Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-19 / 3. szám

95 100 TÁRCA. MISSIOI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. XXVII. A magyar prot. lelkeseknek Magyar-Erdélyországban. Halad az idő, mint sebes vizén siető csolnak. Nincs semmi óljában; viszen minket is; örömeink s bánatunk szellői játszanak vitorláival, mig egyik elrongyollik, a másik elhal, s mindennek leszen vége ! Csak egy marad meg a siető habok közt is, a küzdelem, ha nemesen küzdöttünk; vagyis inkább emlékezete a múltnak, a becsületesen futott múltnak; a pálya keserű tapasztalásaival megszerzett kebel öntudata, s muló éltünkben a mi maradandó jót tettünk, a mi örökkévaló ! Egy éve hogy én e keserű dicsőséggel teljes pályán vagyok. Csak Isten — s bár kevesen — a kik legközelebb valának lelkemhez, tudják, miken mentem keresztül. Sokat nem mondtam el fájdalmaimból; csak a nézlelhetö vonásokat mutattam fel néha, hogy ne szánjanak nagyon, hogy távolban az én kedveseim lelkét ború ne szállja meg. Most az év utolsó pillanataiban sem emlitem fel azokat, — nyugodjatok csendesen fájdalmaim ! Ha elérem a jövőt, egykor kedvesek lesztek ti nekem; a hit fényét rólatok semmi el nem moshatandja. Én boldog valék veletek, mert hitem volt, mely megtartott, melyet Isten adott lelkem legszentebb glóriájául! De mielőtt elhalna az esztendő néhány perce is, kik távol vagytok s kiknek a szenvedő ajka nem beszélhet, tekintsetek be hozzám ; az éj órája, vagyis haldokló esztendő sötét szemfedele ne rettentsen el, most ne szenvedő vonásokat, de valamely mennyei derűt lássatok szememben. Az átzajlolt, viharosan átélt valónak már csak halvány emlékei láthatók. — Nincs semmi a mi bántana, öröm van lelkem házában, óh osztozzatok örömömben! Megmutatom, mi van Isten után a ti segedelmetekkel; nem hogy dicsekedném, de hogy számot adjak s dicsőítsük mindnyájan az Istent, íme legelőször az iskolába járó elhagyatott gyermekeket mutatom fel nektek. Szegények ők, de ártatlanok, övék a mennyek országa. Mi gyüjténk őket össze, hogy el neveszszenek kárára vallásunknak, nemzetünknek. Lassan felnövelkednek ők; megtanulják s imádságaikban emlegetik majd neveiteket, hogy a hazai határokon tul is, a mig egy szétszórt bujdosó van virulva, legyen áldott a nemes áldozók emlékezete ! Nézzünk tovább, itt van egy anyakönyv, a m o 1 d v aoláhországi evangyéliomi magyar missio anyakönyve. Elől röviden e missio kezdetének története van, röviden, emlékezésül az utókornak.— Jő a kereszteltek neve, kiknek száma hét; a halottaké négy; a házasoké, kik hatan vannak, s öten előbb törvénytelenül éllek, mind tiszta házasság. Azután jönnek a confirmáltak hetven ketten, köztök ifjak s őszbe vegyültek. Végre az evangyéliomi szent vallásunkra áttértek harminchatan. A könyv végén van az evangyéliomi szabály, nevezhetnők erkölcsi hitvallásnak, mely szerint szerkesztettek eddigi ekklézsiáim. Emitt van az egész missioi költségek, s a pitesti templomépítés számadási könyve. Be van jegyezve minden, hogy számot tudjak adni mindenkor bárkinek. Itt vannak egyházaim külön anyakönyvei. Itt levelezőkönyvem, benne feljegyezve, hol és mennyi hívem van, s minden helyen ki ügyel a többire, ki imádkozik a többivel az evangyéliomból. Szászkut,Galac,Ploest, Pitest, Krajova, Braila, Briró stb. mind felmutatható. Itt van a legszegényebb gyülekezet s templom a szászkuti, melyet bevégeztem s felszentelék ; a pitesti, mely befedve van tornyával együtt. Itt a kötelezvény