Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

Az időszaki folyóiratokat illetőleg- az akadémia kiadásain kivül — Arany, Csengery, Nagy Iván, Ballagi, Antalffi, Hunfalvi, Riédl Szende szak lapjai szereztettek meg. Csere utján Fáy András összes müveit s Molnár szótárának princeps editioját szereztük meg. Nagy-Kőrös, jan. 27-én. Szilágyi Sándor, könyvtárnok. ISKOLAI TUDÓSÍTÁS OLÁHORSZAGBÓL PLOESTRÖL. Folyó hó 20-án tartatott a ploesti ref. iskola közvizsgálata , melyről nem mulaszthatom, hogy e rövid tudósítást ne tegyem. Iskolatanitó Horzsa János, ki tanit magyarul, németül s oláhul a szükség kivánata szerint. Nehéz ugyan a feladat s csak ifjú erö bírhatja meg, azonban elismeréssel kell nyilvánítanom, hogy ö feladatának a lehetőségig megfelelt. Az iskola növendékei négy osztályzatra osztvák. Ez évben mintegy hatvanötén fordultak meg az iskolában, s a kimaradtakon kivül — sok ha olvasni megtanult, eléglik szüleik — közvizsgálatkor a létszám negyvennégy vala. Tantárgyak; vallás, földrajz, természettan, Magyar- és Erdélyország története, magyar, német, oláh nyelv, szám a négy mivelet s a törtek elemei, szavalmányok, ének, erkölcsi szabályok s irás-olvasás mind három nyelven. Ezek közül a vallást, magyar nyelvet, történetet, éneket s a törtek elemét ittlétemkor én tanítottam a nagyobbaknak, egyébkor a tanitó ezt is, s fiatal igyekezete és szorgalmáról, melylyel mind én mind a szülék megelégedve voltak — csak elismerőleg szólhatok. Iskolahelyünk, mely isteni tisztelet helyéül is használtatik, igaz hogy kicsiny s csak szorongva férünk meg benne; de mig Isten megengedi, hogy a jövő tavaszszal a gyülekezet igyekezete s missiói áldozatkészség egy iskola- s imaház épithetésére segél: szorongunk a jelenben, bízva Istenben s a kegyesek jószívűségében jövőre nézve. Az iskolában megfordult gyermekek közül nemzetiségre 42 magyar, 10 német, 13 oláh. A tanitó egész fizetése kevés hián kitelt az iskola jövedelméből, mely szintén az ö ügyességének tulajdonítható. A vizsgálatkor orömhálakönynyel köszöntük, s mindenek felett köszöntem én a jó Istennek, hogy bennünket immár ennyire segélt, kérve könyörögve ö szent Felségétől, hogy még előbb vigyen ; virágoztassa iskolánkat, egyházunkat, hogy e szegény missio lelkes pártfogóinak hova tovább mentül több sikert, nemzeti és egyházi életünk itteni gyarapodásának mentül több áldását mutathassuk fel. Tiszt. Koos bukaresti lelkész úr, kit a vizsgálatra megkértem, meg nem jelenhetvén : e rövid tudósítást a ploesti iskoláról szükségesnek tartottam. Isten velünk ! Ploest, jul. 24. 1862. Czelder Mártó n. könyvismertetés. A feltámadás és a spiritualismus, vagyis: védelme a Jézus testi feltámadása igazságának, a tudomány szempontjából. Irta Filó Lajos stb. A Protestáns Lap 29. számában egy rövid .,Jelentés" — nemcsak jelenti a fcntcimzett kis füzet megjelenését, hanem (ha nem csalódunk) egy kis élesb fajta polémiát is helyez ránézve kilátásba; legalább e gyanitásra ad okot a Jelentés következő helye: „Kár hogy Filó úr az előszóban jónak látta figyelmét az én (a szerk.) csekély személyemre is kiterjeszteni, még pedig oly modorban, melynek a közéletben nem igen szép hangzású neve van. Mert nemcsak stb." — E sorok olvasásakor még Filó úr füzetkéje nem volt kezünknél s kétszeres kíváncsisággal vártuk azt, — a mü tárgyának rendkívüli érdekén kivül azért is : minő lehet az előszóban ama megnevezhetlen vonatkozás a Prot. L. szerkesztőjére? — mert megvalljuk : Filó urat mind az életben, mind az irodalomban sokkal ildomosb férfiúnak ismerjük, semhogy felőle illetlen és „a közéletben nem szép hangzású név"-re érdemes modort föltehetnénk. Most előttünk a füzet s talán kimondhatjuk, hogy nem esalatkozánk. Filó úr előszavában igy szól: „E cikkem (előbbi e tárgyú cikke : lásd a Prot. Egyh. és Isk. Lap 18. sz.) közöltetett is a Prot. L.-ban, de mielőtt az világot látott volna, illőnek találta a szerk. kéziratomat Sz.-nek átadni s azzal rá cáfolatot készíttetni, úgyhogy cikkem s Sz. cáfcikke ugyanazon számban jelentek meg. A szerk.nek cikkem iránt tanusitott ezen figyelme meggyőző bizonyíték volt reám nézve a t. szerk. úr theologiai gondolkozása iránt, — mit annálinkább kelle sajnalnom, — mert ö, antischweizeri nézetekkel akár állásánál, akár képzettségénél fogva kétségenkivül hatályosan járulhatna vallásos és egyházias életünk fejlesztésének eszközléséhez." — Nem vizsgáljuk, vájjon helyes, vagy legalább méltányos volt-e azon szerkesztői eljárás, melyet Filó úr felpanaszol, de annyit kimondhatunk, hogy szemüveggel sem bírtuk felfedezni: hol van e sorokban oly modor, melynek a szerk. szerint „a közéletben nem igen szép hangzású neve volna" — valamint azt sem : miért lett volna „kár" — Filó urnák ezeket írnia ? Óhajtottunk a kérdésnek ezen, úgyszólván személyes s épen azért reánk nézve odiosus oldalán átesni, mielőtt könyvismertetésünkhez kezdénk. De talán tartóztatni is kellene magunkat a szólástól; s mig az említett Jelentés ígérete szerint az .,altéra pars" is szól: ítéletünket föl kellene függesztenünk. Mi azonban a föllámadási kérdéshez már előbb is meg akarók hozni, csekély erőnkhez képest, „özvegyasszonyi fillérkénkel" ; az alkalom tehát csak kívánatos nekünk, hogy azt e „Könyvismertetés" alakjaban lehetjük; s most, a mennyire lehet, e szerény, ismertetői tiszt mellett maradva, oly modorban igyekszünk tenni azt, hogy az „altéra pars" joga előlegesen meg ne csorbittassék.