Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-14 / 37. szám

tensszerfíleg szervezett gyülekezetek iránt O csász. és apóst. kir. Felségének végleges legmagasb intézkedése váratván, egyelőre a tervezett egyházlátogatástól s általában a pátensszerü egyházak belkormányzatábai befolyástól tartózkodjam.1

' (jan. 16. 1862.) Azalatt Kuzmányi megtartá nov. 27-én, ismeretes ó-turai gyűlését s itt és a párt főnökei által tartatott magánértekezletekben egy formaszerinti hadjárat határoztatott ellenünk, s legközelebb ellenem, mint. a kiben autonom egyházunknak ellenök fordított éle központosult, ki mint az ö egyetlen egyházi főnöküknek közvetlenül ellenében álló autonom egyházfőnök voltam, s különben is általok több tekintetnél fogva a legnagyobb s legveszélyesebb lapis offensionisnak nézettem. A fegyver, melyhez nyúltak, ismeretes, s valamint az igaz, minden elfogulatlan előtt képtelen, gyermeki, nevetséges, ug}^, tagadni nem lehet, a népnél teendő hatásra ördögi ügyességgel kiszámított. Abból, hogy hivatalomba iktatásomkor az egy igaz élő Istenre esküdtem, azt hozák ki, hogy, — úgymond, — a sz.hárotnságnak vagyok tagadója. Azt fogák továbbá rám, hogy a tótoktól el akarom rabolni anyanyelvüket s erőszakosan magyarokká tenni őket. Ha a szenvedélyesség és bosszúvágy és rosz akarat el nem vakitja őket, egész az ellenkezőt találták volna, a dunáninneni superintendensek közt én levén az első, ki mindjárt hivataloskodásom elején a tót esperességekkel tót hivatalos levelezést kezdettem. Elismerés helyett az érintett gyanúsító ráfogás lett dijam. De a mi legaljasabb s legoesmányabb, az, hogy szintén rám fogván, mikép a lutheránusokat kálvinistákká akarom tenni, református testvéreink ellen a nép előtt valóságos szellemi keresztes háborút kezdtek. Azt hirdették és hirdetik, hogy Pest körül már kidobják a lutheránus templomokból az oltárokat s orgonákat, ott kálvinistákká kelletvén lenniök a lutheránus híveknek; s legközelebb tőlem Árvába, Liptóba és Turócba is fognak érkezni hason tartalmú rendeletek. A kálvinista név nálok gúnynévvé, szitokká vált; egy gyülekezetben a gyermekeket tanították rá, hogy az autonomiához hü lelkészök után az utcán csúfolva : „kálvinista,4

' „kálvinistáu

t kiáltsanak. MItgs és főtiszt, egyetemes gyűlés! Ugy hiszem, szent kötelességünk búban örömben, szerencsében, szerencsétlenségben velünk egy, szeretett reform, testvéreink irányában, kikkeli szoros összetartásunknak köszönhetik főleg azon szánandó elvakultak is, hogy még ma protestánsok, — ha ugyan ebbe ők még valami értéket helyeznek, mert minden színlelt ortliodox lutheranismusok mellett, bizalmas köreikben ők oda szoktak nyilatkozni, hogy sem a róm. katholicismusnak, sem a protestantismusnak nincsen, hanem csak a keleti egyháznak van jövendője, — mondom, szent kötelességünk reform, testvéreink irányában, tudom, noha bár Ők egyházunknak általában azon méltatlan eszeveszett kitöréseket bizonyosan nem róják fel, mégis azáltal nyilvános elégtételt szolgáltatnunk, hogy azon gyűlöletes féktelen merényeket itt a legkomolyabban roszaljuk, megbélyegezzük. Mindezen hiresztelgetések, nemcsak a mindennapi közéleti érintkezésben történnek hónapok óta, hanem a templomi szószékekről is. Legtöbbre vitte e részben liptó-sz.-miklósi lelkész Hodzsa Mihály. Szentségtelen izgató kifakadásai a nevezett egyház Istenházában tudvák a mltgs és főtiszt, egyetemes gyűlés tagjai előtt a közlapi közleményekből. Hanem azt nem tudják a mélyen tisztelt tagok; hogy ezen ember egy kétségkívül általa szerkesztett, vagy kétszáz egyháztag nevével ellátott iratot küldött be hozzám, melyben egyebek közt a következő helyek fordulnak elő: „Ön megesküdvén az 1848. évi 20. cikkre, (figyelmet kérek, mltgs és főtiszt, gyűlés! — ez a törvényesen bevett vallásfelekezetek jogegyenlőségét s viszonosságát kimondó törvénycikk), — mely a forradalom súlyos következései miatt nemcsak soha életbe nem lépett, de a legmagasb cs. kir. kormány által eltöröltetett, mint superintendens az egyenes törvénytelenség, a legyőzött forradalom s a kormány iránti ellenszegülés álláspontjára állott, mely állásponton nekünk nemcsak hogy superintendensünk nem lehet, nem merhet lenni, de már mint egyes polgár is megérdemli, hogy az illető álladalmi és országos kormány részéről törvényesen üldöztessék s megbüntettessék.'4 „Mi tehát az igazság- s lutherán-evangelicus