Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-24 / 34. szám

A gyülésa templomban „Erős várunk nékünk az Isten" dzengésével és a helybeli lelkész imájával kezdődött. Mindenek előtt nt. esperes ur rövid, de meleg szavakkal üdvözlé a gyülekezetet, örömét fejezé ki a felett, hogy oly szép számú közönséget, mint az egyes gyülekezetek képviselőit , lát összegyülekezve különösen a köznép osztályából, dacára a nagy munkaidőnek; világi uraink közül többen hiányzottak, a lelkészek pedig ez egyszer mindnyájan jelen voltak. A gyűlés megnyitása után a mult évben Faiszon tartott egyházmegyei gyűlés jegyzökönyve olvastatott és tárgyaltatott. Ennek befejezése után a számvevőség a pénztárnok számadásaira nézve amaz örvendetes jelentést adta be, melyből kitűnik, hogy egyházmegyénk az 1862-ik évig minden pénztárokba tartozását lefizette és letisztázta, a mely jelenség a minő ritkának, ép oly örvendetesnek mondható. Gyülésünk főtárgyát, a körlelkészek lelkiismeretes és részletes iskolai jelentése tette. Kimeritö tudósításukból, — melyben mint tükörben a legcsekélyebb előny és hiány látható volt, azt az örvendetes tudomást merítettük, hogy egyházmegyénkben, hála érte Istennek, a népnevelés országa közeledik, hogy iskoláink haladásnak, virágzásnak indultak. A tanítás mindenütt az uj tanmód és tanykönyvek szerint történik és folytattatik. A leckerend egy kissé megváltoztatva, az, a melyet nt. Pálfy „Utasítás" cimü könyvében közöl. A körlelkészek több tanítóról dicsérettel emlékeznek, a minők: a nagy-kanizsai P. S., pogány-sztpéteri P. G., a liszói II. S. sat. és egy gyülekezetről, Palhról, melyben a szülök páratlan szorgalommal, ritka pontossággal küldik télen nyáron gyermekeiket iskolába. Megemlittetett, hogy a véssei növendékek számára. T. Fogler János ur a „Gyermekbarát cimü hetilapot hordatta , egy térképet és egy derék faláblát csináltatott számokra. A körlelkészeknek e fáradságos munkájukért , ez annyira kielégítő tudósításokért, mely oly kedvesen lepte meg a gyűlést, — hálás köszönet nyilvánittatik. Továbbá indítványoztatik, hogy e szorgalmas tanitók jegyzőkönyvileg megdicsérlessenek, a hanyagabbak pedig szigorúan megrovassanak. Egyúttal a körlelkészek a jövőre is megkéretnek, hogy ebbéli kötelességükben oly híven és buzgón járjanak el, mint eddig, mert egyházmegyénk a jövőben is kiváló figyelmét akarja az iskolákra és a népnevelés szent ügyére fordítani. Tek. Kund Vince felügyelő meghatva ezen felolvasott iskolai jelentés által, azonnal 40 frt. o. értékben tett le a körlelkészek kezei közé, oly meghagyással, hogy azt, belátásuk szerint, két szorgalmasabb tanitó közt osszák fel. Így tesz, ki a népnevelés szent ügyét szivén hordozza! Ily tettek nem szorulnak dicséretre, mert ez maga magának legszebb jutalma. Igaz ugyan, hogy e jutalompénznek egy részét an.-kanizsai jeles tanító érdemelte volna, de ez anyagi tekintetben úgyis meglehetős helyzetben lévén, jobbnak találták azt a körlelkészek a pogány-s/.t-péteri és a volt liszói, most már szöke-dencsi , tanitók közt kiosztani, mint olyanok közt, kiknek igen jól esik e néhány forint segedelem. Jelentette a tanitói értekezletek elnöke, hogy a tanitói tanácskozmány f. évi maj. 21-én Surdon megtartatott, melynek, valamint a mult évben tartottnak, jegyzőkönyvét az elnök nt. esperes urnák körözteiés végett átnyújtotta. A mult évben alakult tanitói könyvtár már 150 dbra szaporodott. Voltak még több tárgyak is, melyeket azonban közölni nem a legszükségesebbnek tartom. Az egyházmegyei gyámintézeti bizottmányi gyűlés délután lett volna megtartva, de a bizottmány elnöke betegsége miatt annak megtartása elhalasztatott. Hogy tehát minő eredménynyel működött ez évben a bizottmány, nem tudom, de hiszem, hogy ez évben sem tett kevesebbet, mint a mult évben. Sz. S. T Á R C A. Nt. szerkesztő űr ! Szives engedelmével a SZENTENDREI REF. LEÁNYEGYHÁZ múltja- s jelenének kicsinyded képét bátorkodom becses lapjában közzé tenni, s általa a magyarhoni szerencsésb helyzetű prot. egyházak és a vallás sz. ügye iránt mindig lelkes nagyjaink figyelmét s jóakaratát ezen szegény és sok szükséggel küzdő leányegyház részére is megnyerni. Ugyanis. Alakulását ezen kisded, jelenleg alig 150 lélekből álló egyház 1822-ben nyerte,a midőn már igen ismélyen érezhető volt a lelki szükség, különösen a gyermekek nevelése körül, mert a vallásos nevelés nagy kárára a kevés számú hivek szegénységek miatt mind az ideig tanitót tartani képesek nem valának ; s igy gyermekeiket vagy iskolázatlanul hagyni, vagy idegen ajkú és más felekezetű iskolákban, mindenesetre nem protestáns és honi szellemben, de azért sok költséggel kényszerilletlek taníttatni. Az idő és a szükség, mint legjobb tanítómesterek — azon méltó aggodalommal szólallak az egyház jobb és tehetösbj.eihez, hogy igy az evangéliumi élei közölük lassanként kihal. Es ez aggodalom fájdalmas érzetétől indíttatva szorosabb összetartásra , áldozatlételre s miden áron egy tanitó hívására határozák el magukat, ki nem csak hogy gyermekeiket magyar nyelven és szellemben, a ref. egyház evangeliomi tiszta tudományban oktassa nevelje; hanem ünnep- s vasárnaponként a felnövekedettek előtt is legalább egy imát olvasson fel. — Nehéz volt a kezdet; mert semmi más alapja nem volt ez árva egyháznak, melyre építenie kellett, mint a hivek áldozatkészsége, a jövendő tanitó jutalinazlatása innen vala merítendő. Hogy ez áldozattétel a hivek kevés száma miall nem Ígérhetett s adhatott valamely fényes jövendőt: leginkább bizonyítja az, hogy az egyének, kik ilt *) Már rég nem kopogtattam olvasóim kegyes szive ajtaján. Most a következő levél tartalmának kérek bebocsáttatást, kik elolvassák, tudni fogják, mit kell mint keresztyéneknek t'enniök. Szerk.