Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-31 / 35. szám

esö y3 erejéig, mindenkor esperességi gyűlésen törté­nend meg". Az esperességi gyámintézet megalapítása céljából tegnapi napon tartott gyámintézeti ünnepély olTertoriuma 80 frt 25% kr, tehát mindjárt egy harmadrész erejéig a gyűlés szine előtt ajánltatott fel a ceglédi ev. templom tor­nyának építésére. Jutott tehát Ceglédnek 26 frt 75 kr. Gyámintézeti perzselyek kiállítására minden, még a fdiális templomokban is, valamint gyűjtések rendezésére felhívattak a gyülekezetek. Olvastatott végre e tanácskozmányban a némethoni Gusztáv-Adolf-egylet levele, melyben e. e. e. gyámintéze­tünk vele való egyesülésre felhivatik. Erre nézve határoz­tatolt, hogy hazai gyámintézelünk célban és eszközökben egy kiván lenni a Gusztáv-Adolf-egylettel, hogy gyűlé­seire követeket és szeretet adományt küldeni szent köte­lezettsége leend; de címéről és önállóságáról, sajátságos viszonyainknál fogva, le nem mondhat. Ezen véleményt képviselendi az esperességi gyámintézet az egyetemes gj^ .gyűlésen. Láng Adolf, tápió-sz.-mártoni ev. lelkész, a kecskeméti iskolajárás körlelkésze. GÖMÖR-PANYIT, julius 28. 1862. Nagytiszt, szer­kesztő űr! Becses lapja hasábjain a nöi-gyámegyletekröl több jelentést olvastam, mely egyleteket én s velem együtt minden józanok a család erkölcsi és az egyház hitéletére nézve oly nagy horderejűnek találtam, hogy az üdvös eszme tanszerü hirdetésével hiveim között mindaddig föl nem hagytam, mig csekély falusi egyházam vallásosabb és lel­kesebb asszonyai között az egyletet fölállítottam. Csak ke­véssel is ezelőtt ugy vélekedtem, hogy e drága csemege csak holmi nagy urak asztalára s mint gondos és költ­séges kertészkedést s még jobb humust igénylő finnyás plánta csak előkelő városi egyházakba való; azonban fél­éves tenyészeti ^létéből, — s Istennek hála — már kora gyümölcséről is ítélve ugy találom, hogy ez a csemege a szegény ember asztalán is jó eledel, s a falusi egyházak nem épen kövér mezein is aránylag csak ugy díszlik, tenyészik és gyümölcsözik, mint akárhol másutt. De mint minden uj eszme s idegen éghajlati növény, mig meg nem honosodott s a kedélyek vele meg nem barátkoztak, ugy ez is folytonos gondos és éber ápolást, mivelést és kertészkedést igényel, — mi nem is lehet a természet örök törvényeinél fogva se máskép, — hol a fáról, melyet oltunk, rögtön zamatteljes gyümölcsökkel nem kínálkozhatunk, — de ha van türel­münk, páli hitünk, apollosi kertészkedésünk, Isten után e ne­mes oltvány is meghozza áldott gyümölcseit. Csak tűlzók, követelők és türelmetlenek ne legyünk, de érjük be egylöre a kevéssel is, — minden nagyobb dolognak kicsiny és ne­héz a kezdete, — de azután, mint a mustármag, nevekedik ; — én részemről a mi egyletünk féléves tenyészeti korának zsenge gyümölcsével 20 ftal beérem, melyet kamatozás végett azonnal kiadtunk. A megapadt pénztárba ha cseppen­ként is — mert 30 falusi szegény asszonytól sokat kívánni nem lehet — mindazonáltal folytonosan szivárog, s a tőke növekedik. Azonban, hogy az egyletek ephemeron életűek ne legyenek, egyszersmind ugy a családoknak mint az egy­házaknak a kívánatos sikert megteremjék, üdvös lenne, ha ez egyletek a fillérek gyűjtése mellett a nő hivatása s az er­kölcsök javításával is foglalkodnának, mely célból, azt hi­szem, nem mívelek egészen felesleges és szükségtelen dol­got, ha a nt. szerkesztő űr szives beleegyezésével a g.pa­nyiti női gyámegylet alapszabályait, a mint azok következ­nek, közlöm : 1. G. Panyiton az egyházgyülésileg megerősített női gyámegylet ezennel megalakultnak kimondatik. 2. A mennyiben mind a polgári, mind az egyházi társa­dalom alapja a családélet s a család egyik feje, söt napja a nő, világos, hogy a nevelés, hitélet, egyháziasság, s igy az Isten országának hatalmas tényezői a nők. A nevelés első csiráit anyjától kapja a gyermek, az első eszméket és igaz­ságokat tőle szivja be, s a mint azokat hallja és tettben ki­nyomva látja, akként vésődnek jóra ésroszra egyaránt fogé­kony szivébe. A gyermekekből pedig lesznek teljeskorű emberek, kik a polgári és egyházi társadalom tagjaivá le­endnek. Világos tehát, hogy a nők a társadalom szellemé­nek hévméről, vagy, ha ugy tetszik, e szellem vezetői,min­den esetre a jó szellem hatalmas tényezői. Célja tehát nöegyletünknek egyrészről a hiveink közt meggyöngült hitélet, vallásos buzgóság és egyháziasság élesztése, — továbbá a családélet titkos mételyeinek irto­gatása, a józan vallásos nevelés, tiszta erkölcsöknek nem csak javítása, hanem meghonosítása is, — a női erények és pedig a háziasság, nőiség, gondos takarékosság hivatáshü­ségnek nem csak fenntartása, hanem mind nagyobb és na­gyobb mérvbeni terjesztése: más részről az egyház szük­ségeire való áldozatkészségnek élesztése, név szerint pe­dig a templom belsejének oltár, keresztelő medence és szó­széknek részint kicsinosbitása, részint egészen újbóli át­alakítása, valamint az iskolának kellő belcsinnel és szüksé­ges tanszerekkel való ellátása, egyletünknek szintén egyik fontos feladata. Legfontosabb célja azonban a szegényebb hitrokonok, erőnk és tehetségünkhözi segélyezése. 3. Tagjai ezen női gyámegyletnek minden helyben és anyaegyházunkhoz tartozó vidéki filiáinkban lakozó nagykörű nők, söt leányok is lehetnek. 4. Ki mint rendes tag a nöegyletbe be akar lépni, az tartozik ebbéli világos szándékát az egylet elnöknője előtt kijelenteni. 5. Rendes tagja az egyletnek az, a ki 40 kr belépti dijon kivül a folytonos filléres adakozást kötelességeül is­meri, s fogadja, hogy ebben nem fog megrestülni. Rend­kívüli tag az, a ki egyszer mindenkorra, vagy ha kivétele­sen is, néha teszi le a pénztárnoknénál áldozatát. 6. A folytonos filléres gyűjtést pedig egyedül a ke­resztyén szeretet önkénytes áldozatai által kívánjuk léte­síteni, 7. Egy elnöknőt és egy pénztárnoknöt az egylet köz­megegyezés és megállapodás után gyülésileg választ.

Next

/
Thumbnails
Contents