Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

lépnek fel, folytonosan versengésben és civakodásban élnek és gyakran keresztyéni szeretetből egymásnak nyakát-lábát törni szeretnék. De ez megcáfolhatlan bizonyság a felől, miszerint ennek dicső alapitójának szelleme — a szeretetnek lelke hiányzik nálok, és a veszedelemnek útján járnak, tévelygésbe és bűnbe sülyedvék." És miután előterjesztetik, hogy minő szeretet van a Mormonoknál magok között és mások irányában — mondják : „innen világos, hogy ők nem egy felekezet, hanem az igazi egyház, melynek egyedül van csak jövője. Eljő az idő, midőn mind azok, kik ezt nem hiszik — meg fogják tapasztalni1

' —ezzel végződik e tárgy -bani mondásuk. Itt lesz tehát helyén, hogy szóljunk valamit terjedésökről is. — Mint már fentebb előadatott — e felekezet Amerikában vette származását s magok mondják: (28. 1.) „Európában csak akkor kezdett terjedni, mióta az észak-amerikai egyesült államok kormánya tovább tűrni nem akarja." — Nemde feltűnő, hogy Amerikában, hol a vallásszabadság a legkiterjedtebb mértékben honos — ezek üldöztetnek? Ez előttünk kétségen kívülivé teheti, mit rólok az amerikaiak mondanak : „hogy az „utolsó napok szentei" között irtóztató erkölcstelenségek és csábitások fordulnak elő; hogy az első keresztyéneket a közösségi elv vallásában és gyakorlásában nemcsak követik, hanem meg is haladják, ezen elvet a személyekre is kiterjesztvén s ez által a házassági szövetséget szétrombolván Európában — a mióta felütötték sátraikat, — fáradhatlan hévvel hozzálátnak, hogy proselytákat csináljanak. Az „Evang. Sonntagsbote4

' 1861. 2. félévi folyama 25-ik számában azt irja: „Egész Baden, csak ugy hemzseg e felekezet követeitől és ennek különböző részeiben sokakat hálójokba is kerítettek; — és hogy Bádenben általában minden városban és faluban — eme fent címzett könyvök nagy számmal el van terjedve és az ottani néptől kíváncsian olvastatik.4

' — Schweizban térítői munkásságoknak sikeres voltáról magok tudósitnak, de egyszersmind bevallják, hogy ez nem igen könnyen megy. — Kezünk között levő munkájokban irják : „Schweiz különböző vidékein községeket alakítottunk, melyek sok tagtársakat számlálnak, és az Urnák müve ezen ország hegyein és völgyeiben szemmelláthatólag áldással megkoronáztatott.—Azonban sokféle akadályok állanak az útban, hogy az Urnák művét feltartóztassák és ha lehetne — megsemmisítsék. — A különböző felekezetek — melyek Schweizben léteznek és egymással mindig meghasonlásban élnek, — e ponton egyetértenek és szövetkeznek, hogy minket kiirtsanak, mint egykoron az írástudók, farizeusok és sadduceusok Krisztus irányában tették. De azért mí nem félünk, mert Izráel Istene az ő művét megoltalmazza ; és minél inkább küzdenek ellene: annál jobban öregbedik, mig nem az egész földön elterjed és lészen egy akol és egy pásztor." (?!). S in ah e g y i. RÉGISÉG. Hegyköz-Szent-Imre ref. egyház történelmének vázlata. Hegyköz-Szent-Imre helysége fekszik, Biharmegye úgynevezett hegyközi vidékén a Berettyó jobb partján, azon szelid emelkedésű hegy aljában, melyen a hiressé vált szenl-imrei bor terem. Az egész helység mondhatni egy, a hegytövében hoszszan elnyúló keskeny utcából áll, házai csinosak, lakosai jómódú bortermesztök és földmivelök, vallásukra nézve helvét hitvallásuak. A helység régebben a nagyváradi deák szertartású püspökség uradalmához tartozott. Volt idö azonban, midőn a debreceni reform, collegium jis birta, s az erről szóló donationalis levelet talán még ma is fel lehetne találni a f. t. süperintendentia levéltárában, miután efféléről némely régibb idejti emberek hallomásból még ma is beszélnek valamit. Hogy, hogy nem, azonban majd megint a nevezett püspökség birtokába került s 1848-ig ott volt, de később a püspökség, különben is csekély birtokát eladván, csupán egy nagy kiterjedésű szőlőt hagyva fen, mondhatni földesúri jogáról lemondott. Bár e szerint tehát ezen helység földesura r. kath. volt, dicséretére legyen mondva a püspökségnek, hogy az egyház, még Bársony György címzetes váradi püspök kormánya alatt is semmi háborgatást nem szenvedett, söt annak tetemes javaival élt. Ezen egyház történelmére vonatkozó adatainkat az egyház jegyzőkönyveiből szedtük egybe, melyeket egy egészszé alakítva s könnyebb felfogás kedveért szakaszocskákba osztva fogunk előadni. Az 1820-ik évben kezdett jegyzőkönyv 32-ik lapjától a 42-kig több nevezetes adatok vágynák följegyezve. E jegyzetek készültek a n. t. Er- és Berettyó melléki egyház-vidék, — melyhez maga a helység is tartozik, — rendeletéből, a mikor is a nevezett egyházvidéknek n. t. Récsey János volt pro seniora. — E jegyzetek szerint első helyen állhat: