Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

uyufflájozása mellett a tractus pénztárnoka keze alá szolgáltatnak be, onnan adatik nyugta mellett a superintendenlialis gyűlésekre menő esperesnek, mint jelenleg a vasút mellett lakónak, épen csak a vasúti költség mindannyiszor, a mikor csak bemegyen ; mint szinte a mióta a tractus képviselőket is küld a superintendenlialis gyűlésekre, ezek is napdijat onnan vesznek. Az esperesinek fimzett elöfogati dijt e szerint az esperes sem nem kezeli, sem fel nem használja, hanem fordittatik az a tractus egyéb szükségeire is. — Majd ha az igari lelkésztárs esperessé lesz, neki mint a vasúttól távol lakozónak, a superintendenlialis gyűlésekre járáskor nehezen lesz elég a vasúti költség. A közköltséget nem fizető igariakat igazoló tiszteletes Lukács Dani lelkésztárs kérdésének másik része is, t. i. hogy ha a mit ők nem fizettek, elégséges minden szükségesek fedezésére, miért fizessék azonfelül az esperesi honoráriumot is, épen oly furcsán következetes, mint az elöfogati dijra vonatkozó, a mellett, hogy ennek is teljességgel nincs semmi köze a superintendentia költségeivel. A tisztelt lelkésztársnak lappangó célja ezen kérdésében nem más mint az esperesi adományoztatás által az egyházak terheltetésének kitüntetése, a mit azonban maga sem hiszen. Mert már maga ez a szó honorárium mutatja, hogy az nem kötelezett tartozás; azonban az nem is esperesi honorárium, hanem az egyházlátogatók honorariuma. A honnan, ha a mint megtörtént, valamely évben, a körülmények miatt a visitatio elmaradt, a honoráriumnak sem volt semmi helye. A mióta csak az évenkinti egyházlátogatás gyakorlatban van, az egyházak tán azon jószívűségből, hogy a nagy kiterjedésű egyházmegyében egész hónapon keresztül űtazgató egyházlátogatóknak ne a maguk erszényéből kelljen honorálni az őket egyik helyről a másikba vivő kocsisokat minden kötelezettség nélkül, a szerint a mint valaha szokásba jött, önkét adják ezen honoráriumot különböző mennyiségben — Igar nevezetesen 1 frt 36 krral szokott honorálni, a mit a visitatio csak oly szívesen fogadott, mint a többecskét, azon hiszemben, hogy Igar szívesen honorál, a mit tán ha el nem fogad vala, megszégyenlik magukat, azt gondolva, hogy a visitatio azt mint csekélységet vetette meg. De most már tudva lévén, hogy Igarnak nincs kedve a honoráláshoz, az egyházlátogatóknak sem lesz többé kedvök semmit is ily cim alatt tőle elfogadni. És ez esetben semmi jobbat nem tehetnek az igariak, mintha az eddig honoráriumként adni szokott mennyiséget felosztják a kárvallott, szererencsétlen és ínségre jutott egyházak segedelmezésére, melyeknek segélyt kérő íveiket a legközelebbi visitatiókor is nem gyűlt s e m m i jegyzettel adták vissza, és ha jut belőle, az egyéb célokra adni szokott 5 kros adományaikat néhány krral megpólolják. Igen rosz szolgálatot tett a tisztelt lelkésztárs azigariaknak, mystificáló igazolásával. Jobb volna, ha egyházának több lelkes tagjaival egyesülten, az adakozás élesztősében — mely nekünk protestánsoknak egyedüli fundusunk — több erélylyel járna el. Egyébiránt, minthogy már csakugyan fizetnek az igariak, szent a béke. D a r ó c z i Mihály, esperes. T. PRÓNAY PÁL ÚR NAGYLELKŰSÉGE. E napokban nagylelkűség és egyház iránti szeretet fényes tanúságát adta tek. Prónay Pál úr, a csehbrezói evang. anyaegyház felügyelője. Meghozatott már a napi lapokban azon iszonyú szerencsétlenség hire, mely f. é. aug. 3-an, a viruló helység nagy felét felemésztett, 60,000 forintokat jóval meghaladó kárt okozott, borzasztó tűzvészben, érte Cseh-Brezót. A többi nagylelkű jótevők közt, különösen kitüntette magát a feljebb tisztelettel felemiitett felügyelő úr. 0 ugyanis a kártvallottak közt nyolcvan pozsonyi mérő feles búzát osztatott ki nagy kegyesen, azon nagylelkű intézkedéssel, miszerint ezen szép számú mérők, a jövő évi termésből, minden kamat nélkül visszaadatva, egy helybeli egyházi magtár alapjául szolgáljanak, s ekként legyen módja az egyháznak, szükség vagy inség idején, szegényebb hitfeleit, csekély kamat mellett, felsegíthetni. Ekként állott újra egy Prónay, a magyarhoni ev. egyház történelmében hires Prónay a k fényes oldalához. Adja Isten, hogy ezen fényes tett sok utánzókra találjon azon evang. urak közt, kiket az Úr földi javakkal megálda ! Adja Isten, hogy evang. egyházunk alsóbb rendű tagjai ez állal meggyőződjenek, hogy akár szellemileg akár anyagilag válságos napokban, bátran támaszkodhatnak egyházunk magasabb rangú tagjai s elöljáróira. Maróthy János, csehbrezói ev. lelkész. KECSKEMÉTI TORONYTETŐ ÉPÍTÉSE, ÉS EGY KIS ANTIK. A kecskeméti ref. egyház kebelében hajdan diszlett toronytetőt, mely gazdagon aranyozott veres rézzel borítva, nemcsak az akkor élt hitsorsosok, és minden felekezetű lakosok buzgóságának tanuja, de azok utódainál is méltó dicsekedés tárgya, s áltában a városnak valódi disze volt, az 1859-iki Jakab napján dühöngött irtóztató vihar, mint akkor hírlapokban is fájdalom hangján közölve volt, ledönté és elpusztitá. Az azóta lefolyt három év alatt, a közbejött többféle sulytoltatások dacára is, az illető hitfelekezet kimerülhetlen keresztyéni buzgósa'ga, melyhez e város többi hitfelekezetü lakosainak örökre hálás elismeréssel emlegetendő, segédkezése, az itl századok óta fenálló barátságos viszony folytán most is hozzájárult, a kedves emlékű phoenix hamvaiból felélesztésére szükségelt tetemes anyagi erőt legnagyobb részben előállítván e folyó év nyarán a toronytetönek hajdani alakjában s díszében leendő visszaállítása oly módon vétetett munkába, hogy az f. é. nov. hó elejére teljesen el is készíttessék. Ott áll már a szép gomb, a szelek irányát mutatandó, s a fellegek tű-