Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

egyházmegyénk. — Hogy fizetési ügyei rendén vannak, hogy senkinek semmivel nem tartozik, ezért többszörösen aratott egyházmegyénk babért. De megvalljuk mi ennek semmit sem örülünk, sőt szégyenelve hordozzuk homlokainkon. Ez a babér, — tudjátok ho1

terem.... a rendetlenségnek, hanyagságnak mezején. Ha más egyházmegyék ilynemű tartozásaikkal egész a botrányig hátra, adósságban nem volnának, bizonyára minket győrieket megdicsérni senkinek eszébe nem jutna. Végre még választottunk iskolalátogató körlelkészeket, s világi egyéneket, K i s s János, B e r e c z Lajos, ismét Kiss János lelkészekben, P u r g 1 y György, 111 é s József, M a 11 k o v i c k Géza urakban. Az uj hivatalnokok által leteendő esküforma fölött érdekes szó- és eszmecsere járta. Többen azt gondolok, hogy az esküt nemcsak ott kell kemény csomóba kötni, hol a felsöbbséggel, kivülvalókkal érintkezik hivatalnokunk, hanem ott is, hol egyházainkkal, egyéneinkkel. A honnét kiemelendők azon érintkező pontok és kötelességek, melyeket részint önmagának a hivatalnoknak megtenni, részint másokkal teljesíttetni hivatalában áll. Itt aztán kérdők : felügyelői utasítás hol, merre vagy ? és találtunk, in folio nagy üres chartát, albumot, melyre még ezután lészen irandó egy olyan felügyelői utasítás, melyben megjelelendök azok az érintkező pontok, melyekben — időszerint—egyházegyetemünk s kerületünkkel, söt egyes gyülekezetekkel, azoknak felügyelőikkel, gondnokaikkal találkoznak felügyelőink. E végre választmány neveztetett Karsay Sándor, Kiss Sándor, Eöry Sándor, Nagy József, Szigethy Dániel személyében. 2. Esperesi jelentés. Egyházmegyénk egy évi eseményeit, s azokat, melyeket hivatalosan végzett, egy hosszú iratban előterjeszté esperesünk, N. t. Karsay Sándor űr. Hányszor, mely iskoláinkat látogatta meg, — ott mely dolgokat látott, hallott, s mely utasításokat adott lelkésznek, tanítónak, gondnokoknak, szüléknek, tanítványoknak. Mik az előnyök, hiányok, s azok mikép orvoslandók ... ezek, és ezekhez hasonló sok más dolgok foglalvák abban az előterjesztésben. Arra nézve, hogy mindenek jó renddel menjenek, különösen hogy a bajnak hirtelen eleje vétessék, vajmi jó dolog az esperesnek hívatlanul is ki-kimenni megyéjébe. A mi esperesünkre sok dolog vár egyházainkban, majd itélő, majd békéltető biró, — más helyen meg ügyvéd vagy tanácsadó, — mérnök vagy építész szerepében kellvén fellépni, a szó teljes értelmében mindeneknek minden leszen. Mikor pedig a gyülekezetet valamely építészeti vagy választási szükségről meggyőzte — a jó tanács mellé egy summa p é n z t mellékel. Nemde szép dolog, mikor egy prot. esperes tele tárcát hordoz szét megyéjében. — A miénk azt leszi. De hogy valaki benne mégis pénztőzsért ne gyanítson, sietek megmondani; ő kerületi gyámoldánk főpénztárnoka — mely gyámoldának 58,000 o. é. frt tőkéje, 7860 frt évi jövedelme lévén — azon helyzetben van, hogy évenkint több ezer frtot kölcsönöz ki, és pedig nagy részt építkező vagy vásárló gyülekezeteknek. Még e gyámoldáról megjegyzem, hogy 1861-ik évben sok árvának, özvegynek, hivatalra alkalmatlan egyházi személynek nyújtott segélyt, összesen 3434, mondd : h áromezer négyszázharmincnégy f o r i n t o . Az esperesi jelentésből értök továbbá, hogy M ór i c h i d á n templom szenteltetett fel. E templomszentelésröl sokat kellene mondanom, de mivel tudom, hogy a t. szerkesztőség lapja számára sovány eledelnek tartja a templomszentelésröl szóló cikkeket, — tartózkodva szólok. A mórichidai templom gyámintézetünk első szülött gyermeke lévén, mert azon szegény gyülekezetek közül, melyeknek segély nyújtatott, Mórichida épített s szenteltetett legelső templomot: már csak ennél fogva is megengedtessék szavamnak némi tér. Mórié híd a, — minden pénzforgalmi körön kivül szoríttatott, sivány homokföldet, árvizgázolt rétet mivelö, de különösen a dohányültetés tilalma állal sok családokra következeti nyomor miatt — a szó teljes értelmében szegény gyülekezet, — melyből csak egy dolog nem hiányzik : a vallásos készség. Egyedül ebből magyarázhatjuk meg, hogy ily szegény gyülekezet e drága időben templomot épített, harangot öntetett, orgonát csináltatott, jelenleg pedig iskolaépítésben fáradozik. — Bizonyára a 180 frt segély, melyet a kerületi és esperességi gyámintézet (az e. e. e. gyámintézeti bizottmány nem) adott számára, j ó szegénynek jutott. Bár csak még továbbra tartanák emlékben e szegény és adóssággal terhelt egyházat azok, kik szeretnek adakozni! Az esperesnek mint felszentelő szónoknak nagy hatásúvá egy részt beszédét az emelte ám, hogy a több ezer hallgatóság figyelme elé idézte ama dolgot, mely szerint gyámintézeti célokra gyűjtött s adott filléreink íme mily igen jó helyen, e templom falai közé beépítve vannak. Ezekután mennyire örült, a ki valósággal adolt, s a ki nem, sietett ez évben első lenni. Építsenek csak és szenteljenek fel minél több templomot, s gyűljenek oda fel nagy vidékről a hallgatók, s legyenek szívhez szólni tudó szónokok, azonkívül nem kell hozzá semmi más, és lesznek gyámintézetünknek nagy mozzanatai. Ez oldalról aztán a templomszentelés érdekes és szeretnivaló dolog lészen azok előtt is, kik most lapokba felvenni nem igen szeretik. A másik egyház, melyben kisded imaház nyittatott meg s a hová az első tanitó Prépost József sopronyi képezdénk növendéke bevezettetett, Ménfő, eddig iskolátlan filiája N.-Barátinak. Ménfőről hallott sok szép dolog közül egyet megjegyeztem. Grinwald András, tavai harangra 100 pfrtot, az idén pedig több fizetni nem tudó szegény helyett 40 pfrtot adott ingyen jó kedvéből. Ne azért szeressük az adakozót, mert adományával nyertünk, hanem hogy benne egy-egy jobb ember jött létre. Igazán mondá e szókat nagy Vajdánk: „a ki adózó lett, szívét is od' adja utóbba d." 66