Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-05 / 40. szám

azon kivííl nem ismer ugy szólva senkit, só't ha ismert is, annak jó emlékezetét kitörölni a gyülekezet kebeléből nem igen nehéz dolog a jelenlevőnek annyival inkább, mivel sok nagy egyházra ásítozó nem is igen szokott abból lelkiismeretes dolgot csinálni. Vegyük még ehhez azon körülményt, hogy mikép szerez sok fiatal segéd magának vonzalmat, jó indulatot, ragaszkodást; t. i. a néppel lakomáiban, keresztelőiben, disznótorokban együtt mulat, vigad, dőzsöl és enyeleg, a mi a népnek egyelőre végetlenűl tetszik, s mivel az öreg lelkész azt nem teszi, észrevétlenül előáll a bizodalom, a ragaszkodás az ifjú segéd lelkész iránt. — Es ha ez eddig is ugy történt, míg az ifjú reményeit egy erős vas zár tartá fogva, mennyivel inkább rajta leszen ezután, hogy az még nagyobb mértékben ugy történjék, midőn vágyai, óhajtásai előtt többé semmi akadály nem áll. A ki ismeri a népet, ismeri azt is, milyen könnyű azt megnyerni egy közlékeny, vidám természetű fiatal embernek. Hát ha még azt is felvesszük, a mit pedig szinte nem lehet figyelem nélkül hagyni, hogy az ifjú segéd lelkész a néppel sem anyagi oldalról, sem a kormányzási téren nem érintkezik, — az pedig a népnél ,,a lapis oífensíonis,4

' és az „áchillesi sarok,4

1

melyen legkönnyebben megsérthető, sőt sok fiatal ember még keresi és legyezi az őszdelkész ellenében a nép gyenge oldalát, csakhogy magát annak jó indulatába befúrja. Nem elhibázott lépés lenne-e tehát még bővebb alkalmat adni, tápot nyújtani, hogy ezek ezentúl, még nagyobb mértékben igy történjenek." A másik ok, melyre hivatkoznak a régi határozat ellenségei, az: hogy a segéd lelkész, miután a k é p é s s é g i vizsgát becsülettel k i á 11 o 11 a, ép oly alkalmas s méltó is a gazdag egyházra, mint m á s ok. Erre röviden és egyszerre kimondható, hogy a következtetés nem áll. A'lelkészi vizsgát mindnyájan kiállották becsülettel, különben sehol sem méltók arra, hogy lelkészi hivatalt nyerjenek Folytassuk a következtetést: ha valaki segéd lelkész korában méltó arra, hogy egy gazdag egyházban hivatalt nyerjen, mennyivel méltóbb akkor, ha már theoreticus ismereteit több évi tapasztalatokkal gazgagitotta, — ha valakinek van érdeme arra, hogy küzdelmei egy gazdag egyházzaljutalmaztassanak, mennyivel nagyobb az érdem, ha a régi küzdelmek egy ujjabb — a gazdag egyházakban nem is mutatkozó — bajok és szenvedések nemével tetéztetnek. Ha az egyházak jövedelmei mind lehetőleg egyenlők volnának, akkor a feltett kérdésre igennel válaszolhatnánk; igy csak az mondhat rá igent, ki a népet s az e téren buján termő keserűséget nem ismeri. Tudjuk azt mindnyájan, vagy legalább nem tudni lehetetlen, hogy a nép előtt egy csinos külső, elegáns öltözet , nyájas leereszkedés, élénk előadás, melyek pedig mind igen természetes tulajdonai az ifjúnak, mily hatással vannak, ugy annyira, hogy mikor pap választásnál ezen körülmények szerepelnek, máshová gondolni sem akar, de nem is vezethető. — Ki merné pedig azt állítani, hogy a papi hivatalra semmi egyéb nem kívántatik ? No majd idővel a többi kellékeket az ifjú is megszerzi, igen ? de a más azt már rég megszerezte, ki szinte ifjúi elegantiáit, vidámságát, megnyerő nyájasságát, élénk előadását aclta érettök cserébe! Igy fog pedig járni minden fiatal ember idővel, ugy hogy, a mely viszony most áll a fiatal és idősebb lelkészekre nézve, ugyanaz fog állni a messze jövőben is; a fiatal segéd mindég előnyben lesz a nép előtt az idősebb lelkésznél. Es még mi is azoknak előnyére határozzunk? ! — De azt mondják a feltétlen szabadságsürgetői, ha a nép abban bízik és azt szereti egyedül!— Igen! mert csak azt ismeri közelebb, s az ifjú segéd lelkész forró vágyaitól űzetve rajta van maga is, hogy mást ne, vagy hibásan ismerjen; különben .ha mást is ép ugy ismerne, mint segéd lelkészét; helyes volna a választás, O > J de igy nem. — Be is bizonyította ezt többször maga a nép, hogy egyszer esdekelve kért segéd lelkészét az eltiltó határozat szerént meg nem választhatván, midőn ismét megüresült a lelkészi hivatal, a régi kedves káplánt, noha most választható, —• meg nem választotta. Figyelemre méltó ez is s mutatja, hogy a lelkész választásra nézve nagyon is szükséges egy kis törvény, egy kis korlát. Legyen szabad a papválasztás annyiban; mennyiben a nagyobb egyházak a már hivataloskodó lelkészek közül szabadon válaszszanak, és ha a tek. és nt. assessor urak titkos conferentiákban össze nem súgnak s fel nem teszik, hogy