Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-17 / 33. szám

a mi tót népünkre igen áldásosán fog hatni. Mivel azonban dr. Hurbán nagyon szegény viszonyok közt van, számára már az evang. Némethonból küldetett némi pénz emiitett iratáért Lipcséből az ismeretes drága férfiú dr. Ahlfeld által. Dr. Hurbán elkészítette már a hiv luth. hitvallónak és egyházi költőnek Gerhard Pálnak tótul szerkesztett életiratát is, de a kiadásra hiányzik a szükséges pénz. Leghathatósabban ajánljuk ezen drága férfiút, valamint az ujonan alapított tót iskolákat is Berlin tisztelt evang. jóltevőinek. Sok haszna volna a jó német iratoknak papságunk közt is, mely általában érti a német nyelvet. Zahn lelkész úr késznek nyilatkozott, a pénzből vagy jó iratokból álló szeretetadományokat kezelése alá venni, s dr. Hurbánnak Magyarországra elküldeni. A lutheránus tótnak ellentétbe a magyarokkal, magas fogalmai vannak az evang. Németországról, mert legderekabb és legliivebb lelkészei és tanítói a reformátiótól kezdve máig német egyetemeken képezték magukat. Nem nagyon sokat mondunk, ha azt állítjuk, hogy a lutheránus tót Némethont lelki szentföldjének tartja. Egy ily nép, melyet az egyház ura oly nehéz keresztre méltatott az ő szent nevének vallásáért, reménylhetőleg itt az ev. Némethonban is mind több-több részvétnek fog örvendeni. Évszázadokon keresztül eped és vár már e nép türelemmel, hittel és reménynyel, hogy a mindenható és könyörülő Isten az ő nyomorának egykor jó végét szakasztja. Hogy az egyházi szerkezetnek mily nagy kincse maradt fenn sértetlenül mind e mai napig a tótok között, s mily szép az ő egyh. életök, — berekesztésül legyen szabad még röviden előadnom. Az istenitiszteletet a legnagyobb szorgalommal látogatják s nyáron az összes házasulatlan ifjúság siet a katechisatióra. A három főünnepet megható áhítattal ünneplik. Pünkösdkor májusfákkal díszítik fel az egyházat. Az egyházban hetenkint minden reggel harangozás által jelentett s ének, ima és sz. iratolvasással egybekötött istenitisztelet tartatik. A harang délben és estve egyaránt megszólal, sőt a legtöbb helyen az éjeli őrük a helységek és városokon keresztül még jjel is vallásos dalokat énekelnek, tiz és három órakor r

pedig harangoznak. Azon szép szokás el van még terjedve, hogy harangozás alkalmával a kalapot leveszik és imádkoznak. Az uri sz.. vacsorára mindenki legalább három négyszer jelenik meg évenkint. Minden halottat egyházi ünnepélyességgel kisérnek sirhoz, kivéve az öngyilkosokat és kivégezetteket. Általában igen szép liturgiánk van. A ház patriarchaliter van berendezve. A ház minden fiai, ha mindjárt házasok ist együtt maradnak és az apa, vagy ha ez meghal, a legidősebb fiu kormánya alatt, közös pénztár és közös munka mellett, egy családot képeznek. Estve és reggel áhítatos éneklés hangzik a házakból, mely alkalommal a családfő fentszóval imádkozik, vasár- és ünnepnapokon pedig a sz. írásból és a postillából olvas fel egy szakaszt. A jó, régi német épületes iratok és postillák a szláv népnek is megvannak az ő nyelvén, s Gerhard és más német énekköltők a tótok előtt nagyon ismeretesek. Az egyházi fegyelemből, melyet a régibb időkben nagyon komolyan és szigorúan vettek, még most is vannak fenn maradványok, dacára az egyh. felügyelet hiányának. Helyenkint még a tiszta földi foglalkozások sem maradnak az ima áldása nélkül. Megható látni, a mint a szántóvető földjére megy, mielőtt a vetéshez fogna, letérdel és az Úrhoz fohászkodik, hogy áldja meg az ő munkáját. Mielőtt a kenyeret megszegik is, keresztvetés által szentelik föl a használatra. Az ev. tótok a sz. írásban általában annyira otthonosok, hogy a rationalisticus lelkészeknek nagyon vigyázniok kell beszédjeikben, mert megtörténik nem egyszer, hogy a nép határozott hitvallással lép fel ellenök és felhívja őket, hogy ha már magok nem hisznek, a nép hitét legalább kíméljék meg. A tót szilárdul ragaszkodik hitvallásához, a biblia eleitől fogva ö előtte Istennek kinyilatkoztatott, megcáfolhatlan biztos és örökké szent szava. Volnának csak a tótoknak alkalmas és igazi hiterős lelkészeik és tanitójaik, a kath. egyh4z is bizonyosan elvesztené köztök nem sokára a tért. Egy ily népről már fel lehet tenni, hogy elegendő alap van benne arra nézve, hogy a jótékony ev. keresztyének résztvevő segítségét egykor gazdagon megjutalmazza, feltéve, ha az kellő időben és helyes módon érkezik. Még egyszer és ujolag tehát, minden kegyes keresztyén 65*