Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-21 / 38. szám

küldetvén kí, jelentésükből kitűnt, miszerint e mindkét pénztár nagy ügyszeretettel folytatott pontos kezelés mellett következőleg áll: az egyházmegyének van 4672 frt 98 krja ; a gyámintézetnek pedig van 7319 frt 99% krja. Százezer népességű egyházmegyénk évenkint kétszer tartván gyűlést, melyen körülbelül 100 képviselő szokott megjelenni, ezeket s ezek egy pár napi ellátását vagy egy-egy tehetősebb egyház, vagy uraink közül egyes tehetős és hitbuzgó hitsorsos, fogadja s látja el. Jelenleg a m. tűri fényes egyház adá lelki dicsekedésének s szent örömének áldozatkész és kedves tanújelét, — jövőre nézve pedig már a tiszaföldvári egyház jelentkezett nt. esperes úrnál. Éles Emil. TÁRCA. BORSODBÓL. — E lapok levelezői, kik néha vajmi piciségektől sem vonják meg figyelmöket, mindeddig elhallgaták, hogy a haza egy jelentős férfiút, a protestáns egyház- és iskolaügy egyik leghívebb s legérdekesebb bajnokát veszité el: Ragályi Károlyt. Megholt augusztus 10-én Jákfalván. Tudom, hogy e kor, elzsibbadva vagy álmodozva, alig érzi meg, ha munkás híveinek kisded csapata gyérül: mi, társaik, legalább, ne vonjuk meg tőlök az emlékezés hálaáldozatát. — Ragályi Károly 1849 közepéig megyéjének élt, fokról-fokra emeltetve bizodalma által, fel az első alispánságig; azon tisztviselők egyike, kiket a köznek szolgálatára, a cselekvés nemes ambitiója vont egyedül. Kifáradási nem ismerő erély, hajthatlan igazságosság és szigor, edzve s értékesítve a tapasztalás és gyakorlat szerzeményeivel: hűség magához és elveihez tekintet nélkül a „popularis aura" vagy az önérdek követelményeire — jelleinzék e férfiút, az egykori megyei élet belső pártküzdelmei közt szintúgy, mint utóbb a forrongó világ változó légjárásában. A.zonban Ragályit azzá, a mi lett, az a korszak tevé, mely sok másokat a kinyugvás, tétlenség vagy elvonulás magányába száműzött. Kereset alatt ö maga is, cselekvési tért teremte pihenést nem ismerő erejének. A protestáns egyház- és iskolaügy, ezen egyházi kerületben, megriadás vagy aggkor miatt gyönge kezek közt, elhagyott martalékul, ment azon válság elé, mely mindinkább fenyegeté. Ragályi volt az első, ki, azon bátorsággal, mit a kötelesség mély tudalma s az önérzés nyújt, a hullongó gyeplöt meragadá, s a positío urává tevé magát. Buzdita és áldozott, lelkesite szóval és példával, tett és kormányozott, belátása szerint, a tekintély azon hatalmával, mely az ingadozás s remegés korszakában, mintegy pályadíjként koszorúzza a tenni m eröt. S Bagályi mert. Hol törvény nem volt, vagy kielégítő nem volt, személyes nyomatéka pótolta ki; mert hűségét, fáradatlanságát s tiszta akaratát azok senrtagadhaták meg, kik nem álltak hozzá közel. Nemes céljaira függesztve szemeit, egyéb tekintetekre nem volt figyelme; de ö ott volt mindenütt és mindig; többet mint ő, nem teve senki; e bonyodalmas téren, hol, emberi erő hiányában, oly gyakran az „isteni kegyelem" segit el egyedül, orientálva, ugy mint ő, nem vala senki; s az ilyesmi feljogosít, hogy ridegek s követelők is lehessünk mások iránt ott, hol a kötelesség ugy kívánja. Kiapadhatlan uj meg uj tervezésben, fáradhatlan a végrehajtásban : teremteni tudott semmiből. Az ellenzés, ha volt, nem birt vagy nem mert támadásig tömörödni, s Ragályi a positío ura maradt mind végig. Egy szóval: Férfiú volt, lelkesedett kebellel, vas akarattal, mintegy arra teremtve, hogy egy dulongásaiban ádáz, kísérleteiben mindent merő s mindig ingatag hatalmi korszakban egy eszme, egy ügy képviselője legyen. Egy reformátor enthusiasmusa a statusférfi ildomosságával. — Pár év előtt a pataki főiskola ünnepe országos érdekeltséggel lőn megülve; s méltán, az egy nagy erkölcsi diadal vala; de dicsőségéből, az élő osztakozók közt méltóbb rész senkit sem illetett meg, mint Ragályit. — Az alkotmányosság interregnumában, Torna főispánja, mint szónok is, a felsőrendi tábla első férfiai közé vivá fel magát, méltóan képviselve ott is az egyházi és iskolaügy érdekeit, a miknek és a mikben élt, akkor is, midőn a hamar változott viszonyok ismét eme munkakörére szoriták viszsza. Elt és halt, a szó teljes értelmében. Megrendült egészséggel, orvosi óvások ellenére, ment Patakra, a nyárszaki vizsgák s teendők vezetésére, s testi kimerültség által sem törethetve meg, vezette s intézte mindvégig. Ekkor haza ment, meghalni a lelkes nő és méltó hitves karjai között, a férfikor delében (szül. m

áj. 15. 1809). És én kimondom: nem tudok senkit, de senkit, ki a helyt, mit ö üresen hagyott, kitöltse akként, hogy Ragályit vissza ne áhitsa sok ideig még mind az, a ki tudja, k i v o 11 ő. K. G. FELSZÓLÍTÁS A HAZAI KISDEDÓVÁS TEREN BUZGÓN FÁRADOZÓ NEVELÖKHÖZ. Testvéri szeretettel felszólítlak titeket hazám kisdedeinek hűséges óvói és nevelői, hogy az első értekezletre, melyet f. é. sept. 28-án délutáni három órakor itt a kisdedóvóintézeteket Magyarországban terj. egyesület épületében (Pest Valero-utca 1. sz.) ugyanezen nagytekintetü egyesület elnöksége s több egyesületi tag jelenlétében tartandunk, közületek a közelebbiek, különösen a budapestiek személyesen, a többiek pedig beküldendő irataik által lélekben megjelenni buzgólkodjanak, hogy a megszűnt értekezleteknek még életben s gyakorlatban levő tagjai ós szent ügyünk ujabb munkásai egymást színről szinre látván a kisdedóvás forrását képező keresztény szeretetben mindnyájan megerősödhessünk s mutathassuk, hogy ügyünknek nemcsak zsoldosai, de hazafias napszámosai is tudunk lenni, hogy elfoglalt oly súlyos, mint szerény állásunk közhasznosításán lelkesedve munkálni képesek vagyunk. Rapos József s. k., a kisdedóvó intézetek Magyarországban terjesztő egyesületének igazgatója.