Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-10 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ -li i v a t u I : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékeit: postát* szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 Hjkr. BORBIS, MINT A MAGYARORSZÁGI PROT. EGYHÁZ TÖRTÉNETÍRÓJA. (Folytatás.) A csendes s a királyi ház iránt mindig hódolattal viseltető tót népnek kelle a poharat kiüríteni, nem pedig a lázongó magyar reformátusoknak, kik akkor nagyrészben török uralom alatt állottak. A nyomor csakhamar leírhatatlan nagygyá lőn. A protestáns főurak közül legtöbben, — hogy a jesuita befolyás által tekintélyes hivatalokat nyerhessenek — ismét róm. catholikusok, ezzel a lutheránusoknak legkegyetlenebb ellenségei s elnyomói lettek, a mennyiben jobbágyaikat azon visszás elv szerint: „A kié a birtok, annak van joga a rajta lakók vallásával is rendelkezni'' — erővel kényszeriték a cath. vallásra, sőt kivont karddal hajták a cath. misére. A lutheránus tótok balsorsa rövid i^ő alatt annyira növekedett, hogy ugylátszott, miszerint az előbbi szerencséből csak néhány összezúzott rom maradt fenn. Mert majd minden egyház, lelkészlak, gymnásium, iskola, kórház s az ezekhez tartozó jövedelmektől erőszakosan megfosztattak. Egyrésze azoknak rögtön istállónak, s más világi használatra alkalmaztatott. A halottak csupán nagy pénzváltságok letétele mellett takaríttathattak a temetőbe. A lelkészek és tanitók minden birtokuktól megfosztattak, a lelkészi lakokból kiűzettek, sokan láncba verve az országból kihurcoltattak, sokan, kötéllel és vassal megterhelve, keresztalakban szegeztettek a falra vagy a földhöz, mig mások török foglyokhoz hasonlólag verésekkel kínoztattak. 1673. 32 evang. lelkészt, a következő évben egyszerre 250-et idéztettek és ítéltettek el, közíílök 41-ena nápolyi gályákra hurcoltattak, s ott mint rabszolgák adattak el. A lutheránus tótoktól a 10 évi üldözés alatt 800 templom vétetett el. Ide járult még a heves olasz tábornok Caraffa Antalnak utálatos vértörvényszéke Eperjesen 1687. Itt különböző időben Luthernek 9 híve az előkelők közül elsőben kínpadra hurcoltattak, s azután jobb kezüket, végre fejőket levágták, testeiket megnégyelték s az utcákon felfüggesztették. Nagyon megható, mily nagy evangyéliomi hiterővel tűrte a borzasztó halált különösen kettő e vértanuk közül, a két földesúr Ketzer, atya és fiu, ősi nemes családból. Igy p. o. a fiúról egy szemtanú következőleg ir: „A harminc éves Ketzer Gábor halála napján még áhítatosan felvette a szent vacsorát az eperjesi tót lelkész, Andritius János kezeiből, és igy megerősödve — a katonák és a lelkészek kíséretében — hágott a vérpadra. Szemközt találkozik ekkor vele szomorkodó nővére, s igy szól: „testvér, te utolsó legkedvesebb része lelkünknek, hogy lehetünk biztosak mi, ha téged is elveszítünk. Te lettél volna, miután a gyászthozó pallos atyánkat tőlünk elszakította, a mi atyánk.4

' „El az Isten, felele ez — atyáinkban; ha ezt birod, semmitől sem félhetsz. O reá hagylak én benneneteket, mérsékeld könnyeidet, ne tartóztasd azon örömöket, miknek én eleibe sietek. Semmit sem várok forr óbban, mint hogy eljőjön az óra, mely engem az én s a ti Krisztustokkal egyesitsen.lt

>

Igy búcsúzik nővérétől. A tanácsház előtti udvarban is, hol halálitéletét meghallgatnia kelle, gondolatait csak a túlra irányzá. Földi életének utolsó órájában igy szólotta lelkészhez, ki őt ededdig kisérte: „Tiszteletes atyám, én ezen napot nyereségnek tartom. A megváltót, kit mindig 63