Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

maradt el) Kis-Bajomban megtartandó, — ugyan, kérdem szeretettel K. P. úrtól: hogyan lehet azon általa példányképül fölmutatott I86y2

-ki második félévi specimen „a b.somogyi tiszt, igazgató testület szervezet körül tanúsított minden iparkodása eredménye?"Igaz ugyan — s ennek kimondásával tartozunk az igazságnak, — hogy még a szervezet szétküldése alkalmával, tehát a községi, s e. m. tanügyi bizottmány kineveztetése előtt, az egyházmegye kormányzata által eléggé elfoglalt nt. esperesi hivataltól jött utasítás, az egyes t. lelkész- s körfelügyelö urakhoz, az uj tanterv életbeléptetésének a fölügyeletük alá helyezett tanodákbani megkezdését illetőleg, bizonyítja ezt az e tárgyban jelentést kért april 25-ki körlevél: miután azonban tudtunkkal legtöbb helyen a szervezet egyszerű kézbesítésénél egyéb alig történt, de meg két egyháznak jutván egy tanterv, az ezt először kapott tanítónak nem több, s csak 3

/4 évi (pedig ennyi nem elegendő) tanulmányozási időt engedvén, tanodáinknak legalább is felében a t. tanügyi bizottmány kineveztetése előtt alig y4

-ed évvel lehetvén az ismeretes, kitűnik : hogy tehát az időből, még egyes, a maga helyén általunk szinte sorban fölemlítendő nehézségeknek hévvel neki rontott fölügyelők s tanitók buzgósága csekély eredményét is kora lett volna (de ez már mégis csak megengedhető volna, a minthogy ilyennel fogunk cáfolni mi is), K. P. urnák a háztetőről mutogatni, annyival inkább elszámitás volt tőle, szóban forgó speciment, egy még akkor csak névleg létezett c o m p 1 e t e. m. igazgató testület minden iparkodása gyümölcsének keresztelni. Miután azonban tévedni emberi dolog, engedjük el az clszámitást, s tapogassuk a dolgot — nagyon természetesen K. P. ur mentségére (?) — a lehetőség színvonalán megállható oldalról. — Tegyük föl, sőt engedjük meg t. i. hogy K. P. ur szinte egyike azoknak, kiknek ügyszeretete a jószándéku esperesi fölhívás nyomán, a t. e. in. tanügyi bizottmány működését megelőzőleg, a fölügyelete alá helyezett tanoda, vagy épen tanodákban tanitó urat az uj tanterv életbeléptetésére egyszerűen figyelmeztető f ö 1 ü g y elöi parancs mellett, nagyon helyesen, még többet is megkisértett, — ez esetben elfogadjuk a kísérlet resultatumául közlött speciment, csakhogy tanúbizonyságul egyszersmint K. P. ur fölügyelői szaka v atottsága, s igyekezetének; mert vagy áll: — hogy magára hagytuk a nehézségekkel birkózó, nem tudom miféle tehetséget, s ekkor egymaga brilirozik a fölmutatott sikerrel, — vagy mi vezettük őt, s vele együtt osztozunk a dicsőségben, — tertium non datur!... És most figyelmeztetem K. P. ural, eszmetársulatnál fogva itt rá gondolni amaz, az uj tanterv körül kifejtett munkásságáért megkoszorúzott 35 éves tanitótárs S z r. György úrra, kinek népiskola ügyünkbnn érdemgazdag fölügyelője (nt. Sarkady Károly ur) előtt, nem csupán ezen nt. egyházmegye közönsége, de még az idegen is kalapot emelhet! — Csakhogy, lássa édes K. P. ur, ez esetben meg már valamivel több ám, mint elszámitás, egy saját fölügyeleiünk alatt álló tanoda faláról lekapott speciment, az egész e. megyében az uj tanterv mily mérvbeni életbeléptelését föltíintetö egyedüli képében közölni! De, nehogy szántszándékos elferdilni akarás gyanújával vádoltathassunk, részletezzük csak kissé K. P. ur szóban forgó levelét. Távol legyen tőlem, hogy én K. P. ur jóakaratú szándékát kétségbe vonni akarnám, söt épen ezt bizonyító vagyok, ha következetlenséget tanúsító levele nyomán állítani' bátorkodom, miszerint: vagy nem azt akarta irni, a mit irt, — vagy ha igen ? — nem ugy irta, a hogy akarta ; különben az uj tanterv mily inértékbeni foganatosítását (már t. i. a saját fölügyelete alalt álló tanodákban) igen, — de a protestantismus népnevelés körüli igényeinek megfelelést, miö nála azonosítva lenni látszik amazzal, korántsem a fölmutatott specimentől, hanem ennek a tanitó részéről mily lelkesedés , s avatottsággal kezeléstől föltételezné, — íme lényeges kellékek adván meg az általunk nagyrabecsült sup. tantervnek is a lelket, és nem a leckerend nyomán órára kiszabolt gépies eltanitgatás. Mert, ha szabad kérdenem K. P. úrtól: — mi a prot. népnevelés körüli igénye?... Mindig egy és ugyanaz, t. i. jó keresztyéneket, jó embereket, s jó hazafiakat adni a statusnak, mit, hogy a fölmutatott specimenhez hasonlókkal a mondottam kellékek mellett szinte eredményezni lehet, bizonyítja amaz 50 éves tanítónak a n.-b a j o m i körlelkészi értekezleten történt megjutalmazása, ki meglehet, hogy a szóban forgóval tökéletesen egyforma specimenekkel működött oda, hogy gyülekezetében a hitélet s erkölcsiség az egész egyházmegyében legjobb lábon állt. Ebből azonban korántsem az következtethető : hogy talán mi a sup. tanszervezet, hova elébbi életbeléptetését nem óhajtanánk, hanem igen is, be akarjuk bizonyítani, hogy bár lehet olyan tanitó elég, ki nem felel meg a prot. népnevelés körüli igényeinek; de ezt néma fölmutatott specimen igazolja; s ép ezért óhajtottuk volna, ha az ezen igényt negligáló „néhány tanitó urakat" (ugyan kérem alásan : nem számnév ez a néhány?). K. P. ur megnevezi, még pedig korántsem az a miatti félelem miatt, mintha tán valaki minket is ezek közé találna számítani, mert hiszen a következő sorokban, midőn bölcs következetességgel (?) utasitatik az olvasó, hogy lássa: „miszerint az igazgató testület minden iparkodása dacára is mily kevés (tehát ugy-e bár mind ott van) eredmény fölmutat ható" — ngyis édes mindnyájunkról van szó, de mert ebből aztán legalább az is kitűnt volna : kik azok a szerencsés halandók, kiknek fölügyelője rövid tiz sorban háromféléké pen akar kifejezni egy tárgyat, s ki is fejez, ugyancsak két tisztességes nyelvtani hiba k iséretében, s nem több csak 76 tanitót, s tudja ég, hány fölügyelőt compromitáló h á r f) m f é 1 e értele in ben; no, meri a : — „megjegyzendő azonban, ezen specimen, ha többekkel összehasonlilatik, még nem fog nagyon pirulhatni, mert sok társakat (mintha ez a s o k is számnév volna 1?) találhat" — utónyomaték, sziNte ellenmondásba jő a középső, sőt az első állítással is, a mennyiben ások, nem = néhány, s viszont!