Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-19 / 42. szám

méltánylat, s az oly sokat emlegetett gyülekezetek autonómiája : nem vagyunk képesek belátni. Különös volna, — hogy politikai térre menjek által — ha midőn a megye hi vatalnokait vagy követeit választja, azt mondaná a választóknak : „Válaszszatok követet, alispánt stb., de megmondom, hogy csak Pétert, vagy Pált szabad választanotok, mást nem. Nemde sajátszerű eljárás volna ez alkotmányos országban ? Sajátszerű ez az egyházban is. Választhatnak az .egyházak lelkészt az egész megyéből, csak azt nem, kit épen akarnának. Nem sokat hibázunk, ha azt állítjuk, hogy a prot. lelkésznek eddigi ingatag állása is e visszás eljárás -eredménye. Mert a híveivel kedvetlenségbe jött lelkész, csak azt nézle, hogy szabaduljon meg egyházától szép szerével, mig nem késő. A boldog emlékű papmarasztás korában pedig az elöljárók még azt is megmondták, hogy bizony megelégelték már tiszt, uram itt való lakozását, felszedheti sátorfáját s elmehet. Igy a prot. lelkésznek sorsa hányattatás, örökös költözködés vala, mig ha az egyházaknak megadjuk a szabad lelkész-hivhatási jogot — minden szerződés kétoldalú lévén — hozzá tehetjük, söt köztelezhetjük az egyházakat, hogy szabadon elválasztott lelkészeiket holtiglan tartsák meg, s ne háborgassák, mikor nekik tetszik; mely feltételt hiszszük, hogy elfogadnák a gyülekezetek, s a lelkészek nem lennének kénytelenek minden két-három évben a bibliát vándorbottal felcserélni, egyházból egyházba költözködvén. Mig a berendelt lelkészt lelkiismeretessége, tiszta becsületessége dacára is csak üldözi s bűnbakra állítja, addig az egyház önkényt választott papjának még lehető gyengeségeit is eltűri. Az ily egyházban a vallásoserkölcsi élet tagadhallanul szebb virágokat liajt, dúsabb gyümölcsöket terem. A nép, hogy kedvelt lelkésze ajkairól hallhassa az evangyéliom élet adó igazságait, szorgalmasan gyakorolja a templomot, megragad minden alkalmat, hogy egyháza iránti buzgóságát, lelkésze iránti becsülését, tiszteletét nyilváníthassa. Ily lelkésznek lelkipásztorkodása áldásos, intése, leddése, jóakaratú indítványai nem pusztában elhangzó szavak, vigasztalása kedvesen fogadott, szóval az egész egyházra csak jótékony befolyással lehet. Ne mondjuk hát az egyházaknak, hogy csak halál, elköltözés, vagy lemondás esetében van szabad hívási joguk, hanem mondjuk ki, hogy minden esetben van, bármi módon jött üresedésbe a papi hivatal. Hívjanak bár kit, rendes vagy segédlelkészt, helyben vagy máshol működöt, meg kell nekik adni. Ezt kivánja alkotmányos egyház-kormányunk. a gyülekezetek autonomiája, a méltányosság ; ezt kivánja az egyházak békessége, a papi testület becsülete, s sz. vallásunk méltósága. Sokan feljajdulnak a segédek választhatása, illetőleg successioja ellen, mint a tatai e. megyéből „Többen" aláírással ellátott, s e lapok 40. számában megjelent cikk irói, többek közt igy okadatolván okoskodásaikat : „a mi gyülekezeteink kevés kivétellel a szellemi fejlettség, a műveltség, a lelki érettség igen alacsony fokán állanak, s ennek megfelelő egyéb műveleteik között a lelkész választás is, hol eddig sem igen keresték és választák lelkészeiket az érdem, a tudomány az ismeret mérfokához képest, hanem rábeszélés, vesztegetés utján." Ismét tovább : „a helybeli segédlelkész nem sok lelkiismeretet csinál abból, hogy helybe maradhasson, s az által szerez maga iránt vonzalmat, hogy a néppel lakomáiban, keresztelőiben, disznótorokban együtt vigad, ,,dőzsöl" és enyeleg stb. Tisztelet, becsület önöknek cikkírók — nem tudom kik legyenek — de a mily gunyoros, s a segédlelkészröl minden alacsonyságot feltevő okadatolásuk, épen ugy jellemzi önöket, mert a magyar közmondás szerint, minden ember magából indul ki, e mellett nagy járatlanságot árul el a köznép ismeretében. Alig hiszem, hogy önök prot. lelkészek, mert különben nern tartanák köznépünket annyira a szellemi fejlettség és lelki érettség oly igen alacsony fokán állónak, — más szóval alig egy fokkal feljebbvalónak a baromnál — hogy ők különbséget nem tudnak tenni jeles és érdemetlen közt, s csak vesztegetés, rábeszélés, vagy az a pohár bor választatná velők a lelkészt, s érdemet, tudományt, jó erkölcsöt mellőzve nem néznének egyébre, mint a csinos külsőre, elegantiára. Ki köznépünk felvilágosodottságát, józan értelmét, szellemi fejlettségét és sokszor a bonyolodottabb kérdések talpra esett megoldásában nyilatkozó természetes eszét ismeri: ilyet nem állithat. Ismerik biz ők jeles papi egyéneinket, az érdemel, tudományt méltányolni is tudják, s dicsekedésöknek tartják, ha általánosan szeretett, mindenkitől becsült lelkészt tisztelhetnek papjokul. Gyülekezeteink gyermeki kegyelettel viseltetnek érdemekben őszült lelkiatyáik iránt, évek, évtizedek folytán is hálásan emlegetik az utódok, a nagyatya beszél rólok az unokáknak, s áldják még hamvaiban is. Ne hidjék önök cikkírók, hogy népünk oly korlátolt értelmű, s a műveltség oly alacsony fokán álló, mint önök igyekeznek feltüntetni, megbírálják ők tiszt, uraimék prédikációját is, s ha önök részére nem kedvező a bírálat, bizony szépen el is szunyókálnak rajta. Hogy a segédlelkészek vigan „dőzsölnek" a keresztelőkben stb., s ez által igyekeznek megnyerni a nép kedvét, mint önök állítják — nem egyéb , mint kétségbe esett kishitűség, hogy ne mondjuk , rosz akarat. — Valóban oly kevés jellemet tesznek föl önök Isten igéjének leendő sáfáriban, lehető legaljasabb tettekkel vádolván őket, hogy ha mindezek igazak volnának, kétségbeesve kellene felkiáltanunk : hová jutottunk! íme a vallás szolgái előtt sincs már semmi szent! Annyit mégis tudhatnának önök, hogy keresztelőbe csak asszonyok járnak, legalább asszonyokkal ne tegyenek bennünket egy kategóriába. Hiszik önök, hogy ha a néppel „dőzsölnek" és leisszák magukat, az nekik tetszeni fog ? Ne hidjék. Ily módon önök nehezen juthatnának parochiához. A nép szereti papi hivatalát bizonyos nimbusszal körül venni, s azon nem tür semmi szeuyfoltot. Váljon a „dőzsölés" oly érdeme-e a segédeknek, hogy azért még papnak is meghívják, még eddig nem tudtuk, de nem is akarjuk gyakorlatba venni. Cikkírók nagyon praktikus emberek. Felteszszük a segédlelkészekröl, hogy ők ily módon nem kívánnak lelkészül elválasztatni, söt hogy mielőbb megválasztassanak, feddhetlen élet mellett oly tulaj-