oktatást nyer a szent írásban, olvasásban, írásban, számtanban, történelemben, földrajzban, éneklésben és rajzolásban. A gyermekek Schweicban épen oly rendesen el vannak foglalva az ö iskolai kötelességeikkel és gyakorlataikkal, mint a szülék az ö napi munkáikkal, ugy hogy az ifjak közül egy sincs elmellözve s arra hagyatva, hogy az aljas-