Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

tott választási rend szerént, lelkész választásra az egyházi adó fizető jelen volt önálló férfitagok, a megállapított egyenkénti titkos szavazás bemondása végett járultak, a mellék einteremben ülő küldöttség eleibe, mely a helybeli községi és egyházi elöljárók közöl is sorshúzás által két taggal s jegyzővel szaporittatott. A huzamos ideig tartott szavazásnak eredméye lőn, hogy a nagyérdemű lelkész urnák jelenlegi káplánya tiszt. Szabó János ur, a zürichi egyetem egykori növendéke, az Európa nevezetesebb városainak s egyetemeinek meglátogatása által is öregbített, sok oldalú műveltséggel biró, minden osztálynál kedvelt és becsült ifjú papjelölt, egyetemes szavazattal választatott meg az egyház lelkészeül. Méltánylattal kell felemlíteni, ugy a választóknak, mint a templomban bentmaradt több ifjaknak is, ugy a helyiség szentsége, mint az ügy fontos volta általi áthatottságból eredő azon komoly és tiszteletteljes maguktartását, mely a választást vezető küldöttség eljárása , s az eredmény bevárása ideje alatt tanúsíttatott. Valóban a választásnak ily szép renddel, egyetértéssel és ékesen lett megtörténése által a körös-tarcsai derék nép önmagát is megtisztelte. Az ezen napot követő szerdán, vagyis sept. 24-én a minden eljárásaiban tapintatos derék esperes nt. Hajnal Ábel urnák elővezetése alatt, elevei egyetértés nyomán, délelőtti tiz óra körül, egy az egyházi és világi részről megjelent egyházmegyei tanácsbirákból, továbbá a körösladányi , vésztői, szeghalmi, füzes-gyarmati, gyulavári, gyomai, csorvási lelkész s több káplán urakból alakult testület, melyhez a helybeli község birája, az egyház gondnoka s több elöljárók is csatlakoztak, járult a paplakra az érdemben megőszült és fájdalom ! ezúttal már súlyosodé betegség állal, aggasztólag kimerült állapotban lévő aggastyántól, a hálás tisztelet, örök emlékezet sugalta bucsut veendő. Nem volt szem, mely nem könyezett, nem volt kebel, mely el nem érzékenyült azon hatályos búcsú szavakon, melyeket esperes ur a tisztelgők, az egyház és egyházmegye nevében, az öreg lelkiatyához szive egész valójából intézett, s midőn a község birája ezen tisztelet kifejezésében a hivek részéről is osztakozását tanúsítandó, egy az egyházhivek összetett filléreiből készíttetett, ide illő rövid felirattal ékített ezüst emlékserleget, a tisztelt lelkiatya reszkető kezeibe átnyújtotta. Mint a lehanyatló nap, midőn a láthatárt környező felhők homályából kibontakozva, egész fényében visszatekint, a zselyeszékében csüggött fővel, lankadt tagjaival nyugvó aggastyánnak lelkiereje, mintegy látszólag, utat törve magának, a testi erőtlenség zsibbadalmain csodálatra méltó átihleltséggel, ülöhelyzetében felegyenesedve, s bátor szemekkel tekintve a körülállókra, hangos és érthető szóval mindenkit meglepő éberséggel fejezte ki azon lelkében érzett örömnek hatását, melyet nékie ezen nem vúi!, eleve nem gyanított, nem reménylett, de nem is igényelt megtiszteltetés, baráti látogatás és bucsű kifejezés okozott, s lelke mélyéből köszönte meg az irányába, minden részről tanúsított megtisztelést és szeretet nyilvánulását, melynek emlékét, — úgymond — sírjába viendi magával, Isten áldását kérte az egész egyházmegyére, egyháza híveire, a jelenvoltakra : s vele egyenként kezet fogva, azon buzgó óhajtással távozánk el lakáról, hogy adná Isten vissza még ötet az életnek, s teljesülne azon kivánata, miszerént hosszas évi fáradalmait, hátralévő napjait, derék családja körében nyugodtan pihenné ki, melynek tagjai közöl ötet jelenleg a leghűségesebb házastárssal, illetőleg anyával egyetemben jeles fiait t. Szabó Károly, akadémiai tag s erdélyi muzeumi könyvtárnok, és t. Szabó Mihály, csongrád megyei volt alkotmányos főjegyző urak, példás gyöngédséggel ápolják. Bonyhai Bénjámin. KÉBI SZERZŐDÉS. Ezen két oldalú, a tiszamelléki ág. és helv. hitv. egyházkerület egyházaira 1830-ik évtől kötelező erővel biró szerződés II—ik pontja miatt, többször merültek fel eltérő nézetek a kétfelekezetű lelkészek között, s legközelebb is egyenesen a szolgabírói hivatal elébe adatott fel executio végett, oly ág. hitv. egyén, ki saját lelkészének az ágybért fizette. Ezen egyénnek saját lelkésze pártját fogván, s annak ügyét a megyei főnöki hatóság utján egyenesen a nagymélt. m. kir. Helytartótanácshoz fölebbezvén, onnan mindkét egyházkerülethez azon utasítás érkezett, hogy a viszályt egyházi uton egyenlítse ki, a mennyiben pedig a kért szerződés pontjai kétes értelmüeknek látszanának, s magyarázatuk vagy kiegészitésöknek szüksége fenforogna, azt saját organumai által eszközölje. Ezen utasítás következtében a két egyházkerület biztosságolt nevezett ki, inely 1861-dik dcc. 10-kén Sajó-Gömörön gyűlt össze, s munkálatát onnan terjeszté a két egyházkerület elé, kifejtvén abban a majoritás és minoritás véleményét őszintén. Állott pedig a majoritás az ág. hitv. biztosok, és az összes helv. hitv. világi tagokból, a minoritás a helv. hitv. lelkészekből. Mint már tudva van, a helv. hitv. egyházkerület a minoritás, az ágost. hitv. egyház kerület pedig a majoritás véleményét fogadta el, s minthogy a ,Piot. egyházi lapban' a majoritás véleménye felekezetességgel vádoltatik , az osztó igazsággal és szerelet parancsával össze nem férőnek nyilatkoztatolt, s ez által egyszersmind a tiszai ágost. egyházkerület is előre elítéltetett; szükségesnek látom az egészet összefüggésben az olvasó közönség elébe állítani, hogy abból világos meggyőződést szerezzen magának, s tisztán lássa, melyik részre hajlik az igazság mérlege. Lássuk tehát először : a nagy kéri szerződést, azután a bizottmány munkálatát, s ennek folytában a helvét és ág. hitv. egyházkerület határozatait, mint az 1862-ik évi jolsvai kerületi gyűlés jegyzökönyvének 50-ik pontjában feljegyezve létezik. Kéri szerződés. Mi alább irtak egy részről a tiszai ágost. v. t. követő, más részről a Tiszán innen lévő helv. v. t. követő főtiszte-