Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-21 / 38. szám

ponyáinak, — a 2-dikon (a lábiák helyes rendi szerint 3-dikon) a majmok, — a 3-dikon (6) a ragadozók, — a 4-diken (13) a madarak, — az 5-diken (26) a rovarok, — a 6-dikon (28) a lepkék képei láthatók. A mi már e mü célját és feladatát illeti: nézetünk szerint, az se nem iskolai kézikönyvnek, — már csak formátumánál fogva is — se nem tankönyvnek való, — ennek talán — tudniillik szaktanító kezében — igen rövid ; azt hisszük, nem roszul jellemezzük, ha a természetrajz ismétlokönyvének, synopsis-ának tekintjük azt. Mint ilyen, mint különben a tudomány mai színvonalán álló jeles mü, mind a tanuló, és tanitó, mind a tudománykedvelök kezében hasznos szolgálatot tehet. Az elöadas, a tárgyhoz képest, tiszta, világos és egyszerű; a műszavak is, a létező jók és roszak tömkelegéből, elég szerencsésen választvák. A műszavak után a megfelelő német neveket, nem tudjuk egészen, miért közli a fordító; ha tán magaigazolására? akkor semmi szavunk ellene ; de ha értelmezés végett, vagy tán épen az általános tudomány műszavai gyanánt? akkor már jobb lett volna a latin kifejezéseket mellékelni, mert a tudomány ezeket fogadta el világ szerte. A részletes leírásokban egy pár hiányt jelölünk meg. A négykezüek (majmok) rendében, sem általában, sem az egyes fajoknál, egyetlen egynél sincs megemlítve a táplálék,—a test színe pedig, a többi rendben is, csak kevésnél; ez azonban tán a képekre van hagyva. A másik: óhajtanok, hogy a müven némi erösebb hazai színezet ömlenék el, azaz azt szeretnők, ha azon állatokról, melyek honunkban is találhatók, kissé többet beszélne a szöveg, mint a jelen füzetben teszi; ezáltal mindjárt közhasznubbá, otthoniasabbá válnék a mü, s mintegy a hazai eredetiség mezébe öltöznék, llarmadikűl pedig azt szeretnők, hogy az egyes állatoknál, a hol csak lehet és szükséges, azok kára vagy haszna is jobban kiemeltessék. Különben azt hisszük, hogy a későbbi füzetek — ha már készen vannak — meg is előzték óhajtásainkat, — vagy a mennyire lehet, ezután teljesitendik. A képekről csak elismeréssel és dicséretesen szólhatunk. Szebb, jobb és természethübben színezett természetrajzi ábrákat magyar műben még nem ismerünk. A kiadók és kiállítóknak valóban dicséretére válnak. Szívesen óhajtjuk, hogy e pártfogásra méltó mü érdemlett elterjedésben részesüljön. K. -Or BELFÖLD. A DUNÁNTÚLI ÁGOST. HITV. EVANGÉLIKUSOK KÖZGYŰLÉSE SOPRONYBAN. (Vége.) A megürült világi jegyzői szék ideiglenes betöltésére tekintetes K i s Sándor, Győrmegye lelkes felügyelője kéretett fel. Felolvastatott főt. superintendens urunknak mult évi gyűlésünk óta tett hivatalos eljárásairól szóló jelentése. Ennek nyomán tudomásul esett, hogy Sopronyban egyházlátogatás tartatott, a föpásztortól, mely eddigelé ott még sohasem történt, hol is minden kívánatos rendben találta— tottnak nyilvánitatik, vizitáló főpásztorunk a kérdéses Glósius alapítványról azon jelentést tevé a kerüleli gyűlésnek, hogy ez alapítványt a sopronyi convent teljes joggal kezeli, s pontos kezeléseért legnagyobb elismerésre méltó. Ugyan e jelentésből örömmel győződtünk meg a fölött, hogy a tolnai egyházmegye föpásztori látogatással szerencséltetvén, ott minden gyülekezeteinkben kellő rend — vallásos buzgalom, evangyélmi szellem találtatott honosnak. Tárgyaltattak ezután sorozatként a helytartósági leiratok, melyek közül a gyűlés kiválóbb figyelmét leginkább azok hívták fel, melyekben idegen vallásuaknak tanintézeteinkbe való járás tiltatni vagy nehezittetni látszik; továbbá az, mely a házassági akadály alól felmentettek dijának mennyiségére és hováforditására, véleményadásra szóllitja föpásztorunkat; s végre a pátens által az egyház segélyezésére ajánlott de el nem fogadott összegből alakított dijpénzek ügyére vonatkozó. Mennyiben evangyélmi egyházunk a közmivelődést s a testvériességet tűzte ki jelvényül, s iskolái nyilvánosak, más vallásuakat is iskoláinkba befogadni kötelességünk egyrészről, ugy másrészről jogának is tartja az azokbai felvételt, s ezért határozat hozatott, hogy a helytartósághoz felirat intéztessék, hogy jövőben ily önkormányzati jogainkat ellensúlyozó s azokba ülköző rendeletek ne bocsáttassanak. A felmentett házasságokból fizetett dijakra nézve kimondatott, hogy a magas kormány ebbeli segélyezését szegény egyházunk kész örömmel fogadja el ugyan, de az a fölötti rendelkezési jogot az egyház önmagának tartja fön, évi jegyzőkönyveinkből teljes biztos tudomást nyervén a magas kormány a küldött segély hováforditásáról. A pátensféle dijpénzeket illetőleg, a mennyiben azok a pátensnek maradványai, kerületünk el nem fogadhatja, s az azokérti folyamodást határozottan eltiltja ifjainknak. Egyik fő részét tevé gyűlésünknek a sopronyi fötanoda ügye. Az igazgatói jelentés szerint a lefolyt tanévben tanult a sopronyi főtanodában összesen 325 ifjú, kik közül 125-en nyertek tápintézeti élelmezést; 77-en dijpénzbeli segélyt. Több rendbeli kegyes adakozások jelentettek be, jelesen, megható örömmel vette a gyűlés azon szép buzgóságot, mit sopronyi idősb tek. Uuprccht János űr tett, ki Bécsben elhalt unokája Ruprecht Vilmos, a sopronyi fötanoda egykori nagy reményű növendékének emlékére, 500 a. értékű s a megboldogult nevét viselő alapítványt tett le, melynek kamatjai évenkint dijpénzekül, vagy más tanodai közcélokra lesznek fordítandók. Hasonló nemesszívüség példája mutattatott be, vallási ügyeink körül magának örökemléket szerzett tekintetes Hrabovszky János űr által, kinek buzgó közbejárása folytán ngs Horváth László űr tanodai alapítványul 500 frlot adományozott. Ez áldozat nagyságát kétszeresen emeli azon körülmény, hogy a nagylelkű magas adakozó római 76