egy pusztatelekről, melyet habár még sok fizetnivalóm van érte, a ploesti ekklézsia számára vettem, melyre jövőre iskolát s imaházat kell építenünk, ha a ploesti bajból kimenekedhetem. Itt vannak missioi prédikációim mintegy 36-an azon 129 közül melyeket elmondtam, s melyeknek csak némi emléke maradhatott meg lelkemben. Itt vannak leveleim, melyeket egy és más lelkészektől kaptam; bibliám, imakönyveim, melyek a szegény lelki éhezőkre várnak. Nagy szegénység, gazdag szegénység; — sokan felismerhetitek könyeimet, mely most az örömé, bár egykor a fájdalomé volt. A nehéz, kinos lelki állapotokat ne lássa senki, elmúlt; — s én nyugodt vagyok. Ha könyeim sokszor folyának, de sokakét letörölni engedé Istenem ! Sok éhezővel megoszlám pénzemet, ruhámat, kenyeremet, lelkemet, a mim volt, csak ezekről hiába keresnétek jegyzést, azt nem tudnám megmutatni, mert messze van, csak Isten mulathatja meg egykoron. Bemutatván számadásomat, szegénységemet, a mivel az Isten meggazdagitott: alig vevém észre, hogy már átléptem az uj év küszöbét. Soká tartott a számadás a múlttal. Dolgaimat rendbe kellett hoznom. Megnéznem cselekedetimet. Biráló tekintetlel vizsgálnom magamai, nem hihettem volna-e jobb, szorgalmasabb. Isten megbocsát nekem, ha valami roszat gondoltam vagy teltem, ha olykor kétes perceim valának. Bocsásd meg ezt én Istenem! kedvesim nem látnak, de te látsz, ítélj s fizess meg nekem cselekedetim szerint; nem, ez bűnös elbizakodás, fizess meg nekem kegyelem szerint ! Ugy siet az idő ; temetői hangok hangzanak lelkemben, mint öreg apának az unoka, az uj év húzza az ónak a halálharangot. Temessünk! Nem! még nekem sok köszönni valóm van, s hozzám a hálátlanság nem illenék. Magyar-és Erdélyország lelkesei! Gazdagok, szegények ! oly buzgó jóságtokért az elhagyatottakkal, kikért munkálkodom, a pásztor nyájaival, hálakönynyel szemeikben, mond nektek ezer köszönetei ! Legyetek áldottak jótetteitekért s tartsatok meg további szeretetetekben, gondoskodástokban. Legyetek áldottak hitsorsosink s más külön felekezetű testvéreink! hazánkfiai! jóságtok fel van jegyezve embereknél s Istennél, áldozatotok lángjai nem aludtak el — élnek azok a munkában, melyért vala az áldozat. Isten áldjon meg benneteket, sokasítsa lelki testi áldásait sziveitekben, házaitokban, hogy a szegények, vallási és nemzeti árvák s azok pásztora felé mindig áldó és áldozó kezekkel járulhassatok ; hogy jó tetteitekért, mely maga a boldogság mennyei kegyelem fénye ki nem alvó sugáraival karoljon körül. Fényes csiüag látszik az égen, de megint egy ború jött, a borúban egy szép női arc, az én szerelmesem arca, vágynátok ismerni az elnevezés szerint egy szegény apostol szerelmesét; ki lehet, ki őt szenvedései közt is mindenkor tárt karokra s meleg kebelre várta: a hazának őrangyala. Ez keresett meg, hogy valami örvendetest mondjon, s eltűnt a fényes csillag elölte, inerl a miért jött, hogy megmutassa a haza jövendőjét, ez fényesebb mindeneknél, olyan fényes, mint a borúból megvilágosodott ég, az Istent körülfogó fényes glória. Fényes csillag megint itt vagy, nem akarsz eltűnni • az uj évnek uj fénye vagy te: ugy-e köszönteni jöttél hozzám. hogy oly korán megláttalak. Te ünneplő fénynyel jelentél meg, hogy a kinek oly sok borúi voltak és lesznek., első lehellete, első gondolata fényben halljon cl. Jól van, nem tudom mit hozasz, de megyek, bárhová vigy, csak Isten legyen veled. Igen, Isten! ö segített engem a múltban,