Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

tatkozott. A magyar evangélikus egyháznak kelle központjának lenni a magyar politikai s nemzetiségi, s hozzátehetjük, forradalmi törekvéseinek. A mint könnyen megérthető, a magyar lutherána egyház a nagy üldöztetések miatt 1791-ig egységes alkotmánynyal nem birt, hanem csak egyes elkülönített kerületek voltak, a tótok azonban a kegyes lutheránus gróf Thurzó s az ország más nagyainak védelme mellett több mint 100 éven át egységes egészet képeztek. Egyházszerkezetök presbyterial - zsinati volt, vegyítve a consistorial szerkezetnek számos elemeivel. 1791-beri már egy generál zsinat hivatott össze Pesten, mely egységes alkotmányt vala létrehozandó az összes magyar lutherána egyház számára. De itt uj eltérések származtak. A világi nemesség (csodálatos ! egész ellentétben az evang. Némethonnal) maga számára igényelte az előjogot az egvházkormányzásban s az egyháznak alkotmányi berendezését akarta létre hozni. Hogy mily veszélyes az ilyen democraticus kacérkodás az ev. egyházra nézve, az itt ma 8 napja az egyházalkotmány kérdésének megvitatásánál megmutattatott, s ezt Magyarországban is eléggé tapasztaltuk. A pesti egyetlen generális zsinaton egyházunkra semmi jó nem hozatott. A kormány jó okokból nem erősítette meg a zsinat határozatait, hanem azokat félretette, s ezelőtt csak 2V2

évvel, az 1859. sept. 1. pátens által szabadította fel. Teljes 68 éven át váratott tehát a kormány magára, s drága egyházunk ezen egész idő alatt laza állapotban volt. Mindegyike a 4 superintendentiális kerületnek, melyre osztatott egy 1734-iki királyi rendelet következtében egyházunk még a jesuita üldözések alatt, tetszése szerint többet vagy kevesebbet vett föl a zsinati határozatokból szervezetébe s magát önállólag rendezte. Egy az összes egyházat befoglaló kötelék céloztatott volna az úgynevezett generalconvent által, mely évenkint egy főúr, az úgynevezett főfelügyelő elnöklete alatt lett volna tartandó. De nem sokára előtűntek az egyháziatlan nemesek átkos önkényuralmának — mint kik, mint egyházfelügyelők egyházunkban az-egyeduralmat igényelték maguknak — rettenetes eredményei. Lelkészeink ez idő óta, betüszerint véve, az egyházfelügyelők fenyítő vesszeje alatt voltak. A nemes főfelügyelő báró Prónay Sándor halála után 1839-ben helyébe megfontolatlanul a heves és tüzes ellenzéki tag gróf Zay Károly választatott. Azon rögeszmétől vezettetve, hogy Magyarország csak ugy lehetend nagy, hatalmas és boldog, ha az át meg át magyar lesz, — gróf Zay már 1840-ben a magyar lutherána és reformáta egyház közti uniót a következő szavakban nyilván kijelentette: „Ne legyünk sem lutheránusok sem kálvinisták, sem orthodoxok. sem római katholikusok, sem keresztyének, sem zsidók, csak legyünk mind magyarok.'1

Tudva van. hogy a tót nyelv a magyartól teljesen különböző ; mivel már a reformáta egyház Magyarhonban át meg át magyar, az unió által lettek volna a lutheránus tótok és németek magyar protestánsok, vagy németül mondva: magyar pogányok, vagy még valami roszabb. A szélesen elterjedt egyházi közönyösség okozta, hogy a főfelügyelő szavai sok oldalról, nevezetesen a tót nemesség részéről örömmel üdvözöltettek. A tót nemesség nevezetesen, mivel a magyar nemességgel közös forradalmi törekvései a jámbor tót nép közt semmi viszhangra nem találtak, a hevesfejii nyughatatlan magyarokhoz csatlakozott. A magyarországi német testvérek is, fájdalom, a legynagyobb részben — legalább az úgynevezett intelligensek közül — a magyarsághoz hajlottak. A mi továbbá illeti a magyar reformáta egyházat, nem lehet azt a reformátusokkal általában, vr.gy épen a német reformátusokkal egybevetni. A magyar ref. lelkészek p. o. zsinóros ruhában, bajuszszal s nem ritkán sarkantyúval mennek a szószékbe, s a napi politikáról prédikálnak. Sajnálom, hogy az ezen előadásra kimért idő nem engedi meg a lutheránus tótok vértanuságát a legújabb időben, a tisztelt gyülekezet előtt mélyebben mutogatni. Csak néhányra kell szorítkoznunk. Gr. Zay főfelügyelő, mint a magyar lutherana egyház legbefolyásosabb s leghatalmasabb személyisége, minden erejét megfeszitette, hogy az unió fordulatait keresztülvigye. 0 egy iratot bocsátott ki a superintendensekhez, melyben többek közt kimondá ezen tételt: „A protestantismus és magyarság kezetfogva haladnak." Az úgynevezett egyházi conventekben éles határozatok hozattak a tótok ellen. Különösen a pesti generalconvent tüntette ki magát, a hol gr. 63